Eperjesi László a magyar atlétika legeredményesebb versenyzőjének, a súlylökő Márton Anitának a felkészítő edzője. A vírusinvázió okozta rendkívüli helyzetben a Magyar Edzők Társasága (MET) megkereste a Szegeden élő, ott tevékenykedő kitűnő szakembert, akitől aktuális témákban is kért válaszokat.
Márton Anita és Eperjesi László
– Miért használják a szakirodalomban az Ön neve előtt a megkülönböztető id. (idősebb) jelzőt?
– Azért, mert a fiam is bekapcsolódott a közös munkába. Ő 37 éves, nyolc éve vonult vissza az aktív sporttól. Korábban juniorként kalapácsvetésben országos bajnoki címig vitte. Elég jó adottságai is voltak, hiszen 187 centiméteres magasságához 115 kilós testsúly párosult. El kell mondanom, hogy atléta előélete ellenére nem könnyen fogadta el az invitálásomat, pedig nekem nagy szükségem volt valaki segítségére az egyre szaporodó tennivalóim megosztása érdekében. Végül csak ráállt, így legalább bizonyos napszakokban bekapcsolódik a tevékenységeinkbe. Nem főállású edző, a kereskedelemben dolgozik.
– Ha már beszéltünk a fiáról, örülnék, ha saját előéletéről is mondana néhány szót.
– Én annak idején – mondjuk a hetvenes-nyolcvanas években – szintén atletizáltam; vágtázóként szerepeltem. A 100, 200 és 400 méteres síkfutó számokban egyaránt versenyeztem, ahol 11, 22 és 50,2 másodperces egyéni csúcsaim voltak.
– Utána az edzői pályára adta fejét. Mikor találkozott legsikeresebb tanítványával, Márton Anitával?
– Egészen pontosan emlékszem az alkalomra: 2001 májusában, a Diákolimpián. A Szeged melletti Tápé szülöttén, Anitán azonnal megakadt a szemem, bár bevallom, arra nem gondoltam, hogy egyszer az általa elért, ugyancsak magas szintre el fog jutni.
– A történet immár évek óta közismert, az egyre jobb eredmények után Anita világbajnoki címet szerzett. Reális közelségbe került számára a 20 méteres határ áttörése is. E cél eléréséhez megfelelőnek tartja az ő fizikai alapadottságait?
– Anita 171 centiméter magas és – nem titkoltan – 95 kiló súlyú. Meggyőződésem, hogy amennyiben 10 centivel magasabb lenne, úgy 21 méternél is messzebbre lökné a súlygolyót. Természetesen a mostani adottságaival sem értük még el a maximumot, bár ezen a szinten már nagyon aprólékos munkára van szükség a további előrelépéshez.
– Ebbe a közel két évtizedes együttműködésbe még nem fáradt bele a tanítványa? A heti tizenkét edzést és az elkerülhetetlen lemondásokat jól viseli?
– A hozzáállása és a munkabírása láttán nem beszélhetek ilyesmiről. Ő bevallottan szereti ezt csinálni. Más kérdés, hogy bizonyos helyzetekben olykor elkerülhetetlen némi megingás, elbizonytalanodás…
– Mint például a jelenben, amikor a vírusjárvány és a vele járó intézkedések, a versenyek elhalasztása borított fel minden, korábbi tervet…
– Anita – aki tizenegy éve a Kopp Békéscsabai Atlétikai Klub sportolója – a megelőző hónapokban hosszú sérülését követően kitűnő állapotra és versenyzői formára futott fel, amely úton most neki is megálljt parancsoltak a körülmények. A világbajnokságot elhalasztották, az olimpiát elhalasztották, ez évre egyetlen, ugyancsak erősen kérdőjeles versenylehetőség maradt, amelyet még nem töröltek. Ez az augusztusra időzített Európa-bajnokság, de ennek lebonyolítását sem tartom valószínűnek. Így nem tehetünk mást, mint újraprogramozzuk magunkat.
– Mondana erről esetleg konkrétumokat is?
– Anita mindenképpen vágyik egy kisbabára, akit az olimpia után szerettek volna megkapni. Az ötkarikás játékok egy éves eltolásával egyidejűleg a „babaprogram” lépett első helyre. Amennyiben belátható időn belül úgy alakulnak a dolgok, akkor ő ennek nagyon örülne és csak a 2021-es év elején kezdene el ismét óvatosan edzeni. Ellenkező esetben viszont a 2021-es olimpia kerülne a fontossági sorrend élére.
– Mindkét lehetőség esetén feltehetően a következő hónapokban valamilyen szinten edzeni fog?
– Elsődleges célunk a fizikai és technikai alapképessége megtartása, amihez heti hat edzést elégnek tartok. A többit pedig majd a fejlemények ismeretében alakítjuk-módosítjuk.
– Ön közel két évtizede vezeti Anita felkészülését. Mit gondol, mi az előfeltétele annak, hogy sikeresek lehessenek, hogy azok lettek?
– Biztos vagyok benne, hogy elengedhetetlen a sokéves, összhangban végzett munka. Akik csereberélik a mestereiket, azok nem lehetnek igazán eredményesek. És feltétlenül őszintéknek kell lennünk egymáshoz, mindkét oldalnak el kell fogadnia a kritikát a másiktól. Én például sok éve alábecsültem Anita lehetőségeit, amikor azt mondtam: maximum 18,50 méterre tartom őt képesnek. Ő nem csak jóval túlteljesítette ezt a prognózist, hanem alkalmasint fel is emlegeti nekem, amit szó nélkül el kell viselnem.
– Az edzői munka talán két, legnehezebb feladata a formaidőzítés és a mentális problémák kezelése. Egyetért ezzel?
– Így igaz. A minél jobb és megfelelő időben történő formára való feljuttatás kizárólag az edző dolga, amihez nagyon jól kell ismerni a versenyzőt. Az érdemi megismerésre mindenképpen hosszú évek kellenek. A nehezebb részfeladatot a mentális gondok kezelése jelenti. Anitánál ez is jelentkezett a 2013 és 2015 közötti időszakban. Ekkor megkereste a megfelelő szakembert és annak segítségével megszerezte azokat az irányelveket, amelyek elsajátítása után már önmaga is tudta kezelni ezeket a kikerülhetetlen nehézségeket.
(jochapress / Jocha Károly)
