Holló Balázs óriási csatában, 400 vegyesen szerzett ezüstérme után Késely Ajna jött be harmadiknak 800 gyorson, hogy jól induljon a Világkupa zárónapja – aztán sok értékes helyezés után Sebestyén Dalma gondoskodott a happy endről, miután 200 vegyesen lett bronzérmes.
Nem feltétlenül egy hollywoodi forgatókönyvet idézett a magyar úszók szereplése a Világkupa zárónapján: abban a műfajban ugyebár egyre nő a feszültség, hogy a végén jöjjön a csattanó – a mieink ezzel szemben csökkenő sorrendben szállították a helyezéseket, egészen az utolsó számig; igaz, az inkább a program miatt történt így, mert nagyjából mindenki azt hozta, vagy tán még többet is, amit az esélyek alapján várni lehetett.
A legnagyobb durranás rögtön az első számban megvolt: Holló Balázs 400 vegyesen olyan párbajt vívott a dél-afrikai Matt Sates-szel, hogy az komolyan tesztelte a déli lelátót ismét zsúfolásig megtöltő nézők torkát; a happy end annyiban elmaradt, hogy 51 századdal a rivális ért előbb a falhoz, ám az ezüst így is parádés eredmény Balázstól (és még érkezett egy 4. hely Zombori Gábortól és egy 5. Verrasztó Dávidtól).
„Ahogy néztem a többieket, meg ahogy éreztem magam a vízben, azt gondoltam, ebből kijöhet egy 4:13 is, úgyhogy picit csalódás az idő – de nem panaszkodom – mondta a verseny után. – A kétszáz vegyes is jól sikerült, most bejöttem másodiknak, ráadásul itthon, ennyi néző előtt, elégedetten fogok ma hazamenni.”
Következett a női 800 gyors öt magyarral, ugyanakkor egyértelmű volt, hogy az óceániai úszók más szinten állnak jelenleg, azaz a szombati, férfi 1500-hoz hasonló fiestára nem mutatkozott esély. Késely Ajna azért odatette magát, hogy legyen magyar dobogó, s végül simán bejött harmadiknak.
„Nyolc másodpercet javultam ahhoz képest, amennyit Berlinben úsztam, azért ez nem rossz – ennyit jöttem a világbajnokságon is, azaz ha most októberben már ennyit tudok, az mutatja, hogy alakulóban van egy jó forma. Boldog vagyok, a helyezés is jó, és hát a magyar közönség mindig akkorát tol az emberen, hogy az elmondhatatlan” – foglalta össze érzéseit Ajna, aki mögött Kapás Boglárka jött be ötödiknek.
A 2. és 3. (legjobb) pozíció után aztán érkeztek a 4. helyek… Szabó Szebasztiáné volt a legidegesítőbb: egyetlen századra volt a bronztól, de a győztes is csupán 0.05-tel ért be előtte: „Az ötven már csak ilyen, ennyin múlik, hogy dobogón vagy-e vagy sem, de nem vagyok elégedetlen. Október van még csak, ehhez képest ez a 23.1 elég jó, úgy, hogy most a hangsúly elsősorban az 50 gyorson van. A száz gyors lehetett volna kicsit jobb, de nem panaszkodom, dolgozunk tovább.”
Női 200 háton három döntősünk is volt, Szabó-Feltóthy Eszter ment a legjobban – ő is negyedik lett, igaz, itt azért az első három befogására nem igazán volt esély. „A verseny előtt gondoltam arra, hogy nem igazán tudtam 2:10-es időket jönni a Duna Arénában, utoljára talán 2019-ben sikerült, úgyhogy ez most egy újabb jó idő – mondta aztán Eszter. – A terv nyilván az, hogy sikerüljön nyáron szintet lépni, azaz ha a világbajnokságon kilencedik voltam, akkor tudjuk, hogy ez mit jelentene. Ez a hosszútávú elképzelés, a rövidebb távú pedig, akár szó szerint is, hogy most rendesen végigcsináljam a rövidpályás szezont az Európa-bajnoksággal, ami fontos, mert a fordulóim továbbra is vállalhatatlanok.”
A férfi hátúszásban a 100 méterrel zárult a viadal, Kovács Benedek pedig hatodikként zárt: „Az itteni időim közül ez a legjobb. Az ugye egyértelmű, hogy még sehol nem tartok, mert most kizárólag az edzések mennek. Hosszú az út az olimpiáig, másképp dolgozunk, ez most csak egy állomás, de az idő jó visszajelzés – ennyit úsztam a világbajnokságon is reggel, szóval korrekt; de messze vagyok attól, amikor az ember azt érzi, hogy fent van a víz színén és halad.”
Ezután érkezett egy 7. hely Pádár Nikolett-től 100 gyorson, majd egy 8. Németh Nánditól, Ugrai Pannától már az is nagy dolog volt, hogy 100 pillén finálét úszott, hiszen szétúszásban szerezte meg a tartalék helyét, hogy aztán egy visszalépés után döntőzhessen (ő is 8. lett). S hogy a lelkes szurkolók jókedvűen induljanak haza, arról Sebestyén Dalma gondoskodott, aki 200 vegyesen bronzérmet szerzett a Vk utolsó döntőjében.
„A nevezési idők alapján azért reménykedtem abban, hogy becsúszhat egy dobogó – nyilatkozta Dalma. – A reggeli úszás jól esett, és éreztem, hogy maradt még benne, úgyhogy bíztam a 2:15 körüli időben. Hogy sikerült bemennem 2:15 alá, az nagyon nagy boldogság – ebben benne van ez a közeg is, mert a közönség tényleg nagyon sokat segít nekünk.”
A Világkupa-összetettjét cseppet sem meglepő módon a hölgyeknél két világrekordot repesztő Kaylee McKeown nyerte meg, a férfiaknál pedig a mellúszás új géniusza, a kínai Qin Haiyang diadalmaskodott – mindketten taroltak a saját úszásnemükben, mindhárom állomáson mindhárom távon ők nyertek, azaz 9/9 arannyal zártak.
Ezután jött egy sosem-volt produkció, az úgynevezett Golden Race, azaz aranyverseny, amelyen a négy úszásnem legjobbjai mérték úgy össze a tudásukat, hogy előre meghatározott időközönként rajtoltak (a leglassabb úszásnemnek számító mellúszó először) – végül a hátúszó volt a leggyorsabb, Apostolos Christou, míg Qin kivételesen a negyedik helyen zárt. A hölgyeknél aztán Sarah Sjostrom megmentette a gyorsúszók becsületét, és relatíve simán győzött.
A magyar versenyzők eredményei
Férfiak
200m gyors: 8. Németh Nándor 1:49.25
100m hát: 6. Kovács Benedek 54.56
50m pillangó: 4. Szabó Szebasztián 23.16
400m vegyes: 2. Holló Balázs 4:16.09… 4. Zombori Gábor 4:17.52, 5. Verrasztó Dávid 4:18.74
Nők
100m gyors: 7. Pádár Nikolett 54.89
800m gyors: 3. Késely Ajna 8:28.87, 4. Kapás Boglárka 8:33.67… 6. Mihályvári-Farkas Viktória 8:40.27, 7. Flück Nóra 8:42.73, 8. Nagy Napsugár 8:49.31
200m hát: 4. Szabó-Feltóthy Eszter 2:10.73… 6. Molnár Dóra 2:12.91, 7. Burián Katalin 2:13.49
100m pillangó: 8. Ugrai Panna 59.43
200m vegyes: 3. Sebestyén Dalma 2:14.42… 7. Ürögi Tímea 2:19.21, 8. Barta Bianka 2:21.78
