Az Európa-bajnokság eddigi legjobb mérkőzésén az Eb-címvédő spanyol válogatott döntetlent játszott Olaszországgal. Nem lesz egyszerű összegezni a történéseket…
Már az első félidő is tartogatott izgalmakat, hiszen itt is, ott is adódott helyzet: a spanyolok révén Iniesta úgy kevergetett, hogy mindjárt eszembe jutott, egy pohár Sangria is dukálna a mérkőzéshez; a másik oldalon a kiválóan elmozgó Cassano játékában rejlett a legtöbb veszély. Igazi csemege volt már ekkor is az összecsapás – hiába a félelmek, hiába a 2008-as 0-0-s negyeddöntő siralmas emléke. Prandelli mester a 3-5-2-es felállásban küldte pályára az Azzurrit, ami védekezésben 5 hátvéddé alakult. Akik látták a mérkőzést, biztosan nem legyintettek az olaszokra, hiszen a 2006-ban világbajnok válogatott játékosai kiválóan támadtak le, és még azt sem lehet állítani, hogy a tiki-takát ezúttal is erőltető spanyolok oly annyira magukhoz tudták volna édesgetni a labdát. Szó sem volt felboruló pályáról, no persze, Xavi, Silva, Iniesta és Fabregas köröm-passzolgatott kedvére – már amikor a Del Bosque-gárda a tizenhatos előteréig jutott. Az eredményes labdajáratás mellett egyértelműen látszott, hogy hiányzik egy vezető ék, de legalábbis egy kapura törő támadó, akit meg lehet játszani – Villa sérülésével ez Barcelonában is gondot okozott az elmúlt szezonban.
A folytatásban annyi helyzetet láthattunk, hogy ha azok krónikáját itt akár a legtömörebben is felelevenítenénk, az ír-horvátig lehetne olvasni a bejegyzést. Mégis érdemes kiemelni Balotelli totojázását: a Manchester City klasszisa egy agresszív, ám szabályos labdaszerzés után teljesen egyedül, zavartalanul törhetett kapura a jobb oldalról, ám addig lépkedett, míg Ramos beérte és javította hibáját. Ez a srác néha érthetetlen dolgokat produkál, pedig időként nagyokat villant tehetségéből (emlékezzünk az oxival benntartott indításra). A Balotelli helyére beszállt Di Natale aztán egy rá jellemző leshatáros kiugrással ziccerbe került, amit értékesített is, majd alig néhány percen belül Silva (akit Knézy Jenő riporter kategorikusan Da Silvának hívott; ehhez képest a bevezetőben említett „Arbeola” már semmiségnek hat…) parádés bokapasszával már Fabregas élt, így gyorsan annulálva az olasz örömöt. Ettől fogva elképesztő zicceráradat következett, a „kölyök” Torres például kettőt is elpuskázott, de Di Natale is betalálhatott volna többek között.
Kellemes, nagyon kellemes csalódást okozott a rangadó, amely döntetlennel zárult, és noha az olaszok megmutatták, nem lesz egyszerű laposra sodorni őket, kíváncsian várom a horvátok kreatívnak ígérkező játékát az esti mérkőzésen.
Spanyolország–Olaszország 1-1 (0-0)
Június 10. Gdansk
C csoport, 1. kör
Jv.: Kassai (magyar)
Gól: Fabregas (64.), ill. Di Natale (61.)
Spanyolország: Casillas – Arbeloa, Pique, Ramos, Alba – Busquets, Xavi, Xabi Alonso – Silva (Navas 65.), Fabregas (Torres 74.), Iniesta.
Olaszország: Buffon – Chiellini, De Rossi, Bonucci – Giaccherini, Marchisio, Pirlo, Motta (Nocerino 90.), Maggio – Cassano (Giovinco 65.), Balotelli (Di Natale 56.).
