Tavaly novemberben egy egész ország volt büszke Michelisz Norbertre, aki 2012-ben elhódította a Yokohama Trophy privát világbajnoki címet. Az autósport rajongóknál már kezdtek megjelenni az elvonási tünetek a hosszú téli szünet alatt, mikor bombaként robbant a hír: Michelisz Hondával folytatja 2013-ban. Nem csak a szurkolók, de a versenyző és a Zengő Motorsport is hatalmas reményeket fűz ehhez a kooperációhoz. Március elején megkezdődhet a felkészülés, addig viszont Norbi pihenéssel tölti az idejét. A PTE Közgazdaságtudományi Karának kávézójában, egy eszpresszó mellett faggattam a világbajnokot a 2012-es élményeiről és a jövőbeli terveiről.
– Egy nagyon sablonos, de mondhatni kötelező kérdéssel kezdeném. Hogy értékelnéd a 2012-es szezonodat?
– A válaszom is sablonos lesz: pozitívan. Tavaly év végén érett be a gyümölcse annak a munkának, amit már 3 éve űzünk. Nyilván voltak rosszabb pillanataink az év során, de ezek az események is hozzátartoztak a tavalyi szereplésünkhöz. A lényeg az, hogy egyáltalán nem panaszkodhatunk 2012-re. Rengeteget tanultam, és elértük a célunkat – megszereztük a privát világbajnoki címet! Nagyon büszke vagyok magamra és a csapatra is, hiszen a szerencsétlen kimenetelű 2011-es versenyszezon után sikerült talpra állnunk, és felépítenünk egy rendszert, mely hozzásegített minket a sikerhez. Soha rosszabb évet!
– Gondolom, akkor maximálisan elégedett vagy az elért eredményeddel.
– Maximálisan azért nem. A taktikám az volt, hogy minél több pontot szerezzek a szezon során, és a lehető legtöbb alkalommal álljak fel a dobogóra. Mondhatjuk, hogy ez sikerült, de részben annak is köszönhető ez az eredmény, hogy az ellenfeleimnek is becsúszott egy-egy hiba. Az egyetlen dolog, amit sajnálok, hogy a hungaroringi versenyhétvégét követően nem tudtam több futamgyőzelmet szerezni – pedig ahogy minden versenyzőnek, nekem is az lett volna a legnagyobb dicsőség.
– Azt hiszem, meg sem kell kérdeznem, melyik volt a legemlékezetesebb versenyed…
– Egyértelmű, hogy a magyar futam! A Hungaroring mellett viszont Makaó is emlékezetes marad számomra, hiszen ott szereztük meg a privát világbajnoki címünket. Október közepétől egy igen feszült időszak jellemezte a munkánkat, s Makaóban végre elszállt minden görcsösség, idegesség belőlünk, s egy igazán nagy elismeréssel koronázhattuk meg a 2012-es szereplésünket.
– Ha már szóba került a Hungaroring, mit gondolsz, itthon is kialakulóban van már a Túraautó Világbajnokság kultúrája?
– Abszolút. Mikor először rendeztek hazánkban WTCC futamot, akkor alig ismerték néhányan ezt a sorozatot. Meglepő is volt számunkra, hogy már a 2011-es hazai versenyhétvégén is nagyon sokan voltak, 2012-re pedig a kilátogatók száma jóval magasabb lett. Úgy veszem észre, hogy a szurkolók teljes egészében megismerték a WTCC-t, nem pedig csak a magyar versenyeket követték figyelemmel. Mondhatjuk, hogy nem csak a sorozat népszerűsége növekszik, de egy szakértői közönség is kialakulóban van.
– Ez pedig legfőképp Neked köszönhető.
– Nem csak nekem, bár megtisztelő, hogy itthon az én személyemhez kötik ezt a sorozatot. Az autósport kedvelők köre igen széles hazánkban is, a WTCC pedig egy igazán nézőbarát bajnokság. Ehhez csak egy nézőcsalogató tényezőként járult hozzá az, hogy egy magyar versenyző, magyar csapattal van jelen a sorozatban, immáron 4. éve.
– Milyennek találtad a BMW-t?
– A 2011-es évünk igen nehéz volt a BMW-vel – egy erős tanulási fázisként jellemezném azt a szezont. Az akkor begyűjtött adatokat felhasználva tudtunk előrelépni 2012-ben, s most már azt mondhatom, hogy az év végére szinte teljesen kiismertem a kocsit. Úgy érzem, hogy majdnem eljutottam arra a szintre, ami kell ahhoz, hogy a jövőben is egyre sikeresebb és eredményesebb legyek. Ha még egy szezont a BMW-vel teljesítettem volna, akkor is tudtam volna még hova fejlődni, de lényeges különbséget már nem tapasztaltunk volna egy-egy versenyhétvége után.
– Múlt héten viszont a legnagyobb autósporthírként közölték le, hogy a Zengő Motorsport szerződést kötött a Hondával. Mit vársz a váltástól?
– A suzukai versenyhétvége idején kezdődtek meg a ,,tapogatózások” mind a csapatunk, mind a gyártók részéről, hiszen mindkét fél érdeke az volt, hogy minél biztosabb alapokra építse a 2013-as évadot. Mindenképp váltani szerettünk volna, hiszen a BMW nem tudta garantálni, hogy a tervezett fejlesztéseit kivitelezni is tudja 2013-ban. A lehető legjobb megoldást szerettük volna választani, s több gyártóval – mint például a Chevrolet, a Seat és a Honda – is felvettük a kapcsolatot. Hosszú távra nézve azonban a Honda tűnt a legbiztosabb alternatívának, hiszen már előre kidolgozott fejlesztési tervekkel rendelkeznek. A 2014-ben bekövetkező szabályrendszer-változást (erősebb motorok, kisebb szűkítők, szélesebb gumik használatának engedélyezése) figyelembe véve pedig ez különösen fontos, hiszen azok a gyártók, akik 2013 és 2014 között nem dolgoznak ki újabb technikai megoldásokat, szinte labdába se rúghatnak majd. Pont ezért a Chevrolet szinte szóba se jöhetett, hiszen hiába tudtunk volna még vele idén egy erős szezont produkálni, az esztendő végén megint csak ugyanabban a helyzetben lettünk volna, hogy váltani kell, hiszen a gyár kiszáll a csapat mögül. Kifizetődőbbnek találtuk a mostani váltást, amiben megerősített minket az is, hogy a Honda 2012 végén olyan irányt mutatott, amibe úgy gondoltuk, hogy érdemes lehet beszállni. Erre alapozva gondolom azt is, hogy az idei év közepétől fogva a Honda meghatározó szereplője lehet a bajnokságnak. A kockázat így is megvan, de bízom benne, hogy jó döntést hoztunk. Már alig várom, hogy szembenézzek ezzel az új kihívással!
– A Chevrolet kivonulásával megnőhetnek az esélyek az abszolút bajnoki címre?
– Egyelőre nem. A Chevrolet, mint név, és mint gyár csak pénzforrásként funkcionált, az autók és a technika továbbra is az angol csapat tulajdonában marad. Azt gondolom, hogy ha találnának egy nagyobb szponzort, ami biztosabbá tenné a működésüket a továbbiakban is, akkor hasonló felállásban tudnának szerepelni a mezőnyben. Senki sem örült, mikor a Chevrolet bejelentette a kivonulását. Az ok egyszerű: egy olyan mércét testesítettek meg, ami elégtétel volt nem csak akkor, ha túl tudtuk őket szárnyalni, de akkor is, mikor a közelükbe férkőzhettünk. Én nagyon szurkolok nekik, hogy megtalálják a legjobb megoldást, és hogy a pilóták is megtarthassák a vezetői ülésüket. Ha ez így lesz, akkor tovább tudnak fejlődni, s bízom benne, hogy a Honda is rövid időn belül képes lesz felvenni a kesztyűt velük szemben.
– A legnagyobb ellenfeled Pepe Oriola volt, hiszen végig nagy csatában voltatok a privát bajnoki címért. Hogyan jellemeznéd a kapcsolatotokat?
– Nagyon jóban vagyunk, habár azt tudni kell, hogy a versenyzők között nem igazán alakulnak ki baráti viszonyok. Nehéz különválasztani a versenypályán belül és kívül történteket, és pont ezért maradnak olyan felületesek is ezek a kapcsolatok. Történjen bármi is a pályán, én soha nem szoktam haragudni egyik versenyzőtársamra sem. A makaói versenyhétvége után igaz, hogy nagyon mérges voltam, hiszen pont Oriola miatt alakult olyan szerencsétlenül az a futam, de most már nem neheztelek rá. Felnőtt módjára kell kezelni az ilyen helyzeteket, ugyanis számtalan szituáció adódhat még. Arról nem is beszélve, hogy sportszerűtlen lenne ez a fajta viselkedés.
– De talán pont ezért is kedvelnek Téged annyira az ellenfelek, mert nem vagy az az agresszív típusú versenyző. Nem gondoltál arra, hogy egy kicsit keményebb vezetési stílust kellene felvenned? Például azért, hogy elkerüld az olyan szituációkat, mint amit tavaly Müller és Tarquini is okozott.
– Inkább annak örülnék, ha nem ezt gondolnák rólam az ellenfelek, és kevesebbszer pöckölnének meg. Nem tartom kifizetődőnek, hogy bárkire nehezteljek a versenyhétvégék után, majd elkezdjek törleszteni. Elkezdhetnék velük kakaskodni, de egyelőre úgy érzem, hogy még nem vagyok az ő szintjükön. Lehet, hogy háromból egy alkalommal én jönnék ki szerencsésen, de a többi helyzetben a tapasztalatuk őket hozná ki győztesként. Kívülről nagyon egyszerű azt mondani, hogy csak az agresszivitás hiányzik a nagyobb sikerek eléréséhez. Én nem is agresszivitásnak, inkább tudatosságnak nevezném ezt a kulcstényezőt, ami viszont csak a rutinnal fog megjönni. Idén is volt már több olyan helyzet, amikor keresztbe fordíthattam volna valakit, de feleslegesen nem szerettem volna kockáztatni, hiszen a fő célunk a pontszerzés és a privát világbajnoki cím megszerzése volt.
– 2014-ben lesz egy új ellenfeled is, Sebastien Loeb személyében…
– Hivatalosan jövőre csatlakozik majd a bajnoksághoz a WRC bajnoka, de lehet, hogy már idén is részt vesz majd egy-egy futamon. Nagyon örülök neki, hogy egy ilyen sikeres versenyzővel is összemérhetem majd a tudásomat, emellett biztos vagyok benne, hogy a sorozat népszerűségén is nagyot fog lendíteni. Egy kilencszeres világbajnok részvétele még a Forma 1-ben is nagyobb közönséget generálna. Igazi megtiszteltetés lesz a számomra, hogy Sebastien Loeb ellen versenyezhetek majd. Biztos beletelik majd egy kis időbe, míg megszokja a technikai váltást, de előbb vagy utóbb már futamgyőzelmekért fog harcolni.
– Ha adódna rá alkalmad, Te is kipróbálnád magad más szakágban?
– Nagyon szívesen! Mondhatni minden érdekel, aminek négy kereke van, de leginkább a rallyzást próbálnám ki egy futam erejéig.
– Mi a cél 2013-ra?
– Ha a szívemnek kellene felelnie, akkor az abszolút bajnoki cím elhódítása lenne a cél, de erre 2013-ban még nem sok reális esélyt látok. Tanulóévnek szánom majd az idei szezont, bár az igaz, hogy most sokkal könnyebb dolgom lesz, mint 2011-ben volt. Az információ-megosztásnak és az intenzív tesztprogramnak köszönhetően eredményesebb lehet a Zengő Motorsport munkája is. Március elejére készül el az autóm, így sajnos nem lesz nagyon arra lehetőségem, hogy minden teszten részt vegyek a csapattal. Bízom benne, hogy a Hungaroringig el fogok jutni arra a szintre, hogy már összebarátkoztam a Hondával, és képes leszek a dobogóért harcolni. Idén már nem fognak értékelni a privát bajnokságban, hiszen gyakorlatilag egy félgyári státuszban lesz a csapat, így pedig a bajnoki címemet sem tudom majd megvédeni. Szeretnék legalább egy futamot nyerni, s a lehető legtöbbször a pódiumon állni. Jó lenne az év közepére elérni azt a szintet, amellyel ugyanolyan eredményes lehetnék, mint a másik két gyári pilóta, Gabriele Tarquini és Tiago Monteiro.
– Üzensz valamit a szurkolóidnak, a Rally Café olvasóinak?
– Szeretném megköszönni mindenkinek a tavalyi, egész éves támogatást! Rengeteg erőt adott ez nekem a sikerek elérésében! A csapatom mellett Ti is nagyban hozzájárultatok a privát világbajnoki címem megszerzéséhez! Igyekszem majd ezt a sok segítséget idén is meghálálni!
Horváth Judit
