Kevésen múlt, hogy nem jutott a négy közé az U16-os fiú kézilabda-válogatott a Tbilisziben rendezett Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon. A szövetségi edző, Vágó Attila szerint a torna itthon észre nem vehető hibákra irányította a figyelmet. A nyarat lengyelországi ORV-n zárja a csapat.
reb • Noha már néhány nappal túlvagyunk a Grúzia fővárosában rendezett „miniolimpián”, a közvetítés hiánya és a tragikus eredményközlés miatt érdemes részletesen feleleveníteni, hogyan is szerepelt a Vágó Attila szövetségi edző vezette U16-os fiú kézilabda-válogatott. Az együttes a hatodik helyen végzett, s kevésen múlt a jobb szereplés.
„Ahogyan arra számítottunk, a csoportunkban Németország kissé kiemelkedett, a másik három csapat hasonlóbb erőt képviselt – kezdi Vágó. – Az első meccsre tettünk fel mindent, és jól is haladtunk, a második félidő derekán is 21-16-ra vezettünk. Akkor azonban ziccerek sorát hagytuk ki, és elbuktuk a mérkőzést.”
Hatodik hely Tbilisziben
A németek ellen érezte a szakember, hogy kevés esélyük van, s kicsit „elengedte” a találkozót. Az utolsó csoportmeccsen a dánok elleni több mint ötgólos siker a várt német győzelemmel kombinálva elődöntőt ért volna, csakhogy a srácok hiába verték meg „eléggé” az északiakat (26-21), a csoportelső váratlanul kiengedett Norvégia ellen, így maradt a verseny az 5-8. helyért.
A házigazda Grúzia nem okozott gondot (29-20), viszont az jobb pozícióért a dánokat nagyon nem sikerült felülmúlni (25-35).
„Furcsa volt, azt éreztem, mintha nem mi, hanem ők merítettek volna erőt abból, hogy három nappal korábban legyőztük őket. Ezúttal azonban ismét bebizonyosodott, amit két éve magyarázok a korábbi és jelenlegi szakmai igazgatóval, azaz Juhász Istvánnal és Marczinka Zoltánnal közösen. A magyar kézilabdázók semmivel sem ügyetlenebbek, tehetségtelenebbek, mint a külföldi társaik. Taktikailag is kellően képzettek. Hanem a fizikai adottságok… Magasabbak, nehezebbek az ellenfelek és jóval erősebbek, kigyúrtabbak. Míg nekünk egy-két nap kell a regenerálódáshoz komoly meccset követően, ők sokkal jobban bírják a sorozatterhelést.”
Vágó arról is beszámolt, hogy a nagy távolságok miatti hosszú utazások mellett több dolog hátráltatta a társaságot. Négy kulcsjátékos hiányzott, ráadásul a szokatlan – bár jó minőségű – ételektől a magyar csapat tagjai (nem csak a kézilabdázók) megbetegedtek, egy-két játékos szinte a teljes ott-tartózkodás alatt kínlódott (volt, aki még mérkőzésről is kiszaladt a mosdóba…). A nagy verseny hangulata pedig a fejeket zavarta meg.
„Négyezer sportoló lakott együtt, ragyogó létesítményekben, vadonatúj olimpiai faluban. Több srácot kissé lehúzott a hangulat, a nyomás, a körítés, érezhető volt rajtuk, hogy tátott szájjal nézelődtek. Csak közben meccseket kellett játszani.”
A szakembert megkérdeztük, vajon a tapasztalat hasznos lehet a fiataloknak, akik így fejlődhetnek, vagy jel a jövőre, hogy ki az, aki nem feltétlenül lesz alkalmas élsportolónak.
„Elgondolkodtató helyzet. Ha újrakezdhetném, akkor is ezeket a játékosokat választanám, mert jelenleg ők a legjobbak az országban. Ugyanakkor figyelni kell, és levonni a következtetéseket, felhasználni a tapasztalatokat. És bevésni a fejbe: ami itthon elég, külföldön nem biztos, hogy az.”
Az együttesnek még nem jár pihenő. Grúziából hazatérve, rövid hazai összetartást követően, Lengyelország felé vette az irányt, ahol péntekről az Olimpiai Reménységek Versenyén szerepel.
EURÓPAI IFJÚSÁGI OLIMPIAI FESZTIVÁL, TBILISZI
A magyar csapat csoportmeccsei: Magyarország–Norvégia 24-27, Németország–Magyarország 31-18, Magyarország–Dánia 26-21.
Az 5-8. helyért: Magyarország–Grúzia 29-20, Magyarország–Dánia 25-35
A dobogón: 1. Franciaország, 2. Szlovénia, 3. Németország
