A Magyar Olimpiai Bizottság honlapján (www.mob.hu) ma a következőket olvashattuk:
,,Kati nénivel volt egy érdekes beszélgetésünk a napokban: ő ült a motorcsónakban, szó szót követett, és megkérdezte, tényleg folytatom-e. Azt válaszoltam, igen, akkor, ha ő is.
Erre azt mondta, rendben, kölcsönösen folytassuk. Abban maradtunk, októberben visszatérünk a dologra. en mindenképpen maradok, most Kati néninél a labda” – mesélte az olimpiai bajnok kajakos, Kammerer Zoltán.
Ez így, első hallásra túl szépen hangzik. Ezért elengedtem egy telefonhívást a sokadvirágzását élő Kati nénihez, mi a véleménye a megjelentekről?
– Ez a dolog messze nem ennyire egyértelmű – válaszolt kapásból Fábiánné. – A dolognak vannak érzelmi és anyagi vetületei. Amikor két éve elvállaltam az MTK-ban edző nélkül tébláboló, a befejezéshez közel állt hét, fiatal férfi kajakost, nem pénzért vállaltam őket. Az MTK ma is minimum hét hónapnyi fizetésemmel tartozik. Egyszerűen megsajnáltam őket, hogy ilyen fiatalon kelljen nekik visszavonulniuk.
– Az eredmények ismét bizonyították, hogy Ön nem tizenkettő egy tucat edző, hiszen előbb – nem olimpiai számban – világbajnokokat, majd idén olimpiai ezüstnégyest faragott versenyzőiből, akikhez az utolsó pillanatban, önként csatlakozott a már 34 éves, korábban háromszoros olimpiai bajnok Kammerer Zoltán.
– Kőkemény munka plusz edzői megérzések, improvizatív készség a napi edzések során – röviden ennyi a siker receptje. Amikor pedig felragyogott a fiúk szeme, azzal már ki is voltam fizetve.
– Ez a ,,ragyogás” feltehetően továbbra is adott lesz, így mi az akadálya a folytatásnak?
– A férjem hosszú betegsége miatt csak részben tudom az edzéseket vezetni, de megvan a jelöltem, aki majd az én utasításaimat végrehajtja távollétemben. Más kérdés, hogy a jelenlegi, megalázó helyzetben sehol nem kívánok dolgozni. Szeptember 30-án lejár a szerződésem az MTK-ban. Utána nekem és a versenyzőknek egyaránt kizárólag egyéves szerződés jöhet szóba és előre fizetéssel. Egyszer már végre helyére kell tenni a dolgokat.
