Fábián Lászlóné Rozsnyói Katalin (Fotó: jochapress.hu)
A nemzeti ünnepünk alkalmából átadott állami kitüntetések közül a magyar sportélet részéről a legmagasabb rangú elismerésben – Magyar Érdemrend Középkereszt csillaggal (polgári tagozat) – Fábián Lászlóné Rozsnyói Katalin mesteredző, olimpiai ezüstérmes kajakozó részesült. A kiemelkedően eredményes szakember ez alkalomból a jochapress.hu-nak nyilatkozott.
“Soha nem tettem egyetlen lépést sem ilyen ügyekben, így most is meglepődtem, amikor előzőleg megkerestek – mondta Fábiánné. – Hatalmas megtiszteltetés ért – egyébként ez az ötödik kitüntetésem. Utoljára 2004-ben a Magyar Érdemrend Középkereszt (polgári tagozat) elismerést kaptam meg.”
– Közel negyven éves edzői pályafutását most valóban érdemben méltatták.
“Regényeket tudnék mesélni az átélt dolgokról. Annyit azért csak elmondok, hogy akkor éreztem magamat a legjobban, amikor a kicsikkel, a serdülőkkel és az ifjúságiakkal foglalkoztam. Ami pedig a mindenkori vezetőket illeti, az összes közül Vajda Vilmos egykori kapitánnyal tudtam a legfelszabadultabban elbeszélgetni.”
– Megszámolni sem könnyű, hány aranyérmet hoztak tanítványai a világversenyekről amióta 1986-ban elérte első, visszhangos sikerét: az egy-egy világbajnoki címet szerzett női páros és négyes jóvoltából.
“Pedig már kevesen tudják, hogy 1994-ben nyugdíjba mentem és hat hónapig még a csónakházak közelében sem láttak. Ha nem hívnak vissza a gödörbe került Kőbán Rita mellé, ma már csak nagyon kevesen emlékeznek rám.”
– Azután Kőbán Rita egyesben olimpiai aranyérmet nyert 1996-ban, s ezután már nem volt megállás.
“2000-től minden ötkarikás vetélkedést követően vissza akartam vonulni, de mindig megsajnáltam valakit, akivel már senki nem akart foglalkozni. Ez történt legutóbb is, amikor 2010-ben az MTK szélnek eresztette a férfi versenyzőit. A visszavonulási kényszerpályáról megmentettekből lett Kammererrel kiegészülve a két évvel később Londonban ezüstérmet nyert négyes.”
– Amelynek tagjai néhány napja világbajnoki ezüstérmeket vehettek át Milánóban.
“Meggyőződésem, ha nincs ez a túlfűtött kvótaszerzési mizéria, nem csak ők, de sokan mások talán még jobb eredményt is kiharcolhattak volna. Így sem panaszkodhatok a második hely miatt, de én mindig többet szeretek elérni. Ha én ma versenyző lennék, engem nem a kvóta érdekelt volna, hanem az, hogy világbajnok legyek.”
– A négyes ezt az eredményt az olimpián is megismételheti?
“Történhet pozitív és negatív meglepetés egyaránt. Sok minden függ az ellenfelek felkészültségétől. Ami engem illet, én a legjobb tudásom szerint felkészítem őket, a többi már nem rajtam múlik.”
– És akkor jön a következő visszavonulási ígéret Rio de Janeirót követően?
“Életemben most először nem mondok ilyesmit. Az igazság az, hogy rengeteg egyéb, mindennapos gondot kell folyamatosan megoldanom. Amikor beülök a motorcsónakba és elkezdem levezetni az edzést, az jelenti nekem a mindennapi felüdülést. Ma úgy érzem, ezzel teljes az életem, ezt kell tennem, amíg be tudok szállni a motorosba. Valójában csak egy dolgot sajnálok igazán. Azt, hogy egyetlen, őszinte érdeklődő sincs, akinek átadhatnám azt a hatalmas mennyiségű szakmai tapasztalatot, amit eddig összegyűjtöttem.”
