Fábiánné Rozsnyói Katalin kajakosként 1968-ban, Mexikóvárosban ezüstérmet szerzett Pfeffer Annával párban, majd hosszú évtizedeken keresztül a magyar kajakozást szolgálta kivételesen eredményes edzői munkásságával. Bár már 2000-ben, Sydney után, 58. évében fogadkozott, hogy visszavonul, ez a döntés végül csak majd két évtizeddel később lett valósággá. Kati néni most már végérvényesen otthon van és otthonról figyeli a világ eseményeit.
Fábiánné Rozsnyói Katalin az egyenes beszéd híve (fotó: JochaPress)
– Kemény dolgok történnek mostanában és ki tudja, mit hoz a holnap – summázta véleményét a tőle megszokott egyértelműséggel. – A 2020-as olimpiára való felkészülés során rengetegen mozgattak meg hatalmas energiákat és most annak kell örülni, hogy nem végérvényesen halasztották el ezt az olimpiát, hanem csak egy évvel.
– Az olimpiai esélyeink helyett most egészen másról kell kérdeznem. Hallott arról a gyűjtési akcióról, amelyet a MOB az 1976-os, montreali játékokon bronzérmes női kézilabdázók kezdeményezésére indított?
– Igen, gondolom mások is megkapták azt az értesítést, amely engem is elért. Önmagában ez számomra természetes, jó dolog. Talán csak egy kiegészítést tennék: szerintem senkinek nem kellene inkognitóban maradnia! Mindenki vállalja nyilvánosan, hogy ő mennyivel támogatja ezt a jótékonysági indítványt. Legalábbis én ezt így tartanám szerencsésnek. Én mindig is a nyilvános és egyenes beszédnek voltam a híve.
– Ezen az alapon megkérdezhetem, hogy Ön mennyivel iratkozik fel az adakozók listájára?
– Természetesen. Erre a célra százezer forintot utalok át. Tudom, amint ez kiderül, azonnal elkezdődik a pusmogás, hogy én kapom a legnagyobb olimpiai járadékot az országban, mégis csak egy „százast” vállalok. Azt azonban csak nagyon kevesen tudják, hogy kis túlzással számolatlan helyre küldök pénzt. Van, ahova csak évente, de vannak havonta esedékes elkötelezettségeim is. Megvallom, olykor már kezd elegem lenni, mert annyian megtalálnak telefonon, SMS-ben vagy emailben, és számos alkalommal az sem derül ki, hogy kinek és miért, csak adjak, de lehetőleg még azon a napon.
– Amióta az olimpiai járadékosok listája nyilvánosságra került, nem csak Önről tudnak mindent, de Ön is láthatja, hogy ki és mennyi olimpiai járadékra jogosult.
– Így van és ez a lista módfelett tanulságos. Meggyőződésem, hogy jókora aránytalanságokat is fel lehet fedezni. Én biztosan jobban differenciáltam volna az egyes sportágak fontossági sorrendét illetően.
– Ugorjunk vissza a versenysporthoz. Mit gondol, az edzők hogyan reagálják le az ötkarikás halasztást?
– Szerintem az emberek jelentős része nem tudja, vagy nem akarja felfogni, milyen súlyos a helyzet. Egyáltalán nem a véletlen művének tartom, hogy például Kínában vagy mondjuk Spanyolországban terjedt el különösen a vírus. Én láttam közelről, hogyan élnek ott az átlagemberek. A kajak-kenusoknál maradva, már az is egy komoly teljesítmény volt, hogy a világ legkülönbözőbb területeiről sikerült időben hazavezényelni a távolban készülő válogatottakat.
(jochapress / Jocha Károly)
