Fazekas László korszakos zseni volt. Az Újpest egykori támadója 1976-ban öt gólt szerzett a Ferencváros ellen, amikor a lila-fehérek 8–3-ra nyertek. Erről és a magyar labdarúgás jelenéről is beszélt a sportal.hu kérdéseire válaszolva.
Fazekas László és Dunai Antal
Akkor is május volt. A hónap közepe, kellemes, madárfüttyös tavaszi este. Össze is jöttek vagy ötvenezren a Népstadionban, hogy futballt nézzenek. Igazi, szórakoztató futballt. Merthogy a hetvenes évek közepén még futballország voltunk. S tapsolt, szurkolt, tűzbe-lázba jött a publikum az előmeccsen is, amikor a Vasas könnyed játékkal 3-0-ra verte a Honvédot. Majd felmorajlott, szinte felrobbant az aréna, amikor a játékoskijáróban megjelent a tiszta fehérben pompázó Ferencváros, és a lila-fehér szerelésbe öltözött Újpest. A főszereplők, akik akkor és ott történelmet írtak.
Valóságos bűncselekményt követtek el a televízió munkatársai. Azok, akik spórolásból, felsőbb utasításra vagy ki tudja miért, nem őrizték meg a legendás kettős meccsek felvételeit. Egyiket sem. Állítólag mezőgazdasági szakfilmeket vettek a legendás kilencven perceket őrző szalagokra. Így aztán a főszereplőkön kívül csak a lelátón helyet foglalók mesélhetnek például arról is, hogy az Újpest hogyan verte 8–3-ra minden idők talán legemlékezetesebb bajnoki találkozóján a Ferencvárost. Hétfőn, május elsején derbit rendeznek a Megyeri úton. Ennek kapcsán kerestük meg az emlékezetes rangadón öt gólt szerző, jelenleg Spanyolországban élő újpesti legendát, Fazekas Lászlót.
„Talán egy döntetlenre jók leszünk – mondta a korábbi kilencvenkétszeres válogatott csatár. – Ha tippelnem kellene, azt mondom 1–1 lesz. S ennek mi örülhetnénk. Megdöbbent olykor amit hallok, olvasok egykori csapatommal kapcsolatban. Lassan már nem is emlékszünk rá, mikor győztük le a Fradit legutóbb. Nem tudom elképzelni, hogy a klubtulajdonos, Roderick Duchatelet büszke lenne arra, amit az irányítása alatt ez a legendás klub produkált. Vele, a 70. születésnapomon beszéltem legutóbb, akkor is csak semleges dolgokról. Eszébe sem jutott, hogy a segítségemet, a tanácsomat kérje. Ennek így, ahogy ő évről-évre életben tartja az Újpestet, nincs sok értelme. Mindig a kiesés ellen küzdeni veszélyes játék…”
Természetesen szóba került az 1976. május 15-én lejátszott rangadó is, a csúcsmeccs, amelyen „Kapa”, ahogy mindenki becézte a vékonydongájú, kivételes technikájú támadót, öt gólt lőtt.
„A mai napig őrzöm a Népsportot, amelyben erről a találkozóról írnak – folytatta Fazekas. – Olykor előveszem, újra és újra átolvasom, s megpróbálom megint átélni azokat a felejthetetlen pillanatokat. Hihetetlen, de az öt találatomból csak egyre emlékszem. Talán a második gól volt, elindultam a félpályáról, csináltam egy cselt, és jó tizenötről bevertem. Arra viszont tisztán emlékszem, hogy a Fradi védői, Bálint Laci és a többiek azt mondták Törőcsik Andrisnak: Kese, súgjátok már a Fazék fülébe, hogy hagyja abba a gólgyártást, ne égessen már bennünket ennyire!
Csodálatos időszak volt az, s nemcsak az én számomra. A válogatottal kijutottunk az argentínai világbajnokságra, Baróti Lajos keze alatt erős csapat formálódott. Azt kívánom az egyre jobb eredményeket elérő válogatottnak, hogy éljenek át hasonlót! Marco Rossi kiváló pszichológus és nagy taktikus. Övé a kulcsszerep. No meg Szoboszlai Dominiké, akinek hamarosan dönteni kell a jövőjéről. Jobb csapatba kell igazolnia, mert ha klasszisok veszik körül, úgy mint engem annak idején az Újpestben, még jobb teljesítményre lesz képes. El tudnám képzelni őt akár a Barcelonában, akár a Real Madridban is. Ha Eden Hazardnak, a nem különösebben jó karakterű labdarúgónak sikerült Madridba szerződnie, akkor Szoboszlainak is lenne, lehetne ott a helye.”
(sportal.hu)
Post Views: 1
