Földkerekség-szerte megismerték Fazekas Mária asztaliteniszező nevét 1993-ban Ljubjanában, ahol a junior Európa-bajnok lett és egy ezüstérmet is szerzett. Huszonhat évvel később az ETTU Kupa elődöntőjében győzedelmeskedett, most Bajnokok Ligája szereplésre készül. Vajon mi a titka a hosszú sikeres szereplésnek, hol voltak a fordulópontok életében, mik voltak azok pozitív impulzusok a hosszú pályafutása buktatópontjain átlendítették. Erre kerestük a választ.
Az Európa-bajnok asztaliteniszezővel a válogatott, és a saját tiszteletreméltó eredménylistáját böngésszük. Arra a kérdésre, hogy a sikerek közül melyik a legkedvesebb számára, kapásból rávágja a választ: Bréma, 2000, csapat Európa-bajnoki cím, és már kezdi is feleleveníteni a szép emlékeit.
– Németországban vertük a németeket, ami nagyon nagydolog volt. Annál is inkább, mert Brémában egy óriási, nézőkkel zsúfolt teremben rendezték a döntőt, fantasztikus hangulatot teremtettek, de sikerült lecsendesítenünk a tömeget. Jómagam két olyan neves asztaliteniszező, mint Bátorfi Csilla és Tóth Krisztina mellett kísérletképpen a harmadik számú játékos lehettem a válogatottban. A negyedik csapattagunk Molnár Zita volt aki egyik este tréfásan megjegyezte: neki tilos játszani ebben a csapatban mert én olyan jó vagyok.
– Öt évvel később a sanghaji világbajnokságon már nem láthattuk. Még harminc éves sem volt, amikor megmásíthatatlan döntéssel lemondta a válogatottságot. Mi vezetett az elhatározásához?
– Nagyon megviselt, amikor elveszítettem szüleimet, anyukámat 13 éves koromban, apukámat pedig az athéni olimpia alatt. Úgy utaztam ki az ötkarikás játékokra, hogy tudtam, apukám súlyos beteg. A televízió élőben közvetítette a mérkőzésemet. Apukám otthon nézte. Utána még beszéltünk telefonon, majd nem sokra rá meghalt. Nagyon megrendítettek a történtek. Abban az időben volt egy kezdődő porckorong sérvem, apukám halála után a fájdalom nagyon felerősödött. Egy ilyen elváltozásnak a derékban nem lehet lelki oka, de nagyon sokan mondják, hogy bizonyos betegségeknek valóban lelki oka van. Volt egy időszak, amikor fájdalmaim miatt nem tudtam játszani. Hiába jártam gyógytornára, rehabilitációra, nem tudott a derekam rendbe jönni, nem tudtam párhuzamosan végezni a felkészülést válogatott és klubszinten. Döntenem kellett valamelyik mellett. Közben új szövetségi edző vette át a válogatott keret irányítását. Régi jó ismerősöm, Téglás Péter lett a kapitány, aki fiatalítást tervezett. Számított volna rám, érdemeim okán megengedte volna, hogy kevesebb edzésen vegyek részt. Magamban rágódtam, fél évig gondolkoztam, mielőtt lemondtam a 2005-ös, sanghaji világbajnokságot, majd végleg visszavonultam a válogatottságtól.
– Klubszinten viszont azóta is szép bajnoki sikereket ér el…
– Klubszinten folytattam sportolást. Először is elhatároztam, hogy rendbe szedem magam. Rengeteg gyógytorna következett, és sok időm volt a pihenésre. Rendbe is jöttem, sőt úgy éreztem, harminc évesen, klubszinten jobban megy a pingpongozás, mint korábban. Ekkor azonban úgy tűnt, újabb nagy törés következhet az életemben. Bejelentették: megszűnt a Statisztika Ssportegyesület. Már pici koromtól kezdve, 24 éven át a Statisztikában versenyeztem. Nem is tudom, van-e olyan ember, aki egy klubban ennyi időt eltöltött versenyzőként. Megint keresgélés következett, majd egy év múlva Németországban lehetőséget kaptam a Saarluis csapatában. A városkához több kicsi település tartozik, ezek egyike Fraulautern ahol az asztalitenisz klub is működött.
– Hogyan talált rá ennek a picinyke városnak a csapatára?
– Facebookon fedeztek fel, az egyik ottani menedzser rámtalált. Bizonyára emlékezett arra, hogy nem sokkal előtte még válogatott voltam. Egyszer csak felhívott…
– Mik voltak az első benyomásai Németországban?
– Jó csapathoz kerültem, nagyon aranyosan fogadtak, bár a csapat szinte kimondhatatlan neve, a Saarluis Fraulautern sokáig nehézséget okozott számomra. Annyira más nézőközönség volt ott Németországban, korábban nem is hittem volna el, hogy ilyen is létezik. Vasárnap délutánonként elképesztően sokan jöttek ki a mérkőzésekre, sokan éves bérletet váltottak. Mindez olyan kedvezően hatott rám, hogy új lökést kaptam a pályafutásom folytatásához. Ekkor éreztem, hogy a Statisztika megszűnése nem törés volt az pályafutásomban, hanem csak egy nagy változás következett az életemben.
– Németországban találkozott magyarokkal is?
– A Bundesligában folyton az FSV Kroppach nyerte előttünk a bajnokságot, ott játszott Tóth Krisztina. Képletesen szólva a kés mindig ott volt a nyakukon, ha botlanak, akkor megelőzzük őket, de csak megszorítani tudtuk ellenfelünket. Az utolsó idegenlégiós szezonom karácsonyán azonban a Kroppach vezetői bejelentették: befejezték. Megszűnt a csapat, pedig tele voltak pénzzel. Ezt követően nálunk is rossz hírek kezdtek szállingózni. Tavasszal már lehetett tudni, nekünk is végünk van. A dolog érdekessége, hogy a női Bundesliga első és második helyezettje szinte egyszerre szűnt meg. Ezt követően vált a Bundesliga első számú csapatává a TTC Berlin Eastside, ahol Póta Georgina jelenleg is játszik. Megszűnésünk előtt a bajnoki táblázaton a közelünkbe se tudott kerülni a berlini együttes, most pedig toronymagasan ők a legjobbak.
– Ön fél évtized alatt két klub, a Statisztika és a Saarluis Fraulautern megszűnését is átélte. Ezek után nem jelentett létbizonytalanságot a hanyatló magyar asztaliteniszbe visszatérni?
– Amikor megszűnőfélben volt a Saar-folyó menti együttes, tavasszal már tárgyaltam a Budaörs vezetőivel. Abban a szezonban a magyar aranyérmes Bajnokok Ligája döntőt játszott. Amikor a finálé zajlott akkor már leszerződtem hozzájuk, bizonyos volt, hogy a következő idényre hazajövök. Leendő csapatom BL-döntőjét az interneten néztem Németországban, közben borzasztó büszkeség töltött el, hogy egy ilyen eredményes csapatba fogok jönni.
– A sportsiker ismétlődik, továbbra is a Budaörsben, ismét Bajnokok Ligája következik. Hogy készülnek az újabb nemzetközi szereplésre?
– Kontinensünk tizenkét legerősebb bajnokságának aranyérmese mérkőzhet a Bajnokok Ligájában, háromcsapatos körmérkőzéssel kezdünk, oda-vissza játszunk. Nagyon erős ellenfelekkel kerültünk egy csoportba. A lengyel Tarnobrzeg honosított és idegenlégiós kínaiakkal áll fel. A francia Metz együttese ugyancsak kínaiakkal és román játékosokkal rendelkezik. Papírforma szerint mindkét csapat erősebb nálunk, kisebb-nagyobb csodára lenne szükség a továbbjutásunkhoz. Nagyon fogunk örülni, ha nyerünk, de ha nem sikerül, akkor sem keseredünk el, és várjuk az ETTU-kupát. Ott annyiban lenne könnyebb a helyzetünk, hogy mások már több fordulót játszanak, amikorra hozzájuk sorsolják a Bajnokok Ligájából kiesőket. Augusztus közepe óta már zajlik a felkészülésünk. Csapattársunk, Perger Szandra csak heti néhány alkalommal edz velünk, mivel ő a válogatottal a szeptember elején kezdődő Európa-bajnokságra készül, amely Franciaországban lesz. Reméljük, sikeres szereplést követően számunkra is hasznos tapasztalatokkal tér majd haza, amelyeket a Bajnokok Ligájában a gall Metz ellen esedékes két találkozónkon is kamatoztathatunk. #
(Kassai János)
