A Magyar Utcai Harcosok Országos Szövetsége által szervezett március 3-i döntő -80 kg-os magyar bajnokát, Felföldi „Hegylakó” Szabolcsot látogattuk meg dunaharaszti otthonában.
Hogyan alakult a pályafutásod? Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba a sporttal?
Tíz éves sem voltam még, amikor sportolni kezdtem. Először shotokan karate, majd cselgáncs, és ezt követte a birkózás… Édesapám komoly birkózó volt, a mai napig is megrendezik a róla elnevezett Felföldi Sándor emlékversenyt Orosházán. Több magyar bajnokságot is megnyert, olimpiai reménységek tornáját, Európa-bajnokságot… Általa kezdtem el birkózni a Csepel Autó és a Vasas egyesületekben. Összesen 13 évig birkóztam, voltak jó eredményeim. Ifjúsági válogatott kerettag voltam szabadfogásban, nyertem én is országos versenyt, magyar bajnokságot érdekességképpen nem tudtam nyerni birkózásban, de nyertem nemzetközi versenyeket. Felnőttben nyertem országos versenyt, országos ranglistán mindig 4-5. helyezett voltam. 1999-ben jött a nagy fordulópont. Mindig is érdekeltek a keleti küzdősportok, szinte az összesről tudtam, mi micsoda. 2000-ben is még aktív birkózó voltam, mentem magyar bajnokságokra, de ekkor már igencsak kacsintgattam a kempo felé. Az tetszett meg benne, hogy amit birkózásban megtanultam – földharcokat, dobásokat – , azt nagyjából a kempóban is 
tudtam hasznosítani. Más sportágban, mint például thai bokszban, kickbokszban esélyem sem lett volna érvényesülni. Meghívtak egy Hanshi Kupa elnevezésű versenyre. Ez a Zen Bu Kan Kempóban egy nagyon komoly staféta, hasonló szintű, mint a magyar bajnokság. Csapatverseny, abszolút kategória. Én ezt a földharcot megnyertem, és így a csapatunk harmadik tudott lenni. Akkor nyertem magyar bajnokságot, és onnantól kezdve elindult a pályafutásom. Láttak engem a honatyák, a nagyok. Lévai László 6 danos Zen Bu Kan Kempo mester meg is tiltotta, hogy B kategóriás versenyeken elinduljak. Szép lassan épült fel a sportkarrierem. Jöttek a magyar bajnokságok, jött az A kategória, akkor már képviseltem az országot Lengyelországban, Németországban. Jöttek az első profi megmérettetések: akkor már szerepeltem olyan gálákon is, ahol thai bokoszosokkal kellett megküzdenem, akiket mind rendre lesöpörtem. Ezt követően a kempo mellett még elmentem kickbokszozni, de a birkózást sem hagytam abba, így három sportot gyakoroltam egyszerre.
Az első nagy kitörés 2003-ban volt, amikor Magyarországon első ízben rendezte meg a Total Fight a ketrecharcot. Nekem mindig az volt az álmom, hogy ketrecben bunyózhassak. Itt egy francia versenyzővel harcoltam kempo stílusban, akit leléptettek szabálytalanság miatt, de pontozásban messzemenően jobb voltam nála.
Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba az utcai harccal?
Körülbelül ebben az időben kezdtük el védeni az utcai harcot, még Földesi Gyula szövetségének ideje alatt. Nekem nem nagyon tetszett, hogy utcai harcban kevés a földharc. A március 3-ai döntőre viszont nem nagyon kellett visszafognom magam, mivel már 3 hónappal előtte gyakorolni kezdtem az utcai harcos szabályrendszert. Bár én azt gondolom, hogy egy jó fighternek teljesen mindegy, milyen szabályrendszerben küzd, meg kell tudni állni a helyét.
Szerinted a jó eredményeket minek köszönheted: a tehetségednek, vagy a szorgalmadnak?
Rengeteg, rengeteg edzés, és még annál is több… Hetente 7 alkalommal járok edzésre, leginkább este, akkor jobban megy.
Milyen lemondásokkal jár az, hogy komoly szinten sportolsz?
Lemondás? Ha azt mondom, hogy gyerekkoromban nem volt gyerekkorom, akkor igazat mondok. Míg más elment játszani, míg más elment motorozni, én mentem edzeni. Szó szerint fanatikus és elvakult voltam A párválasztás sem volt egyszerű. Nekem például a feleségem felé van egy olyan követelményem, hogy neki ott kell állnia a ring sarkában. Hála Istennek amúgy is szereti a küzdősportokat. Nélküle mindez nem menne. Amikor megyek fel a ringbe, egyfolytában azt keresem a szememmel, hogy hol van. Az egy dolog, hogy már egy héttel a meccs előtt az ember letargiában van, esténként meditál, ilyenkor egy kicsit hanyagolom a páromat, amit neki tolerálnia kell. Külön női beállítottság kell ahhoz, hogy végig tudja nézni, amint ütjük-vágjuk egymást, van, aki ezt nem bírja.
Nagyságrendileg meg tudnád mondani, pályafutásod alatt hányszor küzdöttél ringben a nagyközönség előtt?
Jézusom… ketrecben 6 alkalommal. Volt olyan ketrecharcom, amit a tévé rá háromnegyed évre is sugározott. A ring viszont jobb, mert humánusabb. De hogy ringben hányszor küzdöttem…Meg fogom mutatni az érmeimet és trófeáimat, azok magukért beszélnek.
Manapság kivel és hol készülsz fel edzéseken?
Saját magam is edzek hétfőn, szerdán és szombaton. Kedden, csütörtökön és pénteken a Pit Bull Gym-be járok, csütörtök este pedig birkózni. Itt szeretnék kitérni kicsit a Pit Bull egyesületre, hisz nekik igazán sokat köszönhetek. Tavaly nyáron Gárdonyban találkoztam mostani edzőmmel, Sándor Györggyel. Olyan szintem megfogott a légkör az edzésein, hogy úgy döntöttem, ő lesz az edzőm. Kemény edző, eszméletlen temperamentum és szigor jellemzi, nagyon be kell állnia a sorba annak, aki a Pit Bullnál szeretne maradni. A rend és a fegyelem nálunk nagyon komoly szintű dolog. Rettentően összetartó a brigád, és büszkén mondhatom, hogy mindez a mesterem érdeme. Ez a klub nagyon felhozta a kezemet meg a lábamat. Kemény munka folyik itt.
Viszonylag zárt kör versenysportolónak lenni. Szerinted egy bizonyos győzelem után ez egy rang versenytársaid szemében, vagy csak mint egy potenciális leküzdendő ellenfélre tekintenek rád?
Számomra a versenyek mindig újabb és újabb kihívást jelentettek. Nálam az élet mindig úgy alakult, hogy mindenért meg kellett dolgoznom, ezáltal mindig nagy neveket győztem le. Tudom kontrollálni magam, nem vagyok ideges fajta, mert energiát pocsékolok vele.
Mi a hobbid?
A sport nálam nem hobby, hanem karrier, ami imádok. Maximalista vagyok. Bár rettentő kevés időm van, szeretek tanulni, mindenfélét: biológia, történelem, tudomány, technika, művészetek, orvostan. Tudom, hogy készül a némafilm, a rajzfilm, az animáció. Nem csak a testet kell karban tartani, hanem magát az agyat is. Nagyon fontos, hogy valaki okos legyen, és jól használja az agyát. Amúgy van egy óriási nagy hobbim, és elsősorban ezt tartom hobbinak: a kirándulás. Minden vasárnap a kedvesemé, ez az egyetlen pihenőnapom Akkor nincs sem munka, sem sport, minden félre van téve. Kinézem, hová szeretnék menni, interneten letöltöm a hozzá tartozó szakirodalmat, és már úgy megyek oda, hogy tudom, miről van szó. Fotózok, és filmet készítek.
Mik a terveid a jövőt illetően?
Mindenkinek vannak tervei. Magánéletben mindenképpen szeretnék egy trónörököst. Vannak tanítványaim, velük is vannak terveim. Köztük vannak olyanok, akik komoly eredményeket értek már el. Őket kempóra és önvédelmi utcai harcra oktatom. Tanítványaimba is próbálom belesulykolni a maximalizmust, csak az a baj, hogy ellenállnak. Úgy gondolom, nekem van még 8 évem a küzdősportban a profik között. Ami a sportbeli karrieremet illeti, úgy gondolom, most már nem nekem kell bizonyítanom, ki vagyok valójában. Nincs menedzserem, nem is volt sosem, viszont most érzem csak igazán, hogy kapkodnának értem.
A nemzetközi téren való szereplés a cél, illetve valamelyik szervezetnél egy profi bajnoki öv megnyerése.
Hol van az a pont amire azt mondanád: elégedett vagyok magammal?
Mindig arról álmodtam, hogy világbajnok legyek. Egyetlen egyszer voltam ezidáig világbajnokságon, ahol kikaptam. Ott volt először az, hogy a feleségem nem volt velem. Most lehetőségem van rá, hogy májusban elinduljak a kempo világversenyen.
Utolsó kérdésként szeretnél-e üzenni valamit az interjú olvasóinak?
Nekem is, mindenkinek van példaképe. Én sokszor azért megyek előre, hogy az utánam jövő generáció utolérjen. Nekem a sporttal mindig is egyetlen egy nagy tervem volt: az, hogy hazám zászlaját minél magasabb csúcsra vigyem. Azt gondolom: a magyar sportolók nyerjenek meg magyar versenyeket, és utána vigyék a hírt, ennek az országnak a hírét minél feljebb. A sportolóknak azt üzenem, hogy mindig a sikerre törekedjenek, valósítsák meg céljaikat. Azoknak pedig, akik nem sportolnak, azt, hogy azok az emberek, akik a legkomolyabb szabályrendszerben indulnak, azok ne azért csinálják, mert szeretik, ha ütik őket és ha ők üthetnek másokat. Ez nem agresszivitás, ez csupán a sportnak a lényege.
Szerkesztőségünk nevében további sok sikert kívánunk, találkozunk április 7-én, az általad szervezett „Küzdelmek Éjszakája” viadalon, Tökölön.
XLsport Szabó Gabriella – Ezüstszegi József
