Hivatalosan egy hete vonult nyugállományba Ficsor László, a magyar evezős válogatott leköszönt vezető szövetségi kapitánya. Aki azonban azt hitte, hogy a szakember mostantól a vízparti padon ülve csak a naplementét nézi, nagyot tévedett. Vizsgáztat, tanít, szabályzatokat véleményez, sőt, még a versenybírói képzést is elkezdte.
Ficsor Lászlótól sokan kérdezik, milyen érzések kavarognak benne a mérföldkő kapcsán, de “Finya” válasza egyértelmű. Bár a vezető szövetségi kapitányi poszttól visszavonult,és átadta a stafétát Simon Bélának, számára a nyugdíjba vonulás csak egy adminisztratív változás.
„Semmi extra. Gyakorlatilag továbbra is benne vagyok az evezésben” – mondja mosolyogva.
A mindennapjai továbbra is a sportág körül forognak:
- Oktat a Testnevelési Egyetemen: Továbbra is tanárként segíti a jövő szakembereit, jelenleg is diplomamunkák és államvizsgák kötik le az energiáit.
- Edzőképzés: Március végén két előadást is tart a MESZ Edzői Továbbképzésen – az egyiket az éves edzéstervezésről, a másikat a technikai finomságokról.
- Új szerepkörben: Nemrég sikeres elméleti vizsgát tett a versenybírói tanfolyamon.
Bár a szövetségi kapitányi poszttal járó állandó készenlét megszűnt, a Magyar Evezős Szövetség (MESZ) továbbra is számít a szakértelmére. Legyen szó az Országos Bajnokság programjának véleményezéséről vagy a para evezősök klasszifikációs szabályzatáról – mindig van az asztalán aktuális feladat.
„Amióta nyugdíjban vagyok, szerintem minden nap volt valami evezéssel kapcsolatos teendőm. Annyi a különbség, hogy most kötetlenebb az időbeosztásom. Az edzősködés hétfőtől vasárnapig tartó kötöttségéhez képest ez most egy sokkal lazább, szabadabb kapcsolat a sportággal”
Büszkeségek és nehéz idők
Visszatekintve kapitányi pályafutására, két dolgot emel ki, amelyre a legszívesebben emlékszik vissza. Az egyik a szívügye, az utánpótlás: az évek során elért nemzetközi sikerek igazolták a szakmai munkát.
A másik egy jóval keményebb időszakhoz kötődik. „Büszke vagyok arra, hogy a 2010-2011-es években, a súlyos pénzügyi kihívások és a szövetség csődközeli helyzete ellenére a klubokkal összefogva sikerült megvalósítanunk a szakmai programokat. Akkor megmutatkozott az evezős társadalom ereje.”
Ficsor László tehát nem távozott az evezésből, csak hátrébb lépett, hogy tudását más formában – tanárként, szakértőként és bíróként – kamatoztassa tovább a magyar evezősport javára.
„Úgy búcsúzom, hogy nem búcsúzom”
Egy ilyen hosszú és eredményes pályafutás után a legszebb visszajelzést a közösség szeretete adja. Ficsor Lászlót az elmúlt napokban valósággal elárasztották a jókívánságok. Nemcsak a jelenlegi kollégák, és sporttársak, hanem a múlt is megelevenedett a telefonhívásokban és üzenetekben.
„Nagyon sokan kerestek meg, régi tanítványok is jelentkeztek, olyanok is, akikkel már nagyon régen találkoztam” – meséli.
A köszöntések sora pedig még nem ért véget:
- klubszinten: egyesülete, a Danubius Nemzeti Hajós Egylet már megrendezte a saját ünnepségét
- szövetségi szinten: a közeljövőben a Magyar Evezős Szövetség is felköszönti, nemzetközi szintű versenyzői, sportvezetők, egykori edzőtársak és barátok – együtt emlékeznek majd Finyával az elmúlt évtizedek sikereire.
Ficsor László mosolyogva zárja a beszélgetést, egyértelművé téve, hogy a hajót nem hagyja el, csak egy kicsit más szerepkörbe evez át:
„Úgy búcsúzom, hogy valójában nem búcsúzom: benne maradok az evezős sportban.”
Írta a Magyar Evezős Szövetség
