Lejátszották a Futsal Magyar Kupa egyik elődöntőjét, amelyen ha nehezen is, de a Tolna kiharcolta a továbbjutást. 2010 első hivatalos női mérkőzését játszották vasárnap 10 órakor a Bogdánfy úti BEAC-csarnokban.
Az idei szezonban először kiírt Futsal Magyar Kupa egyik elődöntőjét vívták Budán, ahol az NB II-es hazaiak az élvonal jelenlegi 2. helyezettjét, a Tolna-Mözs-t látták vendégül.
A negyeddöntőben az ELTE az NB I-es Skorpió-Salgótarjánt fogadta, s az akkori 2:2-es végeredményt azt jelentette, hogy alacsonyabb osztályú csapatként a fővárosiak jutottak a legjobb négy közé. A tolnaiak az előző körben az NB II-es Ferencváros ellen meccseltek, s számukra az a találkozó nem kezdődött a legjobban, hiszen a zöld-fehérek a 2. percben már 2:0-ra vezettek. A végén aztán érvényesült a papírforma, és a Tolna 7:3-ra diadalmaskodott a Fradi ellen.
Az akkori kezdés elkerülése lehetett a tolnaiak elsődleges célja az ELTE elleni meccsen. De nem tehették meg ezt, ugyanis a 10 órás kezdés időpontjában még kissé romos állapotban lévő BEAC-csarnok egyik felén fiú kosármeccs zajlott…
A meccs lebonyolításával kapcsolatosan több dolog is elkeserítette a jelenlévőt – két nappal a hazánkban sorra kerülő Futsal Európa-bajnokság rajtja előtt.
Egyáltalán nem mondhatjuk azt a Bogdánfy úti létesítményről, hogy mindent igényt kielégítene. A pályát határoló vonalak csak jó esetben (fogalmazzunk úgy, hogy közelről!) voltak láthatóak, emellett a második büntetőpont (10 méterre a kaputól), valamint a szögleteknél ,,segédkező" 5 méteres vonalak egyáltalán nem léteztek – kérdés, hogyan hitelesítették az illetékesek ezt a pályát, ugyanis a szabályzatban rögzített több kötelező ,,elem" sem volt feltüntetve a pályán. Arról már felesleges szót ejteni, hogy az eltelt időt saccolással állapíthatták meg a nézők és a játékosok, ugyanis az eredményjelő nem működött a csarnokban… Még szerencse, hogy Takács Zoltán játékvezető, aki az óráján mérte az időt, öt percenként hangosan közölte, hogy éppen mennyi telt el a meccsből…
Szóval, amíg várakoztak a nézők (a diák kosármeccs izgalmairól most nem érdemes külön is szólni), a játékosok fél-, illetve negyed pályán próbáltak meg ,,hangolni" a derbire. Nem éppen ideális körülmények a bemelegítésre – ez történt a Magyar Kupa elődöntője előtt.
Bő 17 perc késéssel aztán végre kezdetét vette a derbi.
Az ELTE elsődleges célja nem is lehetett más, mint megnehezíteni riválisa dolgát, míg a tolnaiak a megszokott kezdősorukkal vetették bele magukat a küzdelembe.
Teltek-múltak a percek és a csapatokat nem ismerősök bizony nem tudták volna megállapítani, hogy a sötét-, illetve világoskék mezben játszik-e a Tolna, vagy pedig az ELTE. A pályán eltűnt a két együttes közötti osztálykülönbség, a fővárosiak remek védekezéssel hatástalanították a nem sok átütőerővel építkező tolnai akciókat, sőt időnként megmutatták oroszlánkörmeiket is, és ha egy kicsit rutinosabbak, akkor sokkal korábban vezetéshez juthattak volna, mint a 15. perc. Mert ugyanis papírforma ide, esélyesség terhe oda, az ELTE Molnár Zsófia bombagóljával megszerezte a vezetést az ELTE gárdájának.
A hazaiak találata tolnai részről rémisztően emlékeztetett a Fradi elleni összecsapásra. Hogy a szünetben ne kelljen kínos perceket átélniük a vendégeknek, arról Hodován Edit gondoskodott, aki egy perccel az egyetemisták gólja után ,,felavatta" a házigazdák kapusát.
Az első félidő így 1:1-es döntetlennel zárult, amely a versenykiírás értelmében akkor az ELTE továbbjutását jelentette volna.
De következett a második játékrész, ahol hét percig továbbra is kiegyenlített küzdelem zajlott a parketten. A 27. percben aztán az addig a ziccerek kihagyásával kitűnő Varga Adél megrázta magát és 35 másodpercen belül kétszer ,,beköszönt" a hazaiaknak, 1:3-ra módosítva az állást. A remeklő tolnai játékos példáját lemásolva a 29. percben Klézli Szandra is feliratkozott a találatszerzők listájára. Ekkor úgy tűnt, hogy lényegében el is dőlt a találkozó. A hirtelen jött találatok sokkolták a budapestieket, akik ekkor szemmel láthatóan kezdtek egyre fáradtabban mozogni.
A 31. percben Farkas Mónika kozmetikázott az eredményen – a ,,Ketyi" becenévre hallgató játékos találata egy hajszálnyival visszahozta az ELTE reményeit, de a 35. percben Pfundtner Vivien megadta a kegyelemdöfést: a Tolna 5:2-re diadalmaskodott a fővárosban, és ezzel bejutott a Magyar Kupa-döntőbe.
A végeredmény ellenére nagyrészt kiegyenlített összecsapáson rutinjának köszönhetően a Tolna teljesen megérdemelten lépett tovább, míg az ELTE csapatának sem kell szégyenkeznie, mert lelkes játékkal rukkoltak elő, a meccs hajráját leszámítva megizzasztották a vendégeket. Ha valami miatt mégis szégyenkezniük kell a házigazdáknak, az a pályájuk állapota, bár erről nyilván ők sem tehetnek, hiszen a BEAC-csarnok minden, csak nem éppen egy modern építmény.
A másik elődöntőt, a Vesta – Univerzum presztízscsatát január 24.-én vívják délben, a Csörsz utcai Sportmax2-ben.
Egy biztos: aki kilátogat arra az összecsapásra is, megállapíthatja: ég és föld a különbség a két helyszín között.
BEAC-csarnok, Bogdánfy út
ELTE – Tolna-Mözs 2:5 (1:1)
Vezette: Kovács P., Dobó G. (Takács Z.)
ELTE: Juhász A. – Molnár Zs., Galgócz E., Szöllősi J., Szabó A. – Farkas M., Szabó V., Biri E., Budai B., Hatala R., Vida O. Edző: Ternyák Miklós
TOLNA: Molnár E. – Hodován E., Kovács A., Simon B., Varga A. – Pfundtner V., Klézli Sz., Mausz R., Folk R. Edző: Pálinkás János
Gólszerzők: Molnár Zs., Farkas M., ill. Varga A. (2), Hodován E., Klézli Sz., Pfundtner V.
Sárga lap: Varga A.
XLsport –
Forrás: www.futsal.hu
