Adriano Galliani, a klub korábbi vezérigazgatója szerint Zlatan Ibrahimovic egy karizmatikus személyiség és a jelenléte a pályán illetve azon kívül is döntő fontosságú lesz. A 75 éves szakember beszélt a 2010-es tárgyalások kulisszatitkairól és arról is, hogy a svéd csatárt nemrég szerette volna a harmadosztályú Monzához csábítani.
“Zlatannak olyan morális ereje, karizmája és elszántsága van, hogy mindig döntő lesz. A Rossonerinél töltött 31 évem alatt soha nem láttam, amint egy játékos felken egy másik játékost a falra azért, mert nem ad bele mindent. Természetesen rengeteg veszekedést láttam, de soha nem lógott senki a falon, a szó szoros értelmében. Ibra ilyen és újra meg fogja tenni, ha azt látja, hogy egy csapattársa nem edz elég keményen. Ezúttal még jobban érzékeli a felelősséget. Zlatan tiszta levegőt hoz az öltözőbe.” – mondta Galliani.
“Képes arra technikailag, hogy a különbséget jelentse. Pusztító erőnléte van és 15 napon belül a legjobb formában lesz. Meghatározó lesz a pályán és a pályán kívül egyaránt.”
“Monza? Nagyon le akartam igazolni. Felhívtam telefonon, hogy felajánljak neki egy nagyszerű közös utazást. Nevetett, aztán megértette, hogy nem viccelek és komolyan gondolom. Visszautasította a meghívást és a Milant választotta, szóval rendben van. Olyan megoldást választott, ami ugyanúgy boldoggá tesz.”
2010 augusztusában Galliani azt nyilatkozta, hogy 99,9 százalékban biztos, hogy Ibrahimovic nem fog csatlakozni a Milanhoz. Egy héttel később az olasz vezérigazgató magánrepülőgéppel landolt Milánóban Ibrahimoviccsal a fedélzeten.
“Barcelonába mentem, ahol Zlatan és Raiola tartózkodott, de Sandro Rosell, a klub elnöke nem volt ott. Éppen Ibizán nyaralt és a nagyszerű barátságunknak köszönhetően meggyőztem őt, hogy jöjjön vissza. Babonaként ugyanaz volt a rituálém, mint 2008-ban, amikor Ronaldinhóval az oldalamon tértem vissza Milánóba. Így a pisai reptérről indultam, ugyanabban a hotelben szálltam meg és ugyanabban az étteremben jártam. Az étterem falán még egy kép is volt rólam Dinhóval. Emlékszem Ibra villájára, ahol megtárgyaltuk az utolsó részleteket. Nagyszerű üzlet volt. 24 millió euró volt az átigazolási ár, amelyet 3 év alatt kellett kifizetni. Egy évvel azelőtt a Barca ennek több mint duplájáért vásárolta meg. Az üzlet lezárása után megvacsoráztunk egy étteremben. Amikor fizetni akartam, a két hitelkártyám közül egyik sem működött. Megpróbáltam újra és újra, de semmi. Ibrának kellett fizetnie, vetett rám egy pillantást, de azt mondtam neki, hogy nyugodjon meg, van rajta pénz. Aztán nevetett, mint egy őrült.”
Két év után véget ért a sikertörténet és Ibrahimovicot eladták a Paris Saint-Germainnek.
“Ibra egyáltalán nem akart távozni. Költségvetési okok miatt lett eladva. Mindig ő döntött a saját sorsáról, kivéve ezt az alkalmat. Együtt nyertük meg a Szuperkupát és a Scudettót az első évében. Ez a Milan eddigi utolsó bajnoki címe a Juventus rekordsorozata előtt. A következő évben a második helyen végeztünk és akkor volt Muntari fantomgólja februárban a Milan-Juve meccsen. Azelőtt januárban mindenben megállapodtunk Tevez érkezéséről a Manchester Cityvel és Pato távozásáról a Paris Saint-Germainnel. Egy álom volt, az Ibra-Tevez csatárpáros. Végül minden felrobbant és ki tudja, hogy mi történt volna. Azt gondolom, hogy talán továbbra is nyertünk volna, abban az időben még a Juventus előtt voltunk. Ez megváltoztatta a történelmet, a Milan második lett. Aztán elérkeztünk 2012 nyarához, a szenátorok búcsújához.”
“Zlatan egy jó ideig csendben volt, de később interjút adott, amelyben pozitívan nyilatkozott rólam és a kapcsolatunkról.”
“Üzenet Ibrának? Csak egy üdvözlet: üdvözöllek újra itt, harcos!”
