A magyar sportéletben kevés olyan vezető egyéniség található, akinek működését általános megbecsülés, egyértelmű elfogadottság jellemezte. Ebbe a szűk körbe mindenképpen beletartozik Gallov Rezső, aki ma, július 13-án ünnepli 85. születésnapját. Az OTSH-t hat évig államtitkári rangban vezető jubilánst a Magyar Edzők Társasága a vele folytatott beszélgetés írásos változatával is köszönti..
Gallov Rezső. Fotó: Szalmás Péter/MOB
– Mi volt az az élmény, amely az egész életét a sport szolgálatára irányította?
– Mindenképpen a vízilabdázást kell említenem! Szerencsémre Szegeden egy utcasarokra laktam a SZUE-uszodától, így oda egyenes út vezetett számomra. A magyar vízilabdázásban olyan példaképek voltak előttem, mint az 1952-ben olimpiai bajnok, idősebb Szívós István. Jómagam 1957-től Szolnokon folytattam, ahonnan 1957 őszén Brandy Jenő hívott a Honvéd együttesébe. Néhány év múlva a Csepel Autóhoz igazoltam, közben kerestem a helyemet az életben. A Honvéd alkalmi újságjába kezdtem írogatni, s már ekkor éreztem, hogy életem vezérfonala a sportújságírás lesz.
– Milyen utat járt be a terve megvalósulásáig?
– Beiratkoztam a MUOSZ iskolájába, közben a Népsportban is fogadták írásaimat, ahol Tabák Endre főszerkesztő 1964-ben felvett munkatársnak. Későbbi életem során az írás iránti elkötelezettségem mindvégig megmaradt.
– Közben 1963-ban egy másik fontos esemény is történt…
– Az akkor alakult Központi Sportiskola igazgatója, Kocsis Miska bácsi Gyarmati Dezsőt és engem bízott meg a KSI vízilabda szakosztályának megalakításával. Ott az évtizedek alatt olimpiai- és világbajnokok hosszú sora nevelkedett fel.
– 1970-ben újabb kanyar következett.
– Ez évben a barcelonai Eb-n nagy botrány tört ki a magyar edzők és a vezetők között. Én ezt a helyzetet nem csak megírtam, hanem javaslatokat is tettem a megoldásra. Végül a sportvezetés kinevezett az úszószövetség főtitkárává, hogy a javaslataimat megvalósíthassam.
– 1973-ban rövid időre visszatért a Népsportba.
– Az ismételten itt járt kanadai vízilabdázók meghívtak, nevezzek be egy 1974-ben kiírt nemzetközi pályázatra, amelyet megnyertem. Az 1976-ig szólt szerződést kétszer két évvel meghosszabbították. Hat és fél év után viszont „hazaparancsoltak”. megint a Népsportnál folytattam. 1985-ben viszont ismét invitáltak Kanadába, ahol megint hat évet tölthettem el. Legfőbb tennivalóm a saját útjaikat járó tartományok tevékenységének összehangolása volt.
– 1990-ben, egy éjszaka kellős közepén megcsörrent a telefonja.
– Az MDF vezető személyiségének, Lezsák Sándornak és Gyarmati Dezsőnek támogatásával – Antall József miniszterelnök jóváhagyásával – az OTSH elnöke tisztjére hívtak haza..
– A rendszerváltás utáni, zűrzavaros viszonyok közé csöppent.
– Legfőbb elvként ahhoz ragaszkodtam, hogy a sporttal mindenféle pártállás kikerülésével kell foglalkozni és azt mindenkinek támogatnia kell! Elveim megvalósítását csak mindennapos, kemény küzdelemmel lehetett elérni.
– Tagadhatatlan tény, hogy csak ezen az úton haladva sikerülhetett a barcelonai olimpián minden idők második legsikeresebb magyar szereplését elérni. Ebben az Ön érdemei elvitathatatlanok.
Néhány évvel korábban… Gallov Rezső mellett Greminger János (fotó: jochapress)
– Ennek nagyon örülök, ha ezt valóban így látják! Én mindenesetre örömmel emlékezem arra a hat esztendőre, amelyek alatt az OTSH-t vezethettem, ahol mindig a közös célokat, a közös nevező megvalósítását a zászlómra tűzve küzdöttem.
– 1996-ban elköszönt az OTSH-tól és nyugdíjba is vonult.
– De az írás továbbra is megmaradt! A Nemzeti Sport munkatársaként 2012-ben tettem le a tollat. A Magyar Edzők Társasága lapját pedig 2015-ig szerkesztettem.
– Hogyan látja a magyar sport jelenlegi helyzetét?
– Pozitívnak tartom e fontos terület állapotát. Sok dolgot tanulhatnak tőlünk még a legnagyobbak is, például szervezettség dolgában is előttük járunk.
– Elégedett ember a 85 éves Gallov Rezső?
– Ha végiggondolom elég hosszúra nyúlt életpályámat, mindig azzal foglalkoztam, amit nagyon szerettem: az edzősködést és az újságírást, így jó szívvel emlékezhetek vissza az elvégzettekre. Ráadásként mindmáig kielégíthetem a mozgásvágyamat a naponkénti úszással…
(A teljes írást elolvashatják a Magyar Edző 2021/2. számában.)
