Gennaro Gattuso, a Milan korábbi középpályása és trénere – a Valencia jelenlegi vezetőedzője – szerint nem feltétlenül válik jó edző valakiből, aki játékosként nyer egy Bajnokok Ligáját vagy egy világbajnokságot, továbbá arra is kitért, hogy manapság már másképp látja a futballt.
“27 vagy 28 éves koromban a Milan játékosaként egy spanyol klub ellen játszottam. Csak futottunk és passzolgattunk, ekkor felmerült bennem a kérdés, hogy miért. Ezután beszéltem Guardiolával, de valójában semmit sem értettem abból, amit mondott nekem. Szeretem a gyakorlatias futballt olyan játékosokkal, akik gondolkoznak a pályán és tudják, hogy mit kell csinálni. Szeretem a minőségi labdatartást, nem csak megtartani, hanem az előrejátékra fókuszálni. Már másképpen látom a labdarúgást, mint amikor játékos voltam.” – mondta Gattuso.
“Ez az első szezon, amikor a csapatom magasan presszingel a pályán, a Milannál és a Napolinál nem így volt. Úgy gondolom, hogy játékosként a Bajnokok Ligája vagy a világbajnokság megnyerése önmagában nem elég ahhoz, hogy edzővé válj. A nulláról kezdtem és ugyan ismertem a futballt, de nem voltam felkészült. Sok mérkőzést néztem a különböző osztályokban.”
Gattusót arról kérdezték, hogy leigazolna-e egy olyan stílusú játékost, amilyen ő volt futballistaként.
“Nem tudom… Mérkőzéstől függően néha elfogadnám, néha nem. Régen nagyon sokat futottam és taktikailag jó voltam, de talán hiányozna belőlem valami a modern futballhoz. Volt idő, amikor nem sok hozzám hasonló játékost láttam. A világbajnokságon láttam egyet Amrabat személyében. Izgalmas volt és olyan volt, mintha magamat láttam volna 27 évesen.”
“Játékosnak vagy edzőnek jobb lenni? Egyértelmű, hogy játékosnak. Nincs életem az alapján, ahogyan megélem a futballt. Nem tudom, hogy a feleségem még mindig együtt van-e velem. A labdarúgásnak élek. Amikor elkezdtem az edzői pályafutásomat, felhívtam Ancelottit és megkérdeztem, hogy hogyan csinálja. Nem könnyű számomra, 8:30-kor indulok és 19 órakor érek haza. Amikor kimegyek a mosdóba, még akkor is a labdarúgáson gondolkozom. Ezen változtatnom kell, mert nem tudok napi 18-19 órát a futballra koncentrálni.”
“Ancelotti? Carlo egy másik generációból származik, de még mindig ismeri a titkát annak, hogy hatni tudjon a játékosaira. Ez egyszerűnek tűnik, de nem az. Amikor egy 20 éves sráccal beszélgetek, nem szabad figyelembe vennem a karrieremet. Arra kell koncentrálnom, hogyan tudok beférkőzni az elméjébe. Kezdetben azt hittem, hogy mindenkinek ugyanazt kell csinálnia, mint nekem, ugyanolyan mentalitással és vággyal.”
