Amikor tavaly nyáron a Philadelphiához igazoltál, az első szezonra mik voltak a kitűzött céljaid?
– Szerettem volna minél gyorsabban felvenni a bajnokság és a csapat ritmusát, valamint volt egy olyan tervem, hogy jó lenne 10 gól fölé jutni és legalább ugyanennyi gólpasszt kiosztani – kezdte Gazdag Dániel a csakfoci.hu-nak. – Ehhez képest sikerült az alapszakaszban 22-szer betalálnom és van 10 gólpasszom. Nem gondoltam, hogy ennyire eredményes tudok lenni.
Ezek szerint az MLS-ben könnyebb gólokat szerezni, mint az NB I-ben?
– Az NB I-ben 3-4 csapatot leszámítva mindenki a kiesés ellen harcol, itt viszont nincs kieső, ezért a csapatok felvállalják a támadójátékot. Ez nekem, mint támadó szellemű játékosnak nagyon fekszik. Azt gondolom, hogy a Honvédhoz képest szakmailag mindenképp előrelépés számomra a Philadelphia. Az európai foci természetesen még mindig előrébb tart, de most már minden csapatban van legalább 2-3 klasszis futballista.
Szembetűnő, hogy korábban inkább levezetni mentek a sztárok az MLS-be, most viszont már nem feltétlenül ez a helyzet.
– Nagyon gyorsan fejlődik a liga. Egyre jobb és drágább játékost tudnak igazolni Európából.
A Columbus például 10 millió dollárért igazolt a Premier League-ből futballistát, de az is sokatmondó, hogy az Európa-bajnok olasz válogatottból Lorenzo Insigne és Federico Bernardeschi a Torontót választotta a Napoli és a Juventus helyett.
A remek teljesítményednek köszönhetően sok klub érdeklődött irántad?
– Főleg nyáron voltak megkeresések, amikor nyitva volt a piac. Olaszországból egy Serie A-s klub érdeklődött, de Skóciából is akadt jelentkező, viszont addig egyik esetben sem jutottunk el, hogy nekem kellett volna igent vagy nemet mondani.
Mire látsz nagyobb esélyt, a maradásodra vagy arra, hogy Európába igazolsz?
– Erős csapatban játszom, a végső győzelemre is van esélyünk. Nem akarok mindenáron eligazolni innen. A családom jól érzi itt magát, a kisfiam imádja az iskolát, ez is egy fontos szempont számomra. Persze, ha egy erős bajnokságból kapnék komoly ajánlatot, akkor biztosan elgondolkodnék.
Sallói Dániel szerint az MLS-ben az egyéni díjak odaítélésénél nem minden esetben a teljesítmény számít és reméli, hogy a te eredményeidet majd maximálisan elismerik és nem jársz úgy, ahogy ő. Mit szólsz a támadó véleményéhez?
– Nagyon jólesik hogy így kiállt mellettem és ennyire támogat. Együtt jártuk végig a korosztályos válogatottakat aztán a felnőtt válogatottban is játszottunk már együtt, emiatt jól ismerjük egymást. Természetesen egyetértek vele abban, hogy születnek igazságtalan döntések ezeknek a díjaknak az odaítélésénél vagy az év csapata összeállításánál, ahova ő tavaly nem került be, holott a statisztikája alapján abszolút megérdemelte volna. Nagyon bátor dolog volt tőle, hogy ezt így felvállalta és nekem pedig nagyon jó érzés, hogy számíthatok rá.
Egyre többet játszol Marco Rossinál. Mennyiben van nehezebb dolgod a válogatottban, mint a klubcsapatodban?
– Más rendszerben játszik a két csapat, és más erősségű ellenfelekkel szemben.
A válogatottban sokkal kötöttebb a posztom, többet kell védekeznem, míg a Philadelphiában szinte csak a támadásokra kell koncentrálnom.
– Ez teljesen érthető, hiszen a válogatottban az elmúlt egy-két évben európai topválogatottak ellen játszottunk, míg itt a ligában azért ezt a szintet nem érik el a rivális csapatok. Örülök, hogy a válogatottban is egyre többször lehetőséghez jutok, amit próbálok meghálálni. Az angolok elleni idegenbeli 4-0-s sikert például soha nem fogja senki elfelejteni, aki átélte, hát még az, aki gólt is szerzett azon a mérkőzésen. Hihetetlen érzés még mindig, hogy betaláltam Anglia ellen és ilyen arányban nyertünk.
Marco Rossit kiválóan ismered, hiszen már a Honvédnál is volt az edződ. Ő mennyit változott az elmúlt években?
– Rengeteget köszönhetek neki, hiszen a Honvédban annak ellenére bízott bennem, hogy még nagyon fiatal voltam, büszke vagyok rá, hogy sokra tartott, ennek megfelelően próbáltam mindig teljesíteni. Természetesen, ahogy a játékosok, úgy az edzők is fejlődnek, ő is jobb edző lett az évek múlásával. Elég csak megnézni a válogatott fejlődését az ő időszaka alatt, nagyon komoly utat jártunk be neki köszönhetően és remélem, még nincs vége.
Fotó: mlsz.hu
Ezen az úton az egyik, ha nem a legfontosabb lépcsőfok a tavalyi Eb-szereplés volt, amiről te szó szerint az utolsó pillanatban maradtál le. Ezt, hogy tudtad feldolgozni?
Borzalmas érzés volt, hiszen nem is egy tipikus sérülés miatt maradtam le. Begyulladt a térdem és ezért nem tudtam játszani az Európa-bajnokságon.
– Már az ausztriai edzőtáborban is éreztem, hogy valami nincs rendben. Az orvosok mindent megtettek a felépülésem érdekében, még a portugálok elleni mérkőzésünk előtti utolsó edzésen is megpróbálkoztam a játékkal, de be kellett látnunk, hogy nem megy. Az első meccsen még a Puskás Arénában szurkoltam a srácoknak, a másik két találkozót pedig már Philadelphiában néztem tv-n keresztül. Sajnáltam, hogy nem lehettem köztünk, ugyanakkor nagyon büszke voltam rájuk a mutatott játék és az elért eredmények miatt.
A következő Európa-bajnokságon ott leszel?
– Ez a célom nekem is és a többieknek is. A korábbi években szerintem nem lehetett reális elvárás, hogy kijussunk, most viszont azt mondom, hogy elvárás tőlünk az Eb-részvétel. Nem szabad, hogy ez nyomást helyezzen ránk, hiszen az elmúlt időszak remek eredményeinek köszönhetjük, hogy most már csoportesélyesként beszélnek rólunk.
Természetes, hogy mi is egyre többet várunk magunktól, ugyanakkor óvatosnak kell lennünk és intő példának venni az albánok elleni két botlásunkat. Ezzel együtt nagy csalódásként élném meg, ha nem jutnánk ki a következő Eb-re.
A válogatott folyamatosan fejlődik, te is évről, évre jobb teljesítményt nyújtasz, a volt csapatod viszont most már egy ideje nem tud kilábalni a gödörből. Hogy látod most már kívülről a Honvéd szereplését?
– Sajnos belülről is átéltem az eredménytelenséget, akkor nem nagyon találtuk az okokat, de úgy látom, a mai napig nem sikerült megoldani a problémákat. Nevekre jó csapat a Honvéd és tiszta szívemből szurkolok nekik, hogy kilábaljanak ebből a nehéz helyzetből és minél rövidebb időn belül újra a dobogóért harcolhassanak.
Neked mi lehet a következő lépcsőfok a karrieredben?
– Ha a ligában maradok, a klubváltás nem hiszem, hogy opció lenne. Remek helyen vagyok, persze a 22 gólt nem biztos, hogy túl lehet szárnyalni. Nehezen tudom elképzelni, hogy a következő szezonban 25 vagy 30 találatig jussak. Az viszont mindenképp cél, hogy a Philadelphiában a kiemelt bérezésű játékosok közé kerüljek. Itt az a szabály, hogy minden keretben három ilyen futballista lehet. A mostani szereplésemnek köszönhetően ezt kiharcolhatom.
PRIVACSEK ANDRÁS
