A balszerencsés módon tizenegyest hibázó Gazdag Dániel hamar rádöbbent arra, hogy nincs miért keseregnie az elveszített MLS-döntő után. Interjú a Philadelphia Union magyar labdarúgójával.
Gazdag Dániel (fotó: Imago Images)
– Gratulálhatok?
– Igen! – vágta rá a Nemzeti Sport érdeklődésére Gazdag Dániel. – Sajnos kikaptunk a döntőben, de szép idényünk volt így is. A lefújást követően nyilván le voltam törve, dühített, hogy vesztettünk, de ahogy telt az idő, úgy erősödött bennem az érzés, hogy sokkal több jó ért ebben az évben, mint rossz. A finálé másnapján már úgy keltem fel, hogy nem szabad szomorkodnom.
– Ha a nyitó mérkőzés előtt valaki azzal áll ön elé, hogy a Philadelphia ezüstérmesként fejezi be a bajnokságot, a tenyerébe csapott volna?
– Nem biztos. Ha valaki másodikként végez olyan sorozatban, amely döntővel zárul, azt jelenti, hogy az utolsó meccsén vereséget szenved, ami nem jó érzés. Az is igaz viszont, hogy erre a második helyre büszkék lehetünk. Közel voltunk a végső sikerhez, nüanszokon múlt, hogy nem győztük le az előzetesen esélyesebbnek tartott Los Angeles FC-t, és ez szerfelett biztató a jövőre nézve.
– Mielőtt a jövővel foglalkoznánk, tekintsünk vissza a múltba! Másfél esztendeje igazolt az Egyesült Államokba. Jó döntés volt?
– Az egyik legjobb eddigi életemben. Csodás élményekben volt részem, és örömmel tehetem hozzá, nem csupán nekem, a családomnak is. A szombati döntő után visszatértünk a szállodába, a vezetőség tagjaitól és a klub különböző részlegein dolgozó munkatársaktól kezdve az edzőkön és a játékosokon át a családtagokig mindannyian együtt töltöttük az estét. Feleségemmel, Grétával egyszer csak ráeszméltünk, mennyire szeretnek itt minket. Mindenkinek volt egy kedves szava hozzám, a kihagyott tizenegyesem után nem győztek a szeretetükről és a támogatásukról biztosítani. Lélekemelő volt.
– Beszélhetünk a döntőről?
– Miért ne? Szerintem jó meccs volt, a hangulat meg parádés, a válogatott mérkőzésein megszokotthoz tudom hasonlítani. A nézőknek bizonyára tetszett, amit láttak, a döntő remek hírverése volt a Major League Soccernek. Én is élveztem minden pillanatát – na jó, majdnem minden pillanatát… Az egyik percben még az ellenfél tűnt győztesnek, a másikban már azt hittük, miénk a trófea. Még a tizenegyespárbaj is bővelkedett fordulatokban, először ők hibáztak, aztán mi. Mintha hullámvasúton ültünk volna, és bár az LAFC nyert, úgy vélem, nincs okunk szégyenkezni. Elárulom, amikor a nyolcvanharmadik percben a Los Angeles másodszor is megszerezte a vezetést, magamban már-már elkönyveltem, hogy ez a meccs elúszott, szerencsére gyorsan egyenlítettünk. Ami pedig a hosszabbításban történt, arra még mindig nehéz szavakat találni.
– Előbb emberelőnybe kerültek, majd a kilencpercesre nyúló ráadás negyedik percében lőttek egy gólt…
– Amikor kiállították az LAFC kapusát, biztos voltam benne, hogy rúgunk egyet. Nem is tévedtem, és három kettőnél már azt éreztem, hogy nem lehet gond. Mégis lett. Másfél percet kellett volna még kihúznunk, de a futball attól gyönyörű játék, hogy bármi megtörténhet. Mi most rosszul jöttünk ki ebből, ám úgy tartják, amit innen elvesz a sors, másutt visszaadja, bízom benne, hogy ami legutóbb nem sikerült, legközelebb összejön.
– Az élet a tizenegyesért is kárpótolhatná!
– Sajnos elcsúsztam. Ahogy kitámasztottam a lövés előtt, éreztem, hogy baj van. A labdát már nem tudtam irányítani, fölé is szállt. Azért is bántott nagyon, mert az idényben jól mentek a tizenegyesek, ráadásul azután, hogy a Los Angeles első rúgója hibázott, lélektani szempontból sokat jelentett volna, ha belövöm. Azon a napon azonban átok ülhetett rajtunk, mert az utánam következő két társam sem talált be. Holott a rájátszás alatt végig gyakoroltuk a tizenegyeseket – kár, hogy ez nem látszott…
– Szakértők állítják, ha nincs Gazdag Dániel, a Philadelphiának hamarabb véget ér az idénye.
– Sokan mondták ezt nekem is a mérkőzés után, a vezetőség tagjai ugyanúgy ezzel vigasztaltak, mint a szakmai stábé. Ha nem a saját fülemmel hallom, el sem hiszem: megköszönték, hogy itt vagyok. Természetesen én is hálával tartozom nekik, mert az első naptól fogva érzem a megbecsülést. Ezért is mondom azt, hogy az elbukott finálé ellenére az összkép pozitív. A klubnál mindenki a jót keresi a történtekben, és meg is találja: azzal, hogy megnyertük a Keleti főcsoportot, történelmet írtunk, miközben mi szereztük a legtöbb és mi kaptuk a legkevesebb gólt. Az alapszakaszban ugyanannyi pontot gyűjtöttünk, mint az LAFC, amely csak a több győzelmének köszönhetően élvezhette a hazai pálya előnyét a fináléban. Nem tudom, mi lett volna, ha nálunk rendezik a döntőt, de remélem, jövőre már erről mesélhetek.
– Olybá tűnik, a pozitív hozzáállás átragadt önre.
– Más az itteni mentalitás, nemcsak lakodalom és temetés van, létezik középút is. Félreértés ne essék, a finálé után senki sem bontott pezsgőt az öltözőben, szótlanul meredtünk magunk elé, a buszon is csendben volt mindenki. A hangulat a szállodában kezdett oldódni, a végén már mindenki tudott örülni annak, amit ebben az évben elértünk. Jó volt ezt átélni, nekem is segített abban, hogy feldolgozzam a történteket.
– A pihenő ideje még nem jött el…
– Két mérkőzés vár rám a válogatottban, aminek nagyon örülök. Hosszú és fárasztó idény van mögöttem, de a nemzeti együttesnek sohasem tudnék nemet mondani. Ha hívnak, ott akarok lenni! Ez az év áttörést hozott a válogatott szempontjából is, a korábbinál nagyobb és fontosabb szerepet kaptam, úgy vélem, éltem is a bizalommal. Nagyon szeretném Luxemburg és Görögország ellen is bizonyítani, hogy a csapat segítségére tudok lenni. Szombaton repülünk haza, már várom, hogy hétfőn mehessek Telkibe!
– Ha jól sejtem, nem csomagolnak be mindent.
– Biztos, hogy visszatérünk Philadelphiába! A felkészülés január elején kezdődik, a szerződésem még egy évig a Unionhoz köt, jelen állás szerint ki is töltöm, sőt megtörténhet, hogy hamarosan hosszabbítunk. Jó csapatban játszom, jó emberek vesznek körül, a családom is nagyszerűen érzi magát. Már nemcsak azt nézem, nekem mi a jó, hanem azt is, hogy a párom és a két kisfiam is boldog legyen. Márpedig Philadelphiában boldogok vagyunk.
– Ettől még befuthat olyan ajánlat, amelyen elgondolkodna?
– Tudjuk, hogy van ez, ha olyan megkeresést kapok, amely mindenkinek megfelel, el lehet morfondírozni azon, mi a legjobb megoldás. Csak azért viszont nem váltok, hogy elmondhassam magamról, új klubba kerültem. Sok mindennek össze kell jönnie ahhoz, hogy a következő idénynek ne Philadelphiában vágjak neki. Tényleg boldog vagyok itt. Igaz, a Honvédban is az voltam. S bizonyára vannak még más jó helyek és klubok is a világon…
(nemzetisport.hu)
Post Views: 5
