1972-ben, Münchenben. A precíz, aki nem sokszor késett, de szeptember 4-én szerencsére igen. Gedó György azt tartja magáról, hogy „kemény, mint a vídia”, de az olimpiai döntőben rettegett. Nem az ellenféltől… Az egykori fenegyerek, ma ünnepli 71. születésnapját.
Az ominózus terrortámadás napján ő is meghalhatott volna, ugyanis meghívást kapott az izraeli sportvezetőktől a szálláshelyükre. Elkésett, így már nem tudott megjelenni. Szégyellte és sajnálta. Nem sokkal később a terroristák akcióba lendültek. Ekkor értette meg, hogy ha időben odaér és marad, meglehet, hogy őt is túszul ejti a Fekete Szeptember nevű palesztin terrorszervezet. Két izraeli versenyző túszejtés közben, a többi kilenc a német hatóságok kudarcba fulladt kiszabadítási akciója során vesztette életét.
Szeptember 6-án gyászszertartásra került sor, majd a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke 80 ezer néző és 3000 sportoló előtt beszédet mondott, amelyben elhangzott a sokat vitatott mondat is: „A játékoknak folytatódnia kell”, így nem sokkal később újraindult az élet a sportlétesítményekben, annak ellenére, hogy a terroristák azt üzenték, ők sem állnak le.
Gedó, az észak-koreai Kim U Gil elleni finálé három menete alatt képtelen volt koncentrálni, mert két ütés között folyton arra gondolt, bármelyik pillanatban felrobbanhat a stadion. Azért annyira mégis összekapta magát, hogy nyerjen, így lett a terrortámadás utáni első olimpiai bajnok. Az a megtiszteltetés érte, hogy maga Avery Brundage NOB-elnök adta át neki a magyar sporttörténelem 101. olimpiai aranyát.
Azért kezdett bokszolni, mert valaki egyszer elverte, aztán otthon is kapott egy ruhát a verekedésért. Elhatározta, hogy soha többé nem verik meg. Lehet, hogy kapott néha azután is, de ettől még állta a sarat rendesen. Az egyetlen magyar ökölvívó, aki négy olimpián is részt vett, 1968 és 1980 között, kétszeres Európa-bajnok és nyolcszoros magyar bajnok. Aki mindig az igényességre törekedett. Mint mondta: „Mindig visszautasítottam a bunyós elnevezést, mi ökölvívók vagyunk. Az ökölvívás technikai sport, az idegek és izmok játéka.”
Pályafutását akkor törték derékba, amikor bilincsbe verve elvitték katonának. Azt mondja, akkoriban olyan erős volt, hogy egyedül lebontotta volna a berlini falat. Aztán egy sajnálatos baleset tolókocsiba kényszerítette, de addig küzdött, amíg talpra állt. Az állam figyelmét a nélkülöző bajnokokra úgy hívta fel, hogy 30 éve, egy hónappal a születésnapja előtt, kiment a Hősök terére egy cipőpucolós dobozzal és ezzel a felirattal hívta fel magára a figyelmet: „Boxoltasson az olympiai bajnoknál”. A korabeli sajtót valamiért ezt nem értékelte, de Gedó nem foglalkozott ezzel, mert mint mondja, éhezett. Nagy része volt abban, hogy az olimpiai bajnokoknak életjáradékot szavaztak meg.
Isten éltesse egészségben, Gedó György!
Fotó: Leczovics Zsolt
