Budapest szívében rendezték meg – immáron 8. alkalommal – a Generali Night Run Budapestet. A Várkert bazárban felállított versenyközpont idén is különleges élmény nyújtott a résztvevőknek. Az amatőr futóktól kezdve egészen a bevállalósabb félmaratoni távot futókig mindenki élvezhette az éjszaka gyönyörűen kivilágított Duna-part szépségeit. A Parlamenttől kezdve, az Erzsébet híd, Lánchíd és nem utolsósorban a Budai vár látványa nyújtott lehengerlő élményt.
A Várkert bazárból indulva a rövidebb távok szerelmesei 6 és 9 kilométeren, a félmaratonnal ismerkedők pedig 21 kilométeren keresztül élvezhették a kivilágított, éjszakai Budapest látványát. Az időjárás kegyes volt a szervezőkhöz, mert a vihar az előrejelzés ellenére nem érkezett meg addig, amíg a rendezvény tartott. Sőt, mintha előre elintézték volna ezt is, mert az ígért vihar, a rendezvényterület teljes elbontása után érkezett csak meg. A közel 3300 induló ennek köszönhetően élvezhette az éjszakai, szellős futóidőt.
Az útvonalon a versenyzőknek volt lehetőségük BioTechUSA frissítésre, valamint 120 gallonból vizet és 40 gallonból izotóniás italt tölthettek poharaikba.
A hazai nagylétszámú, aszfaltos versenyek közül idén első alkalommal a Generali Night Run Budapesten csak saját soft cup-ba tudtak frissíteni a versenyzők, amely minden induló rajtcsomagjában megtalálható volt. Ennek köszönhetően a szervezők többi versenyéhez hasonlóan, a Generali Night Run Budapest is sikeresen, zöld szemléletben zajlott, ami által sikerült megkímélni a Várkert Bazárt és környékét a felesleges műanyag és papír szeméttől.
Az este meglepetése Csere Gáspár teljesítménye volt, aki címvédőként érkezett a Saucony félmaratonra, és bajnoki címét megvédve, emberfeletti teljesítményt nyújtva, új pályacsúccsal került be a Saucony félmaraton történelemkönyvébe.
Az útvonalon a szervezők által kihelyezett látványelemek és fényfestés mellett, több helyen profi, party hangfalakból szóló zenével, valamint a budai Váralagút Palota út felőli bejáratánál konga dobosokkal fokozták a bulihangulatot. A jó kedv pozitív hatása itt sem maradt el, mert az alagútba érve minden versenyzőnek fülig ért a szája, a konga ritmus okozta boldogsághormonoktól, ami erőt adott az utolsó pár kilométerre.
