A döntőben a 2009-ben világbajnok, tavaly és tavalyelőtt vb-ezüstérmes Nicolas Limbachhal csapott össze, akitől 15-11-re kikapott, pedig már 10-6-ra is vezetett. Négytusos előnyénél a német nagyobb tempóra váltott, és sorozatban nyolc találatot ért el, aztán már nem volt visszaút.
"Nem lehetek maradéktalanul boldog, a döntőben elszenvedett vereség miatt van bennem egy kis tüske, de annak azért nagyon örülök, hogy kiharcoltam az olimpiai kvótát – nyilatkozott Szilágyi. – Már eddig is 95 százalék esélyem volt erre, de most száz százalékossá vált, több forrásból ilyen visszajelzést kaptam és én is így számoltam. Moszkvában legfeljebb 32 pontot lehet majd szerezni, nekem pedig ennél nagyobb az előnyöm az üldözőkkel szemben. A mai napon az első asszóban nehezen melegedtem bele, de aztán már jól ment a vívás. A döntőben 10-6-ig kitaláltam, hogy mi fog következni, és meg is volt rá a válaszom, ott viszont Limbach egy nagyon agresszív vívásra váltott, amire nem tudtam reagálni. Még sokat kell elemezni őt, hogy le tudjam győzni."
A férfi kardozók bő öt évtizedes múltra visszatekintő budapesti versengése a szakág legendás képviselőinek, az összesen 19-szeres olimpiai aranyérmes Gerevich Aladárnak, Kovács Pálnak és Kárpáti Rudolfnak emléket állítva 2000 óta szerepel a jelenlegi elnevezéssel a versenynaptárban. Az e hétvégi viadalon 132 vívó indult.
A magyar kardozók számára a két hét múlva esedékes moszkvai Világkupa-versenynek lesz nagy jelentősége, azon ugyanis csapatversenyt is rendeznek, melyben eldől, hogy a válogatott ott lehet-e majd a londoni olimpián. Egyéniben Szilágyi már biztos kvótás, de azt szeretné, ha a válogatott is utazhatna Londonba.
"Lélektani hatása lehet annak, hogy ma véglegessé vált a kvótám, teher nélkül vívhatok majd Moszkvában. Mindent megteszek a sikerét, mert nem szeretném, ha egyedül kellene utaznom."
Az utolsó Vk-versenyen – Kovács Tamás szövetségi kapitány döntése alapján – a Szilágyi, Lontay Balázs, Iliász Nikolász, Gáll Csaba összeállítású együttes próbál meg kvótát érő helyezést kiharcolni.
