A magyar férfi kézilabdázásban meglehetős hírzárlat mellett folyik az elemző vizsgálat a finoman szólva is szerény Európa-bajnoki szereplést követően. Hogy a nők se maradjanak váratlan események nélkül, arról most éppen Tóth Gabriellának a válogatottságról történő lemondása gondoskodik.
Golovin Vlagyimir. Fotó: MKSZ/Kovács Anikó
Golovin Vlagyimir 2021 őszén kapta a megbízatást arra, hogy legyen a magyar női kézilabda válogatott szövetségi kapitánya. Működése szűk féléve során már a második jelölt mondja le a kerettagságot. Előbb a 34 éves, sok mindent megélt, képességek dolgában változatlanul jól álló Tomori Zsuzsanna jelezte Golovinnak, hogy lemondja a válogatottságot. A világbajnokság után Tomori ártatlan bárányként közölte, ő csak a világbajnoki szereplésre gondolt és megdöbbenve értesült arról, hogy Golovin továbbra sem számít rá, nem hívja vissza.
Most pedig az ugyancsak igen jó képességekkel rendelkező és a legjobb korban lévő, 25 éves Tóth Gabriella jelezte távolmaradási szándékát. Az még külön adag hab a tortán, hogy állítólag Tóth mást mondott a telefonba Golovinnak és egy nappal később más jelent meg a mosonmagyaróvári klub honlapján. Ezzel az „aprósággal” nem is kívánnék foglalkozni. Ami viszont visszatérő elem a két lemondásban, hogy csak éppen a vb-ről, illetve csak most, az Eb-selejtezőkről kívánt-kíván a nevezett két játékos távol maradni: a közös edzésekről, és a meccsekről.
Golovin húzása még szokatlannak számít az alkudozásokban világbajnok magyar sportolók és edzőik viszonylatában. Szerencsére már nem az első azon közismert szakvezetők sorában, akinél a lemondás nem alkudozás tárgya. A bizonyos vonatkozásokban vitatott, ám szakmailag fenntartás nélkül dicsért Ivkovics Sztojannál néhány éve fordult elő hasonló eset. A kosaras Lóránt Péter gondolta úgy, hogy az Eb-selejtezőket kihagyja és majd utána „beszáll” az Eb-re készülő válogatottak közé. Ivkovics azonban – nagyon helyesen! – soha többé nem hívta Lórántot – elsősorban a csapategység megőrzése érdekében. Azoknak akart további bizonyítási lehetőséget adni, akik kiharcolták az Eb-döntőbe történt kijutást.
Golovin döntése nyilván megdöbbenti az érintett „hölgyeket”, de teljes mértékben egyet lehet és kell is érteni vele! A válogatottság ugyanis nem pasziánszozás kérdése: felveszem, vagy éppen nem veszem fel. Ha kitart és nem lép vissza, akkor ez a látszólagos veszteség a csapategység oldaláról kiegyenlítést fog nyerni.
A válogatott mez értéke pedig csak így növekedhet.
Vegye valóban mindenki nyűgös tennivaló helyett feltétlenül örömteli lehetőségnek, hogy a nemzeti válogatottban – bármely sportágban – szerepelhet!
(jochapress / Jocha Károly)
Post Views: 45
