(fotó: Farkas József)
Akkoriban talán senkit sem hatott meg, de ma már kuriózumnak számít, hogy a magyar válogatott játszotta az Európa-bajnokságok történetének első mérkőzését, és Göröcs János szerezte az első gólunkat. 1958 szeptemberében idehaza inkább a világbajnoki kudarcot emésztgették, szinte senkit sem hozott lázba egy olyan torna, amelyre mindössze 17 csapat nevezett.
Habár a magyar válogatott az 1958-as svédországi világbajnokságon már a csoportmeccseket sem élte túl, Baróti Lajos szövetségi kapitány „túlélte” a kudarcot. Vele futott neki a csapat az Európai Labdarúgó-szövetség új találmányának, a Nemzetek Kupájának, amelyre kis túlzással vadászni kellett a résztvevőket. Idehaza a Népsport sem tűzte címlapra a sztorit, pár sorban tudatta tényeket: „Az UEFA az Európai Labdarúgó Szövetség IV. kongresszusán fontos határozatot hoztak. A klubcsapatok Európa Kupáján kívül a nemzeti válogatott csapatok számára is megrendezik az EK-t, helyesebben felújítják ezt a régen bevált vetélkedést. A küzdelem valószínűleg már ősszel megkezdődik, de legkésőbb jövő tavasszal.”
Végül 17 válogatott nevezett az egyenes kieséses viadalra, de például a négy brit országot, valamint az olaszokat, a hollandokat és a nyugatnémeteket sem hozta lázba a dolog. A sorsoláson a szovjetek mellé kerültünk, a meccset megelőzte egy barátságos mérkőzés a lengyelek ellen. Ekkor mutatkozott be a válogatottban Göröcs János.
– Azt se tudtam mit csináljak a boldogságtól, hatalmas dolog volt 19 évesen a válogatottban szerepelni – mesélte Göröcs János. – Már nem emlékszem, hogyan fogadtak, de jó légkörű csapatba kerültem, sokat viccelődtünk. A mostanihoz képest talán annyiban volt más, hogy mi már az öltözőben megkezdtük a bemelegítést, gimnasztikáztunk, a futáson kívül mindent csináltunk. Jól ment a csapatnak a lengyelek ellen, 3-1-re nyertünk.
Tizennégy nappal később, 1958. szeptember 28-án következett az Eb-k történetének első mérkőzése. Magyar szempontból kényelmetlen előzményekkel, amelyre Göröcs is emlékezett.
– Pénteken indult volna a gépünk, de a moszkvai időjárás miatt törölték a járatot, és csak szombaton repültünk el – magyarázta az Újpest egykori karmestere. – Vasárnap játszottunk, és a saját bőrünkön tapasztaltuk a körülményeket. A himnusz alatt majdnem megfagytunk, olyan hideg volt. Aztán alig mondtuk ki, hogy éljen, éljen, már 2-0-ra vezettek.
A Bakó – Kárpáti, Sipos, Sárosi – Bundzsák, Berendy – Budai, Göröcs, Csordás, Tichy, Bencsics összeállítású csapat végül 3-1-re kikapott Moszkvában, Göröcs a 84. percben szépített, ő szerezte a magyar válogatott történetének első Eb-gólját. Természetesen idehaza azzal vádolták Göröcséket, hogy ki kellett kapni a szovjetektől.
– Én 62-szer szerepeltem a válogatottban, de ez egyetlen egyszer sem merült fel – felelte a legendás jobbösszekötő. – Nem tudom miért hitték, hogy mindig ki kellett kapnunk? Miért ne lehetett jó futballcsapata egy akkora országnak, mint a Szovjetunió? Nagyon jó futballistáik voltak.
A visszavágóra csak egy évvel később, 1959. szeptember 27-én került sor. Addig hat mérkőzésen lépett pályára a csapat, ötször győzött, egyszer pedig döntetlenre végzett. Köztük egy olyan találkozón, amelyen bemutatkozott Albert Flórián.
– Az egyik legkedvesebb válogatott meccsem, amikor Albert Flóri először játszott a válogatottban – fogalmazott Göröcs János a svédek elleni 1959. június 28-i találkozóról. – Már 3-0-ra vezettünk, két gólt szereztem a vb-ezüstérmes svédek ellen, amikor a jobb oldalon elmentem, visszagurítottam az ötösre Csikarnak, akinek csak be kellett volna passzolnia a labdát. Ő nagy gólt akart rúgni, lecsúszott neki, az ellentámadásból pedig gólt kaptunk. Két percre rá még egyet, utána tartanunk kellett a labdát, hogy megnyerjük a meccset. Végül nagy nehezen 3-2-re győztünk.
A szovjetek elleni visszavágón nem sikerült javítani, 1-0-s vereség lett a vége, a válogatott kettős vereséggel bukta el története az első Eb-párharcát – a Szbornaja a döntőig menetelt, és megnyerte a tornát. Öt évvel később, 1964-ben már sikeresebb volt a magyar csapat, bronzérmet szerzett, de Göröcs kimaradt a sikerből.
– Csütörtökön indultunk Spanyolországba az Eb-re, szerdán volt még egy forduló – mondta Göröcs. – Csepelen játszottunk, felvágtak, és kiment a vállam. Őrületes fájdalmaim voltak. Én a sportkórházba mentem, a csapat pedig az Eb-re.
Négy év múlva, 1968. május 4-én Göröcs János 55. alkalommal lépett pályára a válogatottban. Ismét a szovjetekkel került szembe, és újfent Európa-bajnoki selejtezőn. A Népstadionban Farkas szerezte meg a vezetést, majd az Újpest jobb összekötője is betalált, kétgólos sikert ünnepelhettek. Ez sem volt elég, ugyanis egy héttel később Moszkvában 3-0-ra kikapott a válogatott, és ismét kiesett.
– Általában a győztes meccsekre jobban emlékszem, a vesztesekre nem igazán – idézte az 1968-as párharcot a ma már 76 éves legenda. – A visszavágón már nem játszottam. A szovjetek elleni két találkozón mutatkozott Soós Károly szövetségi kapitányként, aki akkor jött haza Németországból. Nem volt rossz edző, de senkit sem ismert, a neveket sem tudta, Stockholmban, a svédek ellen például 11 helyett tíz embert állított össze.
Göröcs János 1970-ben az osztrákok ellen szerepelt utoljára a válogatottban. Térdszalagszakadást szenvedett. Ha nem sérül meg, biztos helye lett volna a Norvégiában fellépő válogatottban tíz nappal később. Naná, az volt az Eb-selejtezők első meccse…
Szovjetunió-Magyarország 3-1
Magyarország-Svédország 3-2
Magyarország-Szovjetunió 0-1
Magyarország-Szovjetunió 2-0
Szovjetunió-Magyarország 3-0
