Gyászolnak a halasi bokszolók! Egy nagyszerű sportember, egy remek harcos távozott a -halasi csapatból-: Halász László
A -Halász testvérek- közül az idősebb, Halász I.: 1949-1961 között bokszolt félnehéz, nehézsúlyban. 1951-53 között Nagykanizsai Bányász, majd Bajai Honvéd, előtte, utána Kiskunhalas. 120 meccséből 90 győzelem, 16 döntetlen, 14 vereség. Magyar bajnoki 4. helyezett (1954-ben). A halasi csapat egyik legstabilabb tagja. Főleg jobbegyenesei voltak félelmetesek. Volt olyan szezon, amikor minden meccsét kiütéssel nyerte.
Pályafutásának méltatásául álljon itt ez a pár idézet, amiket korabeli újságokat lapozgatva találtunk:
– 1951 -Október 11-én ez a cím jelenik meg a megyei napilap sportoldalán: -Folytatódik a kiskunhalasi ökölvívók győzelmi sorozata: Kiskunhalasi Kinizsi – Budapesti Traktorgyár 10:8….Az utolsó meccs előtt az állás: 8:8
a mérkőzés első felében a fővárosiak vezettek, majd a verseny végén Halász győzelmével a Kinizsi megszerezte a győzelmet
nagy küzdelem után a jobb erőnlétű Halász győzött Mészáros ellen.-
– -Halász László az első percben kétszer is padlóra küldi Sinkát, aki pedig nagy ütéseiről híres és, az eddigi szezonban döntő fölénnyel nyerte meccseit. Most Sinka edzője kénytelen volt bedobni a törölközőt-
– -Halász László ellen Víghet leléptetik (az első menetben Vígh egy szabálytalan ütéssel leüti a halasi fiút, aki feláll és folytatja a küzdelmet -balegyeneseivel akkor üti meg ellenfelét, amikor akarja-, végül is leléptetik a szolnoki versenyzőt).-
– -Halász László szintén az idősebb korosztályhoz tartozik, veretlen volt a nehézsúlyban vívott meccsein. Igen nagy erejű balegyenesei félelmetesek.-
– -Félnehézsúlyban Halász I. e1lenfele az első menetben feladja a kilátástalan küzdelmet.-
– -Félnehézsúly: a hosszúkarú Halász I. balegyeneseivel
biztos győzelmet aratott
10:8, ezzel a mérkőzés nyertese: Kiskunhalas!-
Csenki Ferenc edző visszaemlékezései szerint -Laci az egyik legstabilabb csapattag volt. Ahogyan a csapat érdeke megkívánta ha kellett fogyasztott, ha kellett hízott pár dekát. Mindig számítani lehetett rá. Nagyon nehéz lelki teher nehezedett rá, hiszen a csapatbajnoki meccseken általában az alsóbb súlycsoportokban rosszabbul szerepeltünk, váltó-nagyváltótól elkezdtünk feljönni, nehézsúlyra -hoztuk a döntetlent-, és az utolsó bokszolón – és ez többnyire Halász Laci volt – múlt a győzelem. Kiváló, igazi sportember volt, az -idősebb korosztályhoz- tartozott, sokat segített nekem is, hiszen munkájával, küzdeni tudásával és akarásával példát mutatott a fiatalabbaknak.
Nem csak a bokszolók, hanem az atléták is megőrizték emlékét, hiszen tagja volt az 1958-ban országos harmadik 800 méteres és az ugyancsak országos IV. helyezett 4×1500 méteres váltócsapatnak. Ugyanebben az évben 11,3-mal vezette a megyei 100 méteres ranglistát, hármasugrásban 12,8 métert, rúdugrásban 260 centit teljesített.
Az aktív sportpályafutásának befejezése után sem szakadt el a sporttól, szívesen járogatott ki edzésekre, figyelemmel kísérte mind az atlétika, mind az ökölvívás alakulását. Lányait – értelemszerűen – az atlétika felé terelgette, de tagja lett a hosszú szünet után, 1997-ben újjáalakult Halasi Box Club elnökségének is.
Sajnos pár évvel ezelőtt súlyos betegség támadta meg, az -első menetben még győzött-, de a hosszú küzdelemben alulmaradt.
Emlékét megőrizzük.
A Halasi Box Club
elnöksége
Fotó: Halász László átveszi a csapatbajnoki NB.II-es ezüstérmet a legendás -SERNEVÁLL-színpadán felállított szorítóban az 1961. évi CSB végén
