Amikor feltűnik, hogy nem elég annyi alvás, mint régen, ha feltűnik, hogy hamar elveszítjük türelmünket; ha feltűnik, hogy idén minden náthát elkapunk; egyszóval valahogy úgy érezzük, mintha lemaradtunk volna önmagunk mögött egy lépéssel… akkor ne kezdjük el nyakra-főre inni a kávét, hogy élénkebbek legyünk, ne kezdjük el kapkodni a nyugtatókat, altatókat, hogy nyugodtabbak legyünk! Hogyan is érthetnénk utol önmagunkat? Bármilyen furcsán hangzik, álljunk meg!
