Négy és fél év után változás következett be a Magyar Olimpiai Bizottság vezetésében, miután az addigi elnöktől, Kulcsár Krisztiántól az általa kezdeményezett bizalmi szavazáson a voksolásra jogosultak megvonták a bizalmat. A megüresedett elnöki posztra megválasztott új elnök, Gyulay Zsolt nem új arc a MOB életében, hiszen korábban elnökségi tag, majd a szervezet alelnöke is volt. Ő vezette a magyar delegációt a 2010-ben első alkalommal megrendezett Ifjúsági Olimpiára, Szingapúrba.
Fotó: MOB.hu
Gyulay Zsolt vállalta azt a beszélgetést, amelyben a Magyar Edzők Társasága képviseletében feltett kérdésekre adott válaszokat.
Szerencsére a MOB új első emberével már vagy negyven éve ismerjük egymást. Még azokból az időkből, amikor ő még a szülői ház szeretetét élvezve növekedett, gyarapodott és az évek múlásával egyre szebb eredményeket ért el.
– Az Ön olimpiai bajnoki címig ívelt sikersorozatát kajakban érte el, pedig annak idején az a hír is járta, hogy a legelején a másik váci sikersportággal, az evezéssel kezdte.
– Az igazság – mint ez esetben is – középen van. Az evezés csak mint lehetőség merült fel, viszont nem is a kajakozás volt az első szerelem. Mint a fiúk legtöbbje, én is szerettem focizni olyannyira, hogy ha jelen időben lehetőség adódik rá, ma is szívesen futok a labda után. Az evezést egyébként azért vetettem el már a legelején, mert ott csak hetente kétszer mehettem volna vízre, a kajakozóknál viszont akár naponta kétszer is.
– Végül mikor született meg az életre szóló döntés?
– Tizenhárom éves voltam és utána már soha nem merült fel egy esetleges sportágváltás ötlete. Ebben nagy szerepe volt első mesteremnek, Csereklye Józsefnek, akinek kezei alá akkor éppen a fiatalok kerültek. Egy csoportba kerültem a későbbi olimpiai bajnok Dónusz Évivel és az ötkarikás ezüstérmes Fidel Lacival is. Ez egy valóban jó csoport volt és mindannyiunkat Csereklye Józsi tett vízre. Ő tipikusan az az edző volt, aki úgy rivalizáltatott bennünket egymással, hogy soha nem menjen el a kedvünk a folytatástól. Nem véletlenül mondta később egyszer Kemény Dénes, hogy az utánpótlás edző legfontosabb feladata arra rávezetni a gyerekeket, hogy másnap is jöjjenek edzésre!
– Mi volt Csereklye legfőbb erőssége ebben a folyamatban?
– Mivel nincs két, egyforma gyerek, így az ő bizalmukba is más és más utakon lehetett beférkőzni, ami Józsinak nagyon ment. A sportág és az edzések, a vele járó nehézségek, azok jó irányba történő befolyásolása az első edző-tanítvány kapcsolatban különösen fontosak. Hogy engem is jól vezetgetett, ezért mindmáig hálás is vagyok neki.
– A sportág megszerettetése mellett még mire kell az edzőnek különösen ügyelnie?
– Arra, hogy az egyes tanítványok jó közérzete mellett egymáshoz is jól viszonyuljanak, hogy ott egy valóban jó közösség alakuljon ki. A mi nagyságrendileg húsz fős csoportunkban sokat jelentett, hogy télen síeltünk, sífutottunk, nyáron pedig túráztunk és ezek a plusz programok rengeteget jelentettek a sportág megszeretését és a közösség tagjainak elfogadását illetően is. Jómagam például nagyon sokat köszönhetek a Fidel Lacival és Kovács Gyurival volt mindennapos rivalizálásnak.
– Mikor történt meg az az esemény, amely egyértelmű minőségi ugrást jelentett lassan bontakozó pályafutásában?
– 1981-ben, 17 évesen kijutottam az IBV-re, s ezzel párhuzamosan a felnőttek válogatott keretébe is nagyon szeretettem volna bekerülni. Mindig sokallottuk a kirótt munkát, de egy idő után úgy megszoktuk, hogy még szorgalmi feladatokra is önként vállalkoztunk. Sokat jelentett számomra, hogy sportszerető családba születtem, ahol édesapám maximálisan támogatott. Ő maga is kézilabdázott Vácott és a sporttal volt elkötelezettsége megadta az alaphangot. Az is inspirált, hogy a testvérem is ott kajakozott, sőt! Sokáig neki jobb eredményei voltak, mint nekem…
Gyulay: Angyal Zoltán tudott minket kezelni
– Ön arról is jól ismert, hogy mindig jó tempóban váltott klubot és edzőt.
– Tizennyolc éves voltam, amikor Győrbe, Fazekas Tiborhoz kerültem, akinek irányításával az 1983-84-85-ös évek során robbantam be a felnőtt élvonalba. Ezt követően váltottam a Honvédhoz, ahol Angyal Zoltán ugyancsak jól megtalálta velünk a hangot, szó szerint tudott minket kezelni. Az ott töltött tíz év során Angyal jó pedagógiai érzéke dominált. Megvolt a képessége ahhoz, hogy egyszer haver, másszor pedig szigorú mesterünk legyen és ez így jól volt.
– Egyáltalán, mekkora része van az edzőnek egy élsportoló sikereiben?
– Az első edző szerepe kulcsfontosságú. megtanítja azt a mozgásformát, ami számodra optimális és közben vagy megszeretteti, vagy megutáltatja veled a sportágat. Az viszont egészen ritka, hogy a nevelőedző pályafutása végéig valaki mellett marad. Vannak törvényszerű stációk, amikor bekövetkezik az edzőváltás. Persze ennek az új edzőnek ugyancsak komoly szerepe van, különösen a menet közben alakuló társaság összetartásában. A kajakozás esetében ugyanis bár egyéni sportágról van szó, de a felkészülés csapatban történik. Nekem az volt a szerencsém, hogy mindig próbáltam a legjobb csapatba igazolni. Ezért mentem Győrbe, majd jó pillanatban váltottam akkor is, amikor a Honvédba kerültem.
– Pályafutása húsz éve alatt négy edzővel dolgozott együtt. Ez idő alatt milyen benyomásokat szerzett a sportágban másokkal foglalkozó edzőkről?
– Abban az időszakban az edzők elsősorban nem tudományos alapokon, hanem tapasztalataikra építve, ösztönösen készítették fel tanítványaikat. Mostanában jelentős a változás: egyre több tudományos ismeret épül be az edzésvezetésekbe. Ezekben az években sportágamban igen fontos generációváltásnak lehetünk szemtanúi, hiszen a régi mesterek legtöbbje kiöregedőben van, vagy már el is távozott. Mostanában az edzők egzisztenciális helyzete sokkal jobb, emellett számos, külföldről hazatérő kollégájuk is motivációs kényszert is jelent számukra. Az elmúlt években sok pénz került a sportágakba és azok hasznosulásának vizsgálata mélységben eddig nem történt meg. Erre bizonyára szükség lesz, feltehetően még ebben az évben. Remélem, a MOB-nak is mielőbb lesz véleményformáló lehetősége a kiemelt sportágak összetételét illetően.
(A teljes írás a Magyar Edzők Társasága honlapján olvasható.)
Gyulay Zsolt: Az edzők képzésének ügye kiemelt téma lesz!
Gyulay Zsolt kifejezte együttműködési szándékát a Magyar Edzők Társaságával.
