A sebesség megszállottja. Akit a magyarok mellett a szlovákok is jegyeznek az ötkarikás bajnokaik listáján, mert a Pozsony melletti Magasfalun született, de a NOB döntése értelmében egyértelműen a miénk a dicsőség. Három olimpiáról két arany-, két ezüst- és egy bronzéremmel tért haza, a nem hivatalos, 1906-os pánhellén játékokon egy aranyat és egy ezüstöt szerzett gyorsúszásban. A 64 évvel ezelőtt elhunyt Halmay Zoltánra emlékezünk.
Halmay a kor “sportos polihisztorai” közé tartozott, hiszen az úszás mellett vízilabdázott, jégkorongozott és focizott, de gyorskorcsolyában (5000 m) magyar bajnokságot is nyert.
Az 1900-as, párizsi olimpián már felhívta magára a figyelmet, hiszen 200 és 4000 m gyorson másodikként, 1000 méteren pedig harmadikként csapott a célba. A zseniális sportember már ekkor érezte, hogy van feljebb is, ezért továbbfejlesztette a váltott karú, lábmunka nélküli gyorsúszási technikát, amit Gräfl Ödön jóvoltából magyar tempónak neveztek. Ez olyannyira jól sikerült, hogy 4 évvel később mindenki szájtátva nézte a produkcióját.
Az amerikai lapok szerint Halmay olyan sebességgel siklott a vízben, mint a tenger farkasa. És, ha kellett, kétszer egymás után is. A magyar küldöttség balszerencse sorozata azzal indult, hogy a világkiállítás árnyékában megrendezett olimpián a faluban ihatatlan volt a víz. A németek sört ittak, a franciák bort, a magyarok tejet… Hiba volt. Az amerikai bivalytej rendet vágott a csapatban, szenvedett mindenki. A kórt, talán Halmay úszta meg a legkönnyebben, de ezzel a kálváriának nem volt vége. Az 50 yardos döntőn a célbírók összezavarodtak, egyik Halmayt látta elsőnek, a másik az amerikait. Ebből lett is nagy botrány, sőt még verekedés is, edzők, sportvezetők húztak be egymásnak a nagy bizonygatásban. Végül döntetlent állapítottak meg, így újra kellett úsznia. A magyar cápa ezt is megnyerte. Sőt olyan dühös lett, hogy másnap 100 yardon másfél métert vert hazai ellenfelére.
Ő volt a a 100 méteres és a 220 yardos gyorsúszás első hivatalos világcsúcstartója is és az MTK első ötkarikás bajnoka.
Az 1908-as londoni játékokon két ezüstöt szerzett, majd 1919 és 1928 között a magyar válogatott felkészülését irányította. 1956 május 20-án, 74 évesen halt meg Budapesten.
Emlékét örökké őrizzük!
Fotó: kepmas, jochapress
