F1
2015. december 26. szombat, 14:25
Szerző: Bognár Viktor; Fotó: DPPI
Komoly gondolatokat fogalmazott meg Lewis Hamilton, amikor azt fejtegette, miért ő szinte az egyetlen az F1-es mezőnyben, aki képes minden körülmények között önmagát adni a pályán és azon kívül is.
A brit pilóta karrierje során mindig is szeretett kitárulkozni és megosztani érzéseit másokkal, ez a hozzáállása pedig többször bajba is sodorta már a paddockban. A McLaren különösen zárt közössége így ebből a szempontból a lehető legrosszabb hely volt számára a debütálásra, és a személyi szabadságának korlátozása fontos szerepet is játszott abban, hogy Hamilton 2012 végén elhagyta a wokingiakat a Mercedes kedvéért, ahol szerződésének kialakításában is jóval nagyobb beleszólása volt.
Ma az élet minden örömét kiélvezni próbáló, és ezeket rajongóival megosztó Hamilton számít az F1-es mezőny egyik legnagyobb, de mindenképpen legszínesebb egyéniségének, a brit pedig sajnálja, hogy a többi pilóta nem mutatja meg valós énjét a kameráknak. Mindazonáltal érti is, hogy mi ennek az oka, hiszen neki is komolyan kellett harcolnia azért, hogy lepergesse magáról ezt a sport által a résztvevőkre gyakorolt elnyomást.
„Szerintem a Formula-1-nek egyéniségekre van szüksége, és azt is hiszem, hogy mindenkinek megvan a maga egyénisége. Sokan csak félnek azt a felszínre hozni, hiszen elhitették velük, hogy ilyen sablonosnak kell lenniük. De biztos vagyok benne, hogy amikor hazamennek, nem így viselkednek. Minél több egyéniség bújik ki a burokból, annál jobban jár a sport” – fogalmazott Hamilton a TV3-nak.
„Határozottan hiszem, hogy sikeresebb lettem, amióta önmagamat adom. Sajnos a Formula-1 már hosszú ideje egy nagyon elüzletiesedett sport, és ezt különösen a karrierje elején érzi meg mindenki. A versenyzés része izgalmas, de ami ezen kívül van, az elég lapos.”
„Kicsit olyan, mintha minden versenyzőnek négyszögletűnek kellene lennie, hogy beleilleszkedjen a sportba. Velem is ezt próbálták elhitetni, hogy csak szögletesen lehet itt helyem. Viszont úgy érzem, hogy miután megérkeztem és teljesen gyökeret eresztettem, már elkezdhettem magamat adni. Ezt a fát ugyanis már nem lehet kihúzni a földből, és most már alapvetően egészen addig ott marad, amíg én akarom.”
„És eljutottam arra a pontra, amikor már nem igazán érdekel, hogy az emberek mit mondanak. Ez vagyok én, és ha valaki ezt nem képes elfogadni, az egyáltalán nem számít, mivel én beülök az autóba és győzni fogok. És hatalmas erővel ruház fel, hogy képes vagyok erre. A legrosszabb ugyanis, amit magaddal tehetsz, ha megtagadod, hogy ki is vagy valójában.”
