Bulvár
2016. szeptember 25. vasárnap, 19:46
Szerző: Balogh Tamás; Fotó: DPPI
A háromszoros F1-es világbajnok szerint gyerekkorábban többen is ezzel akarták eltántorítani attól, hogy autóversenyző váljon belőle, ám úgy érzi, ezek a bántalmazások csak még erősebbé tették őt.
Lewis Hamilton 2007-ben a száguldó cirkusz történetének első színes bőrű versenyzőjeként mutatkozott be a Formula-1-ben, egy évvel később pedig értelemszerűen ő lett az első színes bőrű világbajnok is. Eleinte természetesen ez is beszédtéma volt a sajtóban és a szurkolók körében, ám ahogy a brit elkezdte szállítani a komolyabbnál komolyabb eredményeket, már csakis a tehetségéről szóltak a címlapok. Most azonban az azóta már háromszoros világbajnok arról beszélt, hogy bizony gyerekkorában is számos támadás érte őt a bőrszíne miatt, ám nem hagyta, hogy ez megtörje őt:
„Rengeteg rasszista megjegyzést kaptam ott, ahol felnevelkedtem. Bántalmaztak az iskolában” – nyilatkozta Hamilton a Complex magazin hasábjain. „Ez egyértelműen megerősített. Olyan, mint egy háborús seb: ha túléled, csak erősebbé tesz. Apám mindig azt mondta, hogy a pályán bizonyítsak. Hagyjam, hogy az eredményeim beszéljenek helyettem. De voltak gyerektársaim, akik sértegettek, és olyan tanárok, akik azt mondták, hogy soha nem lesz belőlem autóversenyző és soha nem fogom vinni semmire. Egyszerűen megpróbáltak összetörni.”
A Mercedes versenyzőjének elmondása szerint az sem tántorította el a céljaitól, hogy gokartos korában rendre ferde szemmel néztek rájuk a többiek – nem is csak a bőrszínük miatt, hanem mert az anyagi lehetőségeik korlátozottsága miatt jóval amatőrebbnek tűntek másoknál: „Minden szem ránk szegeződött. Azt kérdezték, hogy mit csinálunk ott. Mi voltunk az egyetlen fekete család. És ez minden egyes hétvégén így történt.”
A brit azt is elárulta, hogy korábban arra kérték, hogy a szponzorok és a rajongók esetleges felbosszantásának elkerülése érdekében ne beszéljen ezekről a témákról, ám az F1-es pilóta úgy érzi, fontos, hogy őszinte legyen ilyen lényeges témákban, s mostanra már az érettsége is megvan hozzá, hogy ne legyen szüksége ilyen téren a tanácsokra – ahogy azt nemrég az életvitelével kapcsolatban is kifejtette.
