Harcsa Norbert (fotó: MÖSZ)
– Hullámzó féléven vagyok túl , az év elején a Bocskai-emlékverseny nagyon jól sikerült, megvertem egy korábbi Európa-bajnokot, az azerit, legyőztem a kazah versenyzőt is, akik mindketten a világ élmezőnyéhez tartoznak. Debrecenben második lettem, mert a döntőben a sérülésem miatt már nem tudtam hozni a formámat. Utána jött egy hónapos kiesés, ami visszavetett, nem is kicsit. Ezt követően hosszú edzőtáborok zajlottak, majd két hónapig versenyről versenyre jártam, de nem nagyon találtam meg a fonalat. Az Európai Játékokon remélem fordul a „hadiszerencse”..
– Mi lehet annak a magyarázata, hogy nincs meg ez a fonal?
– Nem tudom, mi lehet az oka. Most azon dolgoztunk Öcsi bácsival, hogy megtaláljuk a megoldás kulcsát.
– Mi volt az év eleji sérülésed és meddig hátráltatott a munkában?
– A kazah versenyző lefejelt az elődöntőben, mégis felmentem a döntőben az angol ellen. Így utólag tudom, hogy mekkora hiba volt ez. Ha okosabb lettem volna, inkább kihagyom a döntőt. Ott ugyanis még rásérültem. Berepedt a szemhéjam is, a szemöldökcsontomnál is megnyíltam, és emiatt egy hónapig nem igazán tudtam edzeni.
– Év legelején milyen elvárást fogalmaztál meg magaddal szemben?
– A célom kijutni a világbajnokságra, viszont már nem nyílt a nevezés mint eddig,hanem kvalifikálni kell. Ehhez vagy az Európa-bajnokságon vagy az Európa Játékokon mindenképpen érmet szeretnék nyerni. Ezt terveztem az év elején. Úgy gondolom, hogy ha visszanyerem a formám, minden esélyem megvan erre.
– A célod eléréséhez miben kell tovább fejlődnöd? Ezt a kérdést hogy ítélitek meg Öcsi bácsival, mi az, amit állandóan sulykolsz az edzésen?
– A formaingadozást kellene valahogy kiküszöbölnöm, mert ha jól megy, akkor nagyon jól megy és bárki ellen eséllyel veszem fel a versenyt, ha meg nem megy, akkor meg ki tudok kapni olyan versenyzőktől, akik igazából nem moshatnák ki a foggumimat sem. Ha ezt a hullámzást ki tudnám iktatni, akkor huzamosabb ideig jó eredményeket tudnék szállítani. Azért is igazoltam Öcsi bácsihoz, hogy ezt megoldjuk. Bízom a szakmai felkészültségében, a hozzáértésében, tapasztalatában és biztos vagyok benne, hogy orvosolni fogja a problémámat.
– Te miben keresed ennek a nehézségnek a gyökerét?
– Talán abban, hogy változó, mikor hogy állok hozzá a felkészüléshez. 27 éves vagyok, de még mindig előfordul, hogy „ellaufolom” a dolgokat. Amit persze nem lenne szabad, nem engedhetném meg magamnak, ha a világ élmezőnyébe akarok kerülni. Már pedig oda tartok, mert abból, hogy magyar bajnok leszek, mondjuk akár tízszer is, abból nem élünk meg.
– Amikor az ellenfeleid végignézik a sorsolást és látják, hogy a te ágadon vannak, akkor szerinted ők mit gondolhatnak erről?
– Én azt gondolom hogy ügyesebb vagyok mindegyiknél, mivel kisebb súlycsoportból jöttem, váltósúlyú voltam. Most félnehézben versenyzem, ügyesebb vagyok náluk, viszont tudják, hogy nálam nem kell attól rettegni, hogy egy ütéssel leterítem őket, mivel még nem ez az igazi súlycsoportom. Ugyanakkor szerencsém is van, mert az öcsémmel sokszor összekevernek, ezért tök linkre respektálnak, ezt kellene kihasználnom amikor emiatt tartanak tőlem, mert azt hiszik,hogy a Zolika én vagyok.
– A családodból a testvéreden kívül ki az akitől a legtöbb támogatást kapod?
– Szüleim mindenben segítenek, édesapám munkát ad, hogy el tudjam tartani magam, most már 28 éves leszek és az már nem megy, hogy csak úgy odamegyek hozzá, azzal, hogy „adj egy kis pénzt, kérlek”. Mindenben támogatnak, nagyon hálás vagyok nekik, ha ők nem lennének, nem tudnék sportolni.
– Mi ez a munka?
– Édesapámnak van egy gyorsszolgálata és mint víz-gáz-fűtés szerelő kijárok lakásokba és ott dolgozom. Ez egy komoly dolog, nem lehet mellé nyúlni, természetesen van is róla papírom, hisz gázt nem lehet úgy szerelni, hogy csak úgy kimegyünk. Ez nem olyan mint az, amikor kicsit csöpög a víz, ha a gáz jön, abból nagy durranás lehet…
– Na, és mikor lesz a nagy durranás a ringben?
– Terveim szerint Bakuban már itt az ideje!
