A magyar úszósport egyik legmarkánsabb személyisége dr. Hargitay András. Erre predesztinálják kivételes eredményei, sportemberi kvalitásai és a visszavonulása óta eltelt évtizedek pozitív emberi megnyilvánulásai egyaránt. Sok évtizede ismerjük egymást, nem először beszélgettünk. Neki mindig van érdemi mondanivalója, így volt ez legutóbb is, amikor számára holtszezonban ültünk le. A doktor úrnak ugyanis jelenleg nincs semmilyen konkrét feladata a magyar úszósportban, ám ő ettől függetlenül figyeli a történéseket.
Hargitay András könyve bemutatóján, 2018-ban (fotók: JochaPress)
Az első kérdés az volt, hogyan hasonlítaná össze a két kapitányságát?
– Az első ciklus egy négyéves időszak volt, amelyet konkrétan Széchy Tamás kérésére vállaltam el. Ő volt az egyetlen ember, akinek egyszerűen nem mondhattam nemet. A második ciklus eleve másként indult, hiszen ebbe Kiss Laci lemondása kapcsán kényszerültem bele. Ifjúsági szövetségi kapitányként úgy készültem, hogy Laci a 2017-es vizes vébéig viszi a felnőtteket, én pedig csak utána vettem volna át őket. Az élet ezt a tervet azonban alaposan átírta.
– A jókora hullámokat vetett könyvét („Feszített – víz – tükör”) 2017 tavasszal kezdte el írni, 2018 márciusában jelent meg, azóta pedig több mint egy év telt el.
– Ez a könyv nem csak az úszásról szól. Mindmáig érkeznek visszajelzések. Sokan tartják úgy, hogy ezt minden úszónak, edzőnek, sportvezetőnek el kellene olvasnia. Mert nem csak „elpletykálgatok” másfél évről. Szeretem ezt a könyvet. Szívemből – lelkemből írtam. Talán tovább is lehetett volna írni, nem megállni ott, amikor elköszöntem a MÚSZ-tól.
– 2017 februárjában hagyta el a szövetséget. Nem volt más választása?
– Nagyon összetett kérdés ez. Rengeteg minden történt. Ezt nem lehet néhány mondatban elmondani. Ezért is írtam a könyvet. Akit érdekel, olvassa el. Ott mindent nagyon pontosan és részletesen leírok. Hargitay András és az úszósport kapcsolatának nem ez a legjellemzőbb része. Sokkal inkább a Széchy iskola, a nyolc IFI EB, a magyar úszósport első világbajnoki címe, a három vb és Eb, az olimpiai bronzérem, a két kapitányi ciklus, amelyben összesen hét olimpiai arany–, négy ezüst– és két bronzérmet szereztünk, a sok Vb és Eb győzelem, a megbízott elnöki pozíció, számos magas nemzetközi- és hazai elismerés. Versenyzőként és sportvezetőként is összeforrt az életem az úszósporttal.
– A második kapitánysága alapvetően másként, ugyancsak viharosan alakult. Mély nyomokat hagyott ez a periódus Hargitay Andrásban?
– Igen. Ez az alig egy esztendő sok mindenről szólt. A szakma sajnos néha háttérbe szorult. Rióban például Katinka már a második aranyérmét nyerte, amikor az újságírók többsége még mindig azt firtatta: elhatárolom-e magamat Kiss Lászlótól? Ehhez a témához nekem, szövetségi kapitányként semmi közöm nem volt. Az emberek jelentős része viszont igen érzékenyen reagált erre az ügyre.
Kiss László korábbi úszókapitány
– Én mindig a szakmát, a magyar úszósport érdekeit képviseltem. Erre példaként felhoznám a 2016. decemberi eseményeket, amikor a rövid pályás vb-vel kapcsolatosan a 4×200 méteres gyorsváltó összeállítása került fókuszba. A klubok érveléseivel szemben én határozottan kijelentettem, hogy Katinka nem fog az előfutamban úszni, csak döntőbejutás esetén. Bár megértettem az edzőket, akiknek egy váltóbeli 6. hely is komoly részsiker lehetett, de a magyar úszósportnak viszont az volt az érdeke, hogy Hosszú Katinka, vagy bárki más minél több, jobb helyezést vagy éppen győzelmet érjen el.
– Milyen elvek mentén definiálja magát Hargitay András?
– Keresztényi értékrend szerint élem az életem:„nilnocere”, legalább ne árts! Azt tedd mással, amit magaddal is megtennél. Az adott pillanatban meg kell tudni különböztetni a lényegest a lényegtelentől. Nagyon fontosnak tartom azt az orvosi elvet, ami szerint a beavatkozás ne legyen súlyosabb, mint maga a betegség.
– Hogy élte meg azt a kettősséget, amely szerint szövetségi kapitány volt és egyidejűleg állatorvosként is praktizált?
– Nagyon örülök, hogy soha, egyetlen pillanatban sem gondoltam komolyan az állatorvoslásról való lemondásra! Annál is inkább, mert kellett nekem egy biztos hátország. Úgy tapasztaltam, hogy szövetségi kapitányként kevesen mennek nyugdíjba… Az úszósporttal egyébként mindmáig van kapcsolatom, bár az is igaz, hogy ez a kontaktus már messze nem olyan intenzív, mint volt annak idején. De mind a mai napig foglalkoztat a versenyzők pályája, élete… Ma már egy kívülálló, aktív érdeklődőnek tartom magamat.
– Az aktivitás milyen más formákban jelenik meg az életében?
– Újra lejárok úszni, több időt tudok tölteni a családommal, néha olvasni is jut időm. Gyakran eljutok színházba, hangversenyekre, koncertekre. Nem régen volt szerencsém a Ghymes együttest is meghallgatni. Egy találkozás alkalmával elmondtam nekik, milyen sokat jelentett nekem a zenéjük. Jó volt hallani, hogy nekik és a felvidéki magyaroknak pedig mennyire fontosak voltak identitásuk megőrzésében a magyar sportsikerek főszereplői. Örülök, hogy ma is vannak olyan úszóink, fiataljaink, akik örömet tudnak szerezni itthon és a határokon túl is. Általában is elmondhatom, hogy hiszek a fiatalokban, optimista vagyok velük kapcsolatosan!
– Test, lélek, szellem harmóniája?
Széchy Tamás
– Az életben erre mindenkinek szüksége lenne. Hogy mi a fontossági sorrend? Ezt mindenki maga döntse el. Egyfajta mintát minden fiatal hoz otthonról, de az igazi harmóniát önmagában kell megtalálnia. Engem otthon keresztényi szellemben neveltek. Később a sport és Széchy Tamás formálta a jellememet. Például 1969-ben, amikor még csak 13 éves voltam, de már egy ifi Eb döntője előtt álltam, azt mondta: ne felejtsd el fiam, most a hazádért úszol! Hiszek abban, hogy azoknak a fiataloknak is, akik ma a válogatott mezében versenyeznek, sokat jelent, ha meghallják a magyar himnuszt. Jó jel, hogy a mai edzők és nevelők világszínvonalat képviselnek, és egyre többen vannak.
– Hargitay András családjáról még nem esett szó…
– Hát ha valakit ki kell emelnem, az a feleségem! Tőle rengeteg segítséget és kritikát is kaptam, például a könyv megírásakor. Ő nem csak a feleségem, hanem a barátom is. Hogy igazán jól működjön a kapcsolat, ahhoz kell egy olyan lelkiség, szellemiség amely mindkét félben a maga teljességében működik. A nő Nőként, a férfi Férfiként. Ha egy kapcsolat csak a testiségen alapul, az önmagában kevés, az összetartozás elmúlik, nem tart örökké. Ma sajnos, a világ a testiségre fókuszál, nem a test-lélek-szellem párhuzamos meglétére, illetve fejlődésére ösztönöz.
– Milyen szerepe lehet az emberek életében a hitnek?
– A hit nagyon széles fogalom. Ha egy embernek nincs hite, nem hisz legalább önmagában, akkor csak biológiai értelemben tud élni, de nem tudja megvalósítani az álmait. A spirituális értelemben vett hit, vagy vallás már egy másik kérdés. Annak idején engem katolikus hitben neveltek. Édesapám a templomi kórust vezette, édesanyám pedig ott énekelt. Sajnos, apukám születésem idején súlyosan megbetegedett. Hatéves voltam, amikor meghalt. Én viszont kisgyerekként anyukámmal továbbra is lejártam a kórusba, így a templomba járás sokáig életem része maradt. Később jött a sport, és az elvégzett munkába vetett hit. Ma is úgy tartom, a hit nagyon komoly vezérfonal lehet az ember életében.
(jochapress / Jocha Károly)
