A 2000-es években a Kásás vezetéknév elég jól csengett az uszodákban, ám hogy háromszoros olimpiai bajnokunk azzá váljon, aki, ahhoz kellett egy másik Kásás is, aki a ’70-es években szórta „suta” kezével a gólokat, nem is akárhogyan! Hetvenöt éves lett szeptember 15-én Kásás Zoltán, az „Apu”, őt köszöntjük!
Kásás Zoltán 1946. szeptemberének idusán született az Alföld közepén, Alpáron (ma Tiszaalpár). Általános iskolás volt, mikor a margitszigeti uszoda 33-as medencéjében ismerkedni kezdett az úszással. Ekkor szúrta ki őt a Dózsa legendás edzője, Técsői Henrik (alias „Doki bácsi”) és rendelte be edzésre már másnap. Hogy mit láthatott meg benne, azt máig homály fedni, hiszen Kásás Zoltán emlékei szerint akkor ezt a 33 métert sem tudta végigúszni, de jó gyerek módjára másnap edzésre jelentkezett. Ám nem tartott sokáig lila-fehér pályafutása, hiszen édesanyja fanatikus Fradi-drukkerként el nem tudta képzelni, hogy az ő csemetéje ne a „zöld sasoknál” sportoljon, így csakhamar hősünk a Népligetben tempózott tovább Gerendás László kezei alatt, aki nem mellesleg a későbbi olimpiai bajnok, szintén pólós Gerendás György édesapja volt.
Egy úszóból úgy lesz vízipólós, hogy megunja a két fal közötti tempózgatást, vagy ahogy Kásás esetében is, nem volt rossz, de ahogy edzője is javasolta neki, jobban jár, ha inkább átnyergel a vízipólóra. Aminek meg is lett az eredménye, hiszen egész fiatalon, tizenkilenc évesen már debütált az FTC felnőtt csapatában, ahol akkoriban olyan korszakos zsenik, ikonok passzolták a labdát, mint Gyarmati Dezső, Kárpáti György, Ambrus Miklós, Bolvári Antal, vagy Felkai László. Egy évre rá, 1966-ban pedig a válogatott meghívója is megérkezett Markovits Kálmántól. A tűzkeresztségen egy Anglia elleni találkozón esett át, érdekes, hogy néhány évtizeddel később, a londoni olimpián pont a szigetország szakmai tanácsadója volt szeretett sportágában, így ott ült a kispadon akkor is, mikor Nagy-Britannia legjobbjai pont hazánk – köztük egy bizonyos Kásás Tamás – ellen szálltak vízbe. No de ne szaladjunk ennyire előre!
Kásás Zoltán (b), Faragó Tamás, Hevesi István a MOB egyik rendezvényén (fotó: jochapress)
Az FTC színeiben nyert magyar bajnokságot, Magyar Népköztársasági Kupát, valamint 1974-ben KEK-et. 1966 és 1975 között 91 válogatott mérkőzésen csobbanhatott vízbe. Ekkoriban kezdett formálódni a ’70-es évek Aranycsapata is, melynek Kásás Zoltán is tevékeny részese volt. Egy anekdota ebből az időszakból: az aktuális nemzeti csapat Hvar szigetén, a Jadran-kupán vett részt, ahol a szervezők egy igen elegáns szállodában szállásolták el csapatunkat, melynek éppen akkor tartották az ünnepélyes megnyitóját is. A magyar pólósokat cirka ötven évvel ezelőtt se kellett félteni; egy Capitaly parti végére utolsóként maradt Cservenyák Tibor és Kásás Zoltán fogadást kötöttek egymással, miszerint aki alulmarad, az Cservenyák hálóingében (?) kénytelen fvégigsétálni a lenti, illusztris társaságon. Mint sejthető, ünnepeltünk veszített, így ő volt kénytelen ezt a kék-sárga outfitet magára ölteni, melyen úgy próbált enyhíteni, hogy egy törülközőt és szappant is magához vett, majd mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, ebben a szerelésben odalibegett a recepcióhoz azzal a mondattal, hogy „Where is the toilett, please?”…
De nem csak móka és kacagás a vízilabda, hiszen komoly eredmények is születtek ebben a korszakban, hogy mást ne mondjunk az első ízben 1973-ban kiírt vizes világbajnokságot, melynek Belgrád adott otthont, a magyar válogatott nyerte, soraiban Kásás Zoltánnal. Ám azt talán ő sem gondolta, hogy a következő ilyen vb-elsőségre majd’ 30 évet kell várni, ő pedig akkor is ott lesz a kispadon…
(A teljes írás a mob.hu oldalon olvasható)
Post Views: 33
