Sajnos, megint egy álommal kevesebb. Női kosarasaink utolsó esélye is tovalibbent Belgrádban, az Európa-bajnokságon. A belgák jobbak voltak, ha valamit sajnálni kell, hát az angolok ellen elpuskázott győzelmi esélyeinket. A belgák elleni, utolsó négy negyedben ugyanis – a sikeres villámrajtot leszámítva – semmiféle esélyünk nem volt.
Mivel nincs semmiféle edzői minősítésem, így jogom sincs arra, hogy szakmai kérdésekbe beleártsam magamat. Egy dologról mégis szeretnék véleményt formálni. Ez pedig a hatalmas lehetőségek emberével, a 208 centiméterre nőtt, még mindig csak 24 éves Határ Bernadettel kapcsolatos.
Határ ugyanis nem egyszerűen csak magas, hanem több annál. Van érzéke a kosárlabdázáshoz is. Játéka elég széles horizonton mozgott: voltak nagy szerelései és gyengécske megoldásai egyaránt. A fő kérdést arra szűkíteném le, hogy mennyivel tudott volna Betti hasznosabban játszani, ha soproni klubjában komoly tétmérkőzéseken rendszeresen játéklehetőséget kap? De nem kapott, mert az utóbbi két évben ott edzősködő spanyol Roberto Inigueznek esze ágában sem volt azon törnie a fejét, miként lehetne Határból jobb és még jobb játékost faragni!
A magyar-külföldi téma nem csak Határ Bernadett problémája. A külföldi edzőknek ugyanis „alapból” nem érdekük a magyar játékosok játszatása, hát még esetleg velük egyéni edzések tartása. Pedig ha valaki, hát Határ megérdemelné, hiszen így, komoly rutin nélkül is képes volt a korábbi Eb-selejtezőkön bravúros teljesítményre is. Gondoljunk csak a litvánok elleni meccsre, ahol közel 20 pontot ért el.
Székely Norbert kapitány dicséretes módon, bátran pályára küldi Határt, aki lelkesen, de meglehetős nagy hibaszázalékkal játszott az Eb-n. Meggyőződésem, hogy komoly mérkőzésekkel a háta mögött sokkal többet is tehetett volna a magyar női kosárlabda válogatottért. Hogy ez mire lehetett volna elég? Ez a megtippelhetetlen kérdések kategóriájába tartozik.
Roberto Iniguez pedig már hetedhét országon is túl jár… Aligha gondol arra, hogy a magyar női kosárlabdázók lemaradtak az olimpiai selejtezőről. Ő a soproni két évet megoldotta egy magyarral, Fegyverneki Zsófival és seregnyi külföldivel. Hogy a magyarok mit tanultak két év alatt, mennyivel lettek jobb játékosok Sopronban? Ez egy más kérdés. Amire nehéz pozitív választ adni.
(jochapress / Jocha Károly)
Vereség a belgáktól, nem jutott olimpiai selejtezőbe a válogatott