Az ember menet közben mindig rájön valamire. Most például arra, hogy nem szabad semmiféle, könnyelmű kijelentést tennie. Korábban ugyanis számos alkalommal úgy reklámoztam a „független, kis magánújságot”, a jochapress.hu-t, hogy „csak sport, semmi szex”… Erre most mi történt?
Szombaton kezembe vettem a sportnapilap heti mellékletét, a „Kék Újságot”, amelynek címoldalán „Michelangela belehúz” cím alatt egy Hosszú Katinkáról futó sorozat IV. részében a Bajáról indult úszó világklasszisról olvashattam. Az írásban visszatérő téma a szex – végül oda jutottam, hogy néhány sort én is „eleresztek”. Természetesen a szexről…
Konzervatív nevelésben részesült, szeretett fiamék jóvoltából immár háromunokás nagypapaként olyasmiket kellett olvasnom az amerikai viszonyokról, amelyek valamikor még kis hazánkban voltak divatban. „Ott a többség a gimi végéig otthon él a szüleivel, mindentől elzárva. Maximum randi, de pia nincs…teljes az elszigeteltség.” Hát ez már eddig eljutva is maga a katasztrófa, szegény csajok, mi mindenről maradtak le gimis éveikben! Hogy esetleg egy kis romantika is beleférhetne ebbe az időszakba? Hősnőnk ilyesmivel nem számol, mert mint nyilatkozza: „Nekem már tizennégy évesen barátom volt Baján, hol nála aludtunk, hol nálunk – én nem kiéhezve érkeztem az egyetemre.”
Puff neki! Hát ami azt illeti, Katka Amerikában sem sokáig éhezett, hiszen amint elmondja már fentebb, a második randi után átköltözött Shane-hez. Az egyedül hagyott szobatárs “zümmögésére” pedig ennyit mondott: „Azért inkább örült, hiszen annyi pasit vihetett fel az üres szobába, amennyit csak akart.”
A szabadok földjén, Amerikában ezt is belefér. Elvégre mindenki azt csinál, amit akar. Katinkától sem irigylem, hogy ő mindig „jóllakott” volt. Azt viszont minimum hiányolom, hogy más lehetőséget nem is lát bárki számára is. Hogy netán Amerikában – ahol az utóbbi időben az értékek megítélésében jelentősen felerősödött a házasság pozíciója – esetleg más utakon is el lehet jutni a végkifejletig? Hogy egy kis romantikus udvarlás, a partner, a leendő élettárs, netán házastárs megismerése nem feltétlenül az első randevúnál ért véget? Ilyesminek még az árnyéka sem vetülhet a lényegre!?
