A történelem nem mindig ismétli önmagát. Ahogyan a háromszoros olimpiai bajnok Hosszú Katinka immár másodszor elbánt Jakabos Zsuzsannával, az a szituáció pedig olyan ritka, mint a fehér holló. Nagy kár, hogy az elkövető és a szenvedő fél egyaránt magyar: Hosszú Katinka és Jakabos Zsuzsanna.
(fotó: MTI/MTI Fotószerkesztőség/Illyés Tibor)
Történt pedig 2016-ban, Rio de Janeiroban, az olimpián, hogy az olimpiai kvalifikációs A-szintű idők között mind a négy, Hosszú által választott számban neki volt a legjobb ideje, így ő dönthetett. Menet közben azután úgy döntött Shane Tusup egykori tanítványa és felesége, hogy ő bizony csak három fellépést vállal, a 200 pillangót viszont lemondja. Ezt a „túlvállalást” – ami egyben azt is jelentette, hogy megüresedett helyére már nem léphet senki, így Magyarországnak és konkrétan Jakabos Zsuzsannának egy egyéni szereplési lehetőség értelmetlenül elveszett!
Az akkor sem egészen korrekt döntést a másik három számban szerzett aranyérmek okozta „össznemzeti” eufóriában (a kidobott lehetőség témáját) a szőnyeg alá söpörték, arra „nem illett” még gondolni sem, hát még beszélni arról! Pedig már akkor is megérdemelt volna valamilyen nyilvános és egyértelmű ejnye-bejnyét ez a feltétlenül egoista, senki másra tekintettel nem bíró úszónő…
Hosszú Katinka érinthetetlen, koronázatlan királynő lett és maradt egészen Tokióig. Ha volt is néha-napján némi önkontrollja, azt sutba dobta és kizárólag a saját érdekeivel sakkozgatott el önmagában. Csak azt felejtette el figyelembe venni, hogy a helyzet alapvetően megváltozott. A Rióban utcahosszal győztes, háromszoros bajnoknőből egy lett az esélyesek között. Gondolkodásában, döntéseiben azonban megmaradt az az önző, mindenkit figyelmen kívül hagyó kivételezett valaki, aki volt öt évvel korábban. Pedig az órát ő is ismeri, legújabb edzője is nyilván rögzítette az időre menések eredményeit, így nem lehetett kétséges, hogy ő is tudta, amit tudnia kellett.
Kifogásokban persze igen gazdag volt Katinka az elmúlt egy-két évben, hivatkozott is rendesen bármire, ami éppen az eszébe jutott. Miközben szuper-extra körülményeket harcolt ki magának, eredményei jelzéseit még véletlenül sem vette figyelembe. Sajnos, vele szemben Sós Csaba szövetségi kapitánynak sem lehetett egyetlen, legóvatosabban figyelmeztető szava sem. Hosszú pedig mint a jobbik A-szintes, gátlástalanul ismét megjelölt maga számára négy számot, amelyeken indulni óhajt Tokióban.
Az élet azonban teremt váratlannak ítélt helyzeteket, amelyek bekövetkeztére olykor azért lehetne-kellene számítani. Hosszú ugyanis 2021-ben sokkal rosszabb pozícióban van, mint öt évvel korábban volt. És ennek ellenére döntött: ide a négy számot és kész! És akkor sem vetődött fel benne egy esetleg szerényebb változat – legalább egy, de esetleg két szám önként történő átadása másnak, másoknak. Pedig ha valakinek, neki kellett tudnia, hogy ő jelenleg csak korábbi árnyéka önmagának. És hogy a stopperek rideg világában végképp nincsenek csodák.
Hosszú Katinka azonban kőkeményen kitartott önző választásai mellett. Amikor azután kiderült, hogy a dolgok sokkal gyengébben alakulnak számára, mint 2016-ban, akkor kénytelen volt „beáldozni” a lefoglalt 200 pillangót. Önzőségének „gyümölcseként” megesett az a ritka eset, hogy csapattársát, Jakabos Zsuzsannát második egyéni olimpiai szereplésétől is megfosztotta. Ha úgy tetszik, kétszer is hátba szúrta.
Senki nem kívánja Hosszú Katinka kárát a hátralévő versenyszámaiban. Előbb a 200 méteres vegyesúszás döntőjében, majd a 200 méteres hátúszásban érje el azt a legjobb időt, amire jelenleg képes. Ám bármilyen érmet vagy érmeket szerez is optimális esetben a következő napokban, erkölcsileg – sokak szemében – mindenképpen egy önző és buta emberként marad meg. Olyasvalaki ő, aki senkire és semmire nincs tekintettel, aki akár mindenkin is képes átgázolni, ha az ő érdekei úgy kívánják.
Egy mítosz szertefoszlásának lehetünk tanúi. Hosszú Katinka pedig oda nyer besorolást, ahova való. Az ó nevét ezután soha nem fogják Balczó Andrással vagy Szilágyi Áronnal és a hasonlóakkal egy kategóriában emlegetni.
Egy igazi sportember számára pedig ez a legnagyobb veszteség, ami érheti.
(jochapress / Jocha Károly)
