A kajakos Tótka Sándor olimpiai bajnok lett Tokióban kétszáz méter egyesben. A Magyar Edzők Társasága a felkészülését irányító Hüvös Viktorral beszélgetett a szakmai indulásáról, elveiről, saját maga állandó képzéséről és a folyamatos megújulás szükségességéről.
Hűvös Viktor (b) olimpiai bajnok tanítványával, Tótka Sándorral
Hogyan kezdődött, mikor és miért választotta az edzői szakmát?
Sportolóként én magam is kajakoztam, de egyre inkább úgy éreztem, hogy kifutok az időből. Nem voltam kiemelkedően jó, de szerettem lent lenni, aztán tizennyolc évesen mégis abbahagytam, és inkább elmentem dolgozni, számítástechnikával foglalkoztam. Huszonhat évesen visszatértem, Séra Miklós irányításával kezdtem újra a sportágat, de nem kergettem hiú ábrándokat, egyszerűen csak hiányzott a sport. Olyan harminchárom éves lehettem, mikor elgondolkoztam azon, hogy most már tényleg ideje lenne befejezni a sportolói karrieremet, de tudtam, hogy akkor megint hiányozni fog ez a közeg. Viszont történt valami, ami elindított egy másik úton, Séra Miklós a nyáron átadta nekem a juniorokat, és míg ő a felnőtteket készítette fel a világbajnokságra, én az U23-asokat a korosztályos Európa-bajnokságra. A mester a későbbiekben is figyelt rám, 2005-ben az ő javaslatára végeztem el a Fitness Akadémián az OKJ-s edzői tanfolyamot, aminek azért örültem, mert már láttam az irányt, hogyan tudok a sportágban maradni. Aztán 2007-ben Séra Miklós elhunyt, és megörököltem a csoportja egyik felét.
Gyorsan mély vízbe került?
A csapat kettévált, a rutinosabbak, például Vereckei Ákos, Horváth Gábor és Kökény Roland átmentek Bakó Zoltánhoz, a másik fele, Sík Márton, Boros Gergely, Bozsik Gábor, Beé István és több fiatal viszont velem maradt. Ők 2008-ban már felnőttként versenyeztek, és szerettek volna kijutni a pekingi olimpiára, ennek megfelelően készültem velük. Az első válogató nem sikerült túl jól, de változtattunk a hajó összetételén, és a másodikat már megnyertük a négyessel ezren, majd utána a szétlövést is, így ezzel a garnitúrával kijutottunk Pekingbe. Évekig együtt dolgoztunk, de ez volt az elején az a lökés, ami lendületet adott és ami miatt sikerült edzőként a sportágban maradnom.
Azóta eltelt másfél évtized. Hogyan képzi tovább magát?
Jelenleg a Testnevelési Egyetem mesterképzésére járok, amiből még két szemeszter van hátra, és nagyon szeretem. Ugyan nem minden tantárgy kapcsolódik szorosan ahhoz, amit csinálok, de nagyon sok gondolatébresztő előadást tartanak, ami megragad, és már közben azon kezdek el gondolkodni, hogyan lehetne hasznos nekünk a mindennapi edzések során. Ezek az előadások ugyanis nem arról szólnak, nem az a céljuk, hogy pontos receptet adjanak, hanem hogy elindítsanak valamit a hallgatókban. De egyébként is érdekel az edzéselmélet, sok könyvet rendelek az Amazonról.
A hallottakból és az olvasottakból sok mindent tud hasznosítani?
Az ember megérzi, mit és hogyan lehet átültetni, mi az, ami működhet, és mi az, ami nem, de semmit nem vesz át egy az egyben. Csak egy példa, Tótka Sanyival már hét éve dolgozunk együtt, és tudom, milyen edzésmódszer működik nála, mitől indul el a vízen, és mi az, ami nem lesz annyira hatásos, mint szeretnénk.
Kicsit visszatérve a tanulmányokra, ha vége az egyetemi mesterképzésnek, hogyan folytatja tovább a tanulást?
Eddig is jártam külföldre előadásokra, ezután is fogok. Ez nagyon régóta így van, amikor például a brit Liam Heath edzője, az ukrán Alex Nikonorov 2011-ben kétnapos előadást tartott Portóban, és ezt megtudtam, felvettem a kapcsolatot a szervezőkkel és elmentem. Ő hosszú évekig dolgozott a britekkel, tudtam róla, hogy valamit jól csinál, elvégre Heathet 2016 óta senki nem verte meg K-1 200 méteren, csak az idei Európa-bajnokságon Tótka Sanyi. A tréner csapatában mindössze négy versenyző volt, köztük egy világszintű párossal és olyan egyesekkel, akik 2012-ben és 2016-ban is olimpia bajnoki címet szereztek. Úgy voltam vele, hogy ez nyilván nem véletlen, és érdekelt, hogy mit tudhat. De ez csak egyetlen példa.
Mondana még néhányat?
Például Montrealban és Tallinnban több szemináriumán vettem részt a kanadai Charles Poliquinnek, a világ egyik legjobb erőnlét edzőjének, akinek különböző sportágakból huszonhárom világbajnoki aranyérmese van. Őt Bánhidi Ákos, a rövid pályás gyorskorcsolya-válogatott edzője révén ismertem meg. Egyébként említhetném őt is, mikor felfigyeltem arra, mikor az ezerötszáz méteres versenyszámban ötödik helyet ért el Knoch Viktorral 2006-ban, a torinói téli olimpián. Feltettem magamnak a kérdést, hogy ezt hogyan csinálta, ha itthon nincs is múltja a gyorskorcsolyázásnak, még jég is alig van, nem beszélve a merítés hiányáról. Biztos tud valamit, és kíváncsi voltam rá, mi az. A sportágaink között vannak hasonlóságok, sokat tanultam és tanulok tőle.
Van valamilyen edzői mottója, vezérelve, amit mindig szem előtt tart?
Konkrét mondat még nincs, ami röviden és frappánsan jellemezné és összefoglalná azt, amit gondolok, de tudok válaszolni a kérdésére. Az atlétikai edzésmódszerek lényegét összefoglaló Track & Field Coaching Essentials című könyvben olvastam egy olyan idézetet, ami tetszett, és ami közel áll hozzám: athletes first, winning second, azaz első mindig a sportoló, és csak a második a győzelem. Mindig figyelek erre, igyekszem fejben tartani, hogy a versenyzőmnek éppen mire van szüksége az adott helyzetben.
Szeret új dolgokat kipróbálni, szokatlan módszereket alkalmazni?
A kajak-kenunak szép és gazdag hagyománya van hazánkban, és régen, amikor kezdtem, úgy láttam, az edzők nagy része azon a nyomvonalon haladt, ami harminc-negyven éve lett lefektetve. Ezt első évben én is követtem, hiszen a pekingi olimpia miatt nagy lett volna a kockázat egy változtatással vagy újítással, de idővel a logikus dolgokat átvettem és beépítettem a saját repertoáromba.
Mondana példát?
Ami talán egyedi, az Bezzeg Péter műszerfejlesztő mérnök egyik fejlesztése, akivel egyébként már 2011 óta dolgozunk együtt. Ez az eszköz a lapátba van építve és méri a leadott erőt, ilyet senki nem használ, időnként talán a németek, de ők is inkább csapásszámra edzenek, míg mi teljesítményre.
Mióta dolgoznak együtt Tótka Sándorral, aki Tokióban olimpiai bajnok lett K-1 200 méteren?
2015-re szerettünk volna összerakni egy eredményes párost kétszáz méterre, amely kvótát tud szerezni a riói olimpiára. Molnár Péter akkor már nálam edzett, és sokáig Bán Kristóffal mentek együtt, akivel a világversenyeken ugyan bejutottak a döntőbe, de ott inkább a mezőny hátsó felében végeztek, ami ugye, nem kvótaszerző hely. Szerettünk volna erősíteni, és 2014 év végén, az országos bajnokságon beszéltem Sanyi mentorával, Kárai Péterrel, hogy szerintem ki kéne próbálni a Molnár–Tótka kettőst, működik-e, mert addig még sosem mentek együtt. Akkor ez nem jött össze, mert Sanyi már Dudás Miklósnak volt elígérkezve, akivel nem mentek olyan jól, de úgy tűnt, mégis ragaszkodnak hozzá. Őszre viszont sikerült összehoznunk egy tábort Sevillában, amelyre több magas szintű versenyzőnk is kiment, így próbálkozhattunk Storcz Botond szövetégi kapitánnyal egy ütőképes páros összeállításával. És ahogy az lenni szokott, az utolsó nap, utolsó futamaként megnéztük, hogyan megy együtt Tótka Sándor és Molnár Péter, és nem volt kétség, hogy messze kiemelkednek a többi kipróbált páros közül. Sanyi aztán 2015 januárja körül feljött Budapestre, és egy hónappal később már nálam edzett.
A tokiói olimpia előtt Tótka Sándorral menyire volt nehéz átállni a négyesről egyesre?
Sanyival a riói olimpia óta fejben tartottuk a kétszáz egyesben való indulást is az ötszáz négyes mellett, és ennek megfelelően készültünk. Az egyest mindig is szerettük volna, de a szövetségi kapitány akaratának megfelelően a négyesre fókuszáltunk, mert az volt a fontos, hogy időben meglegyen a négy kvóta. De ettől függetlenül figyeltünk arra, hogy elég gyors maradjon kétszázon, és mivel nagyon tudatos, a kétszázas sprintedzéseket nem csak úgy letudta, ha nem kiemelten fontos volt neki. De nem volt szükség éles váltásra, a júniusi, poznani Európa-bajnokságig mindkettőre készültünk, és meg tudta nyerni. Hasonló történt a világkupán is, ahol második lett, de nem is volt még csúcsformában. Menet közben úgy voltunk vele, hogy kicsit engedjük el a dolgot, az olimpián úgyis lehet duplázni.
Miben más négyesre és az egyesre készülni?
Az ötszáz négyes és a kétszáz egyes között nem is olyan nagy differencia, mert ma már az előbbi is tulajdonképpen egy hosszú sprint, annyira gyors szám lett. Egyesben kicsit jobban figyel az ember a technikára, Sanyi például kétszáz méteren háromféle technikával evez, első a gyorsulás, aztán a maximális sebesség elérése, majd a sebesség tartása. Ha jól van összerakva, a négyes abban mindenképpen különbözik ettől, hogy ugyan ott is tudsz az egyes technikával evezni, de kicsit azért alkalmazkodni kell, hogy mindenki ki tudja magát evezni.
Ez Tótka Sándornál is így működött?
Igen, mert a négyes edzés után még húsz percig vízen maradt, hogy az egyes technikát újra összerakja. Mindezt akkor, amikor a legfáradtabb volt, de akkor is fogta magát, ment és tette a dolgát, ami mutatja, mennyire céltudatos. A két felkészülés között csak kicsi volt a különbség, hiszen mindkét versenyszámban jól kell gyorsulni, kell a nagy sebesség és a jó gyorsasági állóképesség. Most majd megint újra kell tervezni a dolgokat, hiszen a párizsi olimpia programjából lekerül a kétszáz egyes, ötszáz páros lesz helyette, így kicsit el fognak csúszni az arányok, de szerintem megoldjuk.
(Magyar Edzők Társasága / Vincze Szabolcs)
Post Views: 16
