Zlatan Ibrahimovic a La Gazzetta dello Sportnak adott interjújában úgy fogalmazott, hogy katasztrófa, ami jelenleg a Milannál zajlik és elmondása szerint 38 évesen is a különbséget jelentené a Serie A-ban.
Ibrahimovic a 2012-es távozása óta játszott a Paris Saint-Germainben illetve a Manchester Unitedben is és 2018 márciusa óta erősíti az amerikai élvonalban szereplő Los Angeles Galaxy-t. A 38 éves csatár 56 mérkőzésen 52 gólt és 14 gólpasszt jegyzett az amerikai klub színeiben.
A VALÓDI ERŐSSÉGÉRŐL
“Tudod, hogy mi az igazi erősségem? 38 éves vagyok egy kissrác lelkesedésével és ugyanolyan győzelmi vággyal. Ez jelent számomra mindent.” – mondta Ibrahimovic.
A JÖVŐRŐL
“Decemberben lejár a szerződésem, de még nem gondolok erre. Nyugodt értékelést fogok végezni a családommal. Visszavonulás? Meglátjuk. Ahogy mindig is mondtam, a futball folytatása érdekében találnom kell valami különlegeset, amely életben tartja bennem a tüzet. Nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy Malmöben fejezzem be a pályafutásomat. Olaszország? Nos, tudod ez az én második otthonom.”
“Még van néhány hónapom meghozni a döntést. A legfontosabb, hogy jól érezzem magam. 30 éves koromban elkezdtem dolgozni a testemen, hogy fenntartsam magam. Hangsúlyozom, hogy fenntartani magam. Szándékosan nem azt mondtam, hogy javuljak, mert lehetetlen ennél jobbnak lenni. Nagyon jól éreztem magam Los Angelesben. A meggyőződéshez bizonyos motivációkra van szükségem. Akár itt, akár máshol.”
A SERIE A-RÓL
“Rengeteg felejthetetlen pillanatom van a Serie A-ból. Minden ajánlatot meg fogok hallgatni. Csapattól függetlenül a maximumra törekszem és ha visszatérek, akkor a Scudetto a cél. Olyan klubot keresek, amely bízik bennem. Még képes vagyok arra, hogy én jelentsem a különbséget.”
A MILANRÓL
“Katasztrófa. Túl sok beszéd és kevés cselekedet. Ez nem az a Milan, amelybe mindenki beleszeretett Olaszországban és a világ bármely részén. Talán manapság túl sok rossz ember van ott, akinek máshol kellene lennie. Nem ítélkezhetek az igazgatókról, miközben az egyikük a kedvencem volt. Bonyolult és kényes feladata van. Korlátozott erőforrásokkal nem könnyű jól teljesíteni.”
“Soha nem éreztem magam olyan erősnek, mint a Milanban. Az öltöző tele volt bajnokokkal, akik a pályafutásuk utolsó szakaszában jártak. Mindent megtettem, hogy segítsem őket. Talán ezért voltak különleges évek, amelyeknek köszönhetően visszatért a boldogságom a barcelonai problémák után.”
A LEGERŐSEBB CSAPATTÁRSRÓL
“Nem technikai adottságok alapján választok, hanem az alapján, hogy mit képviseltek. Vieira és Gattuso volt a legerősebb. Rino soha nem adta fel. Nem volt Messi, de rettenetesen fel tudott tüzelni.”
SINISA MIHAJLOVICRÓL
“Ő egy barátom. Ha a Bolognát választanám, csak miatta tenném. Beszélgettünk egymással. Tudod, hogy mit mondott? »Zlatan, a többiek futnának helyetted, neked csak elöl kell lenned és a kapuba lőni a labdát.« Köszönöm neki, de azt gondolom, hogy nehéz ennek megtörténnie. Ha meggondolom magamat, azonnal felhívom. Azért is, mert még ma is képes lennék 20 gólt szerezni a Serie A-ban.”
GUARDIOLÁRÓL
“Nem találkoztunk személyesen, miatta. Megtörtént, hogy egymás ellen játszottunk és amikor a meccs végén visszamentem az öltözőbe, ő a szobájában várt arra, hogy távozzak. Az ajtó mellett az egyik asszisztense szólt neki, amikor leléptem: »Rendben, Ibra már nincs itt, kijöhetsz!« Soha nem értettem az okát. Mindig keményen játszik a TV-ben, de elrejtőzik, amikor valakivel találkozik. Edzőként egy jelenség, de emberként…”
A PÁLYAFUTÁS UTÁNI IDŐKRŐL
“Fontos szerepet fogok betölteni. Felelősséget és döntéshozatali hatalmat akarok. Még edzővé is válhatnék, de hatalmas stresszel jár. Egy szezon alatt 10 évet idősödsz. És az edzőknek szükség esetén tilos belépni a pályára, hogy a különbséget jelentsék.”
