Zlatan Ibrahimovic a Corriere dello Sportnak adott interjújában elmondta, hogy a legnehezebb kihívást választotta és a lehetetlen vonzotta, amikor visszatért a Milanhoz.
Ibra a nyilatkozatában kitért a csapatra, a Bajnokok Ligájára, Gianluigi Donnarummára, Stefano Piolira és a svéd válogatottra is.
“A gól az én felelősségem, egy részlet, amellyel mérkőzéseket nyersz. Ez nem jelent kizárólagosságot számomra. Ha adok egy gólpasszt a csapattársamnak, akkor is úgy érzem, hogy jól végeztem a munkámat. Ma vezérnek érzem magam és a csapat követ engem. Tíz évvel ezelőtt egy másik Milan volt. 2020-ban szintén másik Milan volt. Még mindig nagyon fiatal csapat vagyunk, dolgozunk és feláldozzuk magunkat. Ennek az eredményei szemmel láthatóak és ez nem csak az én érdemem.”
“Nem tudom megítélni, hogy mi volt előttem. Nagyszerű dolgokat csinálunk, ez igaz, de még nem nyertünk semmit. Megvan a vágy, hogy még többet tegyünk.”
Novemberben meglepte a csapattársait Play Station 5 játékkonzolokkal.
“Valójában megkérdeztem a csapattársakat, hogy kik szeretnék megvenni egy bizonyos áron. A listán szereplőknek odaadtam ajándékba, míg a többieknek azt mondtam, hogy ezzel már elkéstek. Így értettem meg, hogy kikkel van dolgom. Most mindenki hallgat rám.”
Kalulu a debütáló meccsén kesztyűben akart pályára lépni, azonban Ibra levetette vele.
“Egyértelmű. Hogy néz már ki, hogy van egy fiatalember, aki védőként debütál és kesztyűt visel? Biztosan nem keltene félelmet az ellenfélben.”
“Mindig is kedveltem azokat a védőket, akik elfogadják a kemény és tisztességes párharcot a pályán. Emlékezzünk arra, hogy a múltban nem volt VAR. Maldini mindig ösztönzött engem. Most gyakran azt mondja, hogy akkoriban nem voltam olyan erős, mint most. Ha jól emlékszem, akkor nem minden párharcot nyert meg ellenem. Kedvelem Chiellinit, ő egy igazi állat, aki mindig üldöz. Ez a helyes mentalitás.”
“Donnarumma? Ő a legerősebb kapus a világon. Ezt soha nem fogom megmondani neki, továbbra is sikerre éhesnek kell lennie. Nem normális dolog, hogy még nem játszott egy Bajnokok Ligája-meccset sem.”
“Bajnokok Ligája? Még korán van ígéretet tenni. Mennyi is van még hátra? A teljes második félszezon plusz két mérkőzés. Ezenkívül célokat kitűzni olyan, mint korlátokat szabni. Soha nem csinálom. A második helyezett az első vesztes. Minden nap a lehető legjobbat akarom kihozni magamból, beleértve az edzéseket is.”
“Nem normális dolog, hogy a Milan ilyen régóta nincs az elitben, sem a szurkolóknak, sem a klubnak. Minden tiszteletem, de látom az Atalantát a Bajnokok Ligájában, a Milant pedig nem. Azért jöttem, hogy ezen változtassak. Nem tudom, hogy mi történt hét év alatt, de számomra egyértelműnek tűnik, hogy ha nincs stabilitás a klubban, akkor a pályán sem lesz.”
“A tavaszi karantén alatt semmi nem történt, mindenki otthon volt. Aztán visszatértünk és a csapat biztosítékokat kért, de nem kaptunk semmit. Csak Pioli maradásával vált egyértelműbbé a helyzet. Stresszesek voltunk és úgy éreztük, hogy elítélnek minket, még mielőtt bármit is tettünk volna. De a múlt helyett inkább beszéljünk a jelenről és a jövőről.”
“Pioli? Ő az edző és én játszom. Megkér, hogy tegyek meg bizonyos dolgokat a pályán, én pedig végrehajtom. Bízik bennem és olyan utasításokat ad, amelyek tetszenek. Nagyszerű egyensúly van. Kényelmesen érzem magam a pályán és azon kívül egyaránt. Tavaly az edző olyan helyzetben volt, hogy nem tudta: a következő napon még mennie kell dolgozni vagy sem. Más valaki megköszönte volna a lehetőséget és inkább olyan helyre megy, ahol biztos a holnap. Ehelyett ő minden nap megnyugtató üzeneteket küldött a játékosoknak és bizonyított.”
“Cristiano Ronaldo vs Ibrahimovic? Mindketten mindent beleadunk a saját csapatunkért és a legjobbak vagyunk. Nem nekünk kell megítélni, hogy kettőnk közül ki a legjobb.”
“Amíg jól érzem magam, folytatni fogom. Júniusban lejár a szerződésem és beszélni fogunk róla. Nem akartam bizonyos helyzetben csapdában ragadni és a klubot sem akartam ilyen szituációba hozni. Pont ezért írtam alá a visszatérésemkor csak 6 hónapra, aztán hosszabbítottunk. Mások másként érveltek volna, de én a választás szabadsága mellett vagyok.”
Ibrahimovicot arról kérdezték, hogy mi az a dolog, ami még mindig előre viszi. Ellentmondani az életkornak, elérni az 1000 mérkőzést vagy esetleg Bajnokok Ligáját nyerni…
“Fogalmam sincs, hogy hány mérkőzést játszottam a pályafutásom alatt. Nem mondok számokat, attól csak öregnek érezném magam. A mai kihívásom, hogy egy fiatal csapat érett legyen általam. Ez a kihívás különbözik azoktól, amiket megszoktam. Ezt véghez vinni még nagyobb örömet okoz számomra, mint a győzelem.”
“Vírus? Nem tudtam, hogy mire számíthatok, amikor bejelentették, hogy pozitív lett a tesztem. Be voltam zárva a házamban és a falakkal beszélgettem. Az idő nagyon lassan telt és vártam a tüneteket, amik meg is érkeztek. Egyik nap fejfájás, másnap hátfájás. Egy idő után elvesztettem az ízlelésemet. Lázam soha nem volt. Aztán 16 nap után azt mondták, hogy negatív vagyok. Próbáltam otthon edzeni, de azonnal elfáradtam.”
Ibra megnevezett egy svéd játékost, aki nagy potenciállal rendelkezik.
“Svédországban nincs még egy Ibrahimovic. Bárcsak lenne… Nos, van valaki, aki nem tűnik egy tipikus svéd játékosnak. Ő Emil Roback. Erőnlét, sebesség, technika, mozgás, minden adott. A Milan megkapta őt és azt gondolom, hogy végleg be fog kerülni az első csapatba.”
“Majdnem 40 éves vagyok. Nem szeretem ezt mondani, de ez az igazság. Nagy tapasztalattal rendelkezem, ezért is csinálok kevesebb, de hasznosabb dolgokat a pályán. Sokan visszavonulnak, amikor elérik a 35. életévüket. Azok, akik okosak, tudnak alkalmazkodni és folytathatják a játékot. Tudom, hogy ki vagyok és a körülöttem lévő emberek is ismernek. Nem érdekel, hogy idegenek mit mondanak rólam.”
“Amerika? Ott jöttem rá, hogy olyan játékos vagyok, aki még életben van a sérülése után. Egy év kellett, hogy rájöjjek Los Angelesben. Megfordult a fejemben, hogy befejezzem a játékot vagy folytassam. Az ügynököm, Mino Raiola azt mondta: »Amerikában túl könnyű lenne visszavonulni, próbáld meg Európában!« A Milant választottam, mert ez volt a legnehezebb kihívás. A lehetetlen vonzott.”
Ibra reagált arra, hogy lenne-e a jövőben esetleg edző vagy igazgató.
“Nem teszek ilyen megállapításokat. Az edző munkája nagyon megterhelőnek tűnik számomra, de aztán ki tudja. Most túlságosan szeretek a pályán lenni.”
“VAR? Véleményem szerint folyamatosan javul a helyzet. A VAR mindent világosabbá tesz. Persze tavaly semmit nem értettünk a kezezésekről és a gólomat is elvették Firenzében… A játék megváltozott, de abban az értelemben, hogy évekkel ezelőtt a legjobb játékosok döntöttek. Ma olyan csapatok vannak, akik kollektívan kerülnek be a legjobb 5-be. Az Atalantáról van szó, amely két szezon óta óriási dolgokat művel. Nos, hallottam az Európai Szuperligáról, ami egy szép kis politikai játék a FIFA és az UEFA között.”
“Gondolkodtam-e a visszatérésen a válogatottba? Természetesen. Minden attól függ, hogy érzem magam. Minőséget kell hoznom, nem a nevemet.”
