Zlatan ibrahimovic a SportBladetnek adott nyilatkozatában elmondta, hogy egy évvel ezelőtt milyen választás előtt állt és miért döntött úgy, hogy visszatér a Milanhoz. Továbbá beszélt a sérüléséről, a válogatottról, a formájáról, a vezéregyéniség szerepéről és a koráról is.
“Minden alkalommal, amikor felhúzom a stoplist és kimegyek a pályára azt mondom magamnak: Wow! Ezt akarom csinálni. Ezt fogom csinálni. Ez a szenvedélyem, a legjobb barátom. A futball. Nélküle nem lennék az, aki vagyok. Nélküle nem tudnék örömet szerezni. Nélküle elveszettnek érezném magam.” – mondta Ibrahimovic a SportBladet mikrofonjainak.
A SÉRÜLÉSÉRŐL
“Semmi komoly. Csak egy-két hétre lesz szükségem.”
A SVÉD VÁLOGATOTTRÓL
“Ha azt kérdezed tőlem, hogy hiányzik-e a válogatott, akkor a válaszom igen. Látni akarom ismét, hogy a Friends Aréna tele van sárga mezes szurkolókkal. Hiányzik, ez nyilvánvaló. Azok már befejezték a pályafutásukat, akiknek nem hiányzik semmi… És én még nem fejeztem be.”
A KORONAVÍRUSRÓL
“Nem voltak egyéb tüneteim. Már visszajött az ízlelésem, de a szaglásom még nem 100 százalékos. Ez kellemetlenség, de a nátha is okozhat ilyet. Mi a teendőnk? Tovább kell folytatnunk az életünket abban a tudatban, hogy a koronavírus az életünk részévé vált, mint az influenza.”
A FORMÁJÁRÓL, HOGY 39 ÉVESEN TÖBB GÓLNÁL TART, MINT CRISTIANO RONALDO VAGY LUKAKU
“Úgy érzem, hogy élek. Képes vagyok teljesíteni és elérni, amiben jó vagyok. Az eredmények önmagukért beszélnek, a kemény munka nélkül nem kapsz semmit. Ebben a korban nagyon sok múlik a mentalitáson, aztán ott van a kvalitásom és a tehetségem, de azt gondolom, hogy minden fejben dől el. Ha igazán akarod, akkor képes vagy rá.”
“Jól érzem magam. Mindig azt mondom, hogy minden egyes nappal egyre jobb leszek. Tíz évvel ezelőtt más játékos voltam, öt évvel ezelőtt szintén más. Azt gondolom, hogy az intelligenciám az, ami a testemet arra készteti, hogy képes legyek arra, amit csinálok.”
“Áldozatot hozok a csapatért, amikor fel kell áldoznom magam. És akkor van egy olyan edzőm, aki ahhoz igazítja a játékunkat, amire képes vagyok. Mentesít engem a védekezés alól, de a támadójátékban szabad vagyok. És amikor támadunk, azt fontolgatom: Visszalépjek, hogy megkapjam a labdát, mint 10 évvel ezelőtt vagy inkább maradjak fent? Mivel tudok jobban segíteni? Ha megállás nélkül tudnék 90 percig futni, akkor megtenném, de nem tudok. Őszinte vagyok magammal szemben, nem vagyok képes erre. Futásnál kissé tovább tart, hogy visszanyerjem az energiámat, de jól megválasztom, hogy mikor kell sprintelnem és hogyan tudom a lehető legjobban segíteni a csapatomat.”
AZOKRÓL, AKIK ALÁBECSÜLTÉK ŐT
“Azt hiszem, hogy sokan lebecsültek, mert egoistaként tekintenek rám. Emlékszem, hogy néhány évvel ezelőtt azt mondtam, látok bizonyos helyzeteket, amik történni fognak. Ez furcsán hangzik, de valójában ilyen, amikor játszom. Látom, hogy szerintem mi fog történni, amit akarok, hogy történjen. Ez most jobban látható és sokkal többet csinálom, mert alkalmazkodnom kell és okosabbnak kell lennem a játékomban.”
AZ ÉLETKORÁRÓL
“Nagyon keményen edzem és ez az, amit folyamatosan ismétlek. Nagyon, nagyon jól felkészülök. Profi vagyok, a lehető legtöbb időt fordítom arra, hogy fitt maradjak és friss legyek. Aztán nagy nyomást helyezek magamra. Rengeteget. Most a csapatom az egyik legfiatalabb együttes Európában.”
RAIOLA TELEFONHÍVÁSÁRÓL
“Új fejezetet akartam nyitni az életemben. Minden nap a családommal lenni és a gyerekeimet követni. Aztán Mino Raiola felhívott és azt mondta: »Európában kell befejezned! Be kell bizonyítanod, hogy még mindig magas szinten vagy. Képes vagy rá! Hat hónap a Milanban, aztán befejezheted. Túl könnyű lenne az Egyesült Államokból visszavonulnod«”
A BOLOGNÁRÓL
“Mihajlovic megbetegedett. Beszéltünk és azt kérte, hogy menjek a Bolognához. A válaszom az volt, hogy ingyen is megtenném. Aztán azt mondtam neki: »Őszinte leszek… Nem fogod ugyanazt a Zlatant látni, mint akit 10 évvel ezelőtt, amikor Olaszországban játszottam. Teljesen más játékos vagyok«”
A MILANBA VALÓ VISSZATÉRÉSÉRŐL
“Karácsony előtt a Milan súlyos vereséget szenvedett Bergamóban és a klub felhívott engem. Tehát ott volt a Milan és a Bologna megkeresése. Ekkor feltettem magamnak a kérdést: Hol érhetem el a legmagasabb adrenalint? Minden nap, amikor felébredsz fáj a tested, de edzőterembe kell menned és mindent meg kell tenned annak érdekében, hogy fittnek érezhesd magad. Ahhoz, hogy minden nap szembenézz ezzel, meg kell lennie az adrenalinnak és motiváltnak kell lenned. Célokat kell elérned. És az én esetemben ez nem a szerződés kérdése volt.”
“Felhívtam Minót és megkérdeztem tőle: Kinek van szüksége rám a legjobban? A válasza egyszerűen ez volt: »A Milannak! Te vagy az egyetlen, aki képes olyanná tenni a Milant, mint amilyen sok-sok évvel ezelőtt volt.« A fejemben nagyon konkrét forgatókönyv volt. Az előttem álló kihívás nem volt lehetetlen, hiszen semmi sem lehetetlen, de abban a helyzetben még mindig nagyon nehéz volt. Mindenki azt mondta: Ő már 39 éves, mit fog ott csinálni? Pontosan emlékszem az első kérdésre, amit feltettek nekem a sajtótájékoztatón, miután aláírtam a Milanhoz. »Mindenki, aki visszatért a Milanhoz végül kudarcot vallott. Miért pont neked sikerülne?« A válaszom egyszerűen az volt, hogy azért, mert én soha nem vesztettem el a szenvedélyemet. Amikor azt hallom, hogy az emberek nem értik mire vagyok képes 39 esztendősen, az arra késztet, hogy még többet tegyek. Itt az ideje, hogy bebizonyítsam: tudok és akarok. Ezt a nyomást helyezem magamra, ez a kihívás. Amikor annyira nehéz és mégis mindig sikerül… az az igazán leírhatatlan érzés.”
A PÁLYÁN KÍVÜLI DOLGOKRÓL
“Próbálok kevés figyelmet fordítani arra, hogy mi történik a pályán kívül. Azt mondtam azoknak, akik a klubot irányítják, hogy a fenti fejfájásukat ne közvetítsék a pálya felé, mert akkor nem lehet nyugodtan dolgozni. Az érkezésem utáni hat hónap nem volt könnyű. Nem tudtam, hogy Pioli marad-e és azt sem, hogy én maradok-e. A klub filozófiát és irányvonalat akart váltani, a csapatot elítélték még mielőtt lehetőség lett volna az eredmények elérésére. De így kezdtünk felkapaszkodni és ma erősek vagyunk.”
A VEZÉR SZEREPÉRŐL
“Egyre többet fejlődtem ebből a szempontból. Egyáltalán milyen egy vezér? Különböző típusú vezérek vannak. Először is, az vagyok, aki vagyok. Megváltoztathatom a kinézetemet, de nem tudom megváltoztatni azt, aki vagyok és azt, ahogyan játszom. Az alapján reagálok, aki vagyok. Mindenkinek megvan a saját személyisége és különböző módon vagyunk vezérek. Sokat kérek? Igen. Keményen nyomok? Igen. Elfogadom-e a rossz passzt? Nem. Én ilyen vagyok és a csapatom megért engem.”
EMIL ROBACKRÓL, A MILAN TEHETSÉGÉRŐL
“Ő Svédország jövője, most elmondhatom. Ő egy teljesen más szintű játékos és nem egy tipikus svéd futballista. A Hammarbyban nőtt fel, ahol több olyan játékosunk is van, akikből lesz valami, csak meg kell kapniuk a lehetőséget.”
A HAMMARBYBAN VALÓ JÁTÉKRÓL
“Beszéltünk erről a nyáron. Közel voltam és ha nem jövök a Milanhoz, akkor a Hammarbyban játszottam volna.”
A HAMMARBY EGY LEHETŐSÉG A JÖVŐBEN?
“Igen. Tisztában vagyunk a helyzettel.”
