Elemző cikkemben annak próbálok utánajárni, milyen eszközöket alkalmazhat az új vezetés arra, hogy ez sikerülhessen. Következzen Buda Áron, a Goal.com újságírójának cikke, amelyet változtatás nélkül közlünk.
Közel harminc év sikeres szereplése után a tavasszal lezárult az AC Milan legmeghatározóbb korszaka, a Berlusconi-éra. Az új tulajdonosok eltökélt célja pedig az, hogy újra felvirágoztassák azt a klubot, amely a Real Madriddal és a Boca Juniors-szal együtt a legtöbb nemzetközi kupát zsebelte be.
Ennek első lépéseként idehozták Adriano Galliani helyére azt a Marco Fassonét, aki korábban a Juventus, az Inter és a Napoli együtteseinél is tevékenykedett. Az “öreg kopasz” remek igazolásokat kötött és világklasszis játékosok érkeztek a csapathoz, de be kellett látni, hogy eljárt felette az idő. Az új ügyvezetőnek sincsen sokkal több haja, de ha legalább ugyanannyira sikeres lesz a “bizniszben”, mint elődje, akkor a Milan-drukkereknek egy szavuk sem lehet. A sportigazgató szerepkörét pedig a korábban az Internél játékosmegfigyelőként is dolgozó Massimiliano Mirabelli tölti be. Többek között Jeison Murillo, Ivan Perisic, Gabriel Barbosa és Marcelo Brozovic is az ő ajánlására került a városi riválishoz.
Az új vezetés legelső jó döntése pedig az volt, hogy nem akartak egy új vezetőedzőt hozni Vincenzo Montella helyére. A klubot mindig is a stabilitás és a tudatos építkezés vitte előre. Montella még fiatal vezetőedzőnek számít a maga 42 évével, de a tapasztalata és a klubnál eltöltött egy éve arra predesztinálja, hogy tovább tudjon fejlődni ő és a csapat is egyaránt.
Az új idény egyik legfontosabb kérdése az lesz, hogy kivel fog kezdődni a kezdőtizenegy. Az elmúlt idényben egyértelműen a Milan legjobbjai között volt Gianluigi Donnarumma. A fiatal kapus iránt a fél világ érdeklődik – legélénkebben a Buffon utódját kereső Juventus, és a mindenkit leigazolni kívánó Real Madrid -, ami nem meglepő, hiszen a Serie A elmúlt idényében mindössze 45 gólt kapott, 12 mérkőzésen pedig egyet sem. Ilyen védekezési teljesítménnyel bajnokságot lehet nyerni a világ közel összes országában.
Donnarumma a kezdetektől fogva kijelentette, hogy gyermekkora óta a Milan a kedvenc klubja és sok hosszú évet el szeretne tölteni a klubnál. Eddig minden szép és jó, azonban ahogy minden csodagyereknek, neki is van egy ügynöke, aki természetesen bezavar a képbe. A hálóőrnek 2018-ig szól a kontraktusa a Rossonerivel, ezt az ütőkártyát pedig Mino Raiola nagyon ki akarja használni. Igen, a “csodaügynök” több millió szívet tenne tönkre azért, hogy több legyen a zsebében landoló aláírási pénz. A klub által kínált 3-3,5 milliós éves fizetésről már 4-4,5 millió eurónál járnak a tárgyalások, ami nem is lenne gond, mert a tehetséges kapus teljesen megérdemli ezt a bért is. A probléma ott áll fenn, hogy Raiola egy 100 millió eurós kivásárlási záradékot is bele akar építeni a szerződésbe, ami tudjuk, hogy mivel jár. Első lépésben bejelentkezik a már említett Juventus, a Real Madrid vagy a Manchester City és zsebből kifizeti ezt az összeget, a Milan pedig nem tud ellene tenni semmit sem. Donnarummának bemeséli az ügynöke, hogy tovább kell lépnie annak érdekében, hogy tovább tudjon fejlődni, ő pedig leakasztja a transzferért járó átigazolási díj 20-30%-át.
Olasz lapértesülések szerint a kapus szülei is reagáltak természetesen az ügyben, akik nagyon szeretnék, ha a fiuk a maradás mellett döntene.
Plusz adalék a sztorihoz, hogy a milánói B-közép (alias Curva Sud) nyílt levelet tett közzé a kapus ügyében, amiben kifejtették, remélik a Milan minél előbb meg tud szabadulni a játékosmenedzserek fojtogatásától és bezárja előttük az utat. Donnarumma részéről pedig határozottságot és elköteleződést kérnek, amit a hosszabbítás aláírásával tehetne közzé. Ugyanis az ember nem csókolja meg a rivális torinói csapat szurkolói előtt a piros-fekete mezt.
Az előbb említett 45 kapott gól a bajnokság során nem tűnhet soknak és nem vetítené előre azt, hogy a gárdának égető szüksége lenne a védelem majdnem komplett cseréjére. Az elveszített 11 és a döntetlenre végződő 9 bajnoki azonban azt mutatja, hogy azért voltak gondok. Elég, ha Gabriel Palettára gondol az ember, aki 30 mérkőzés alatt 5 alkalommal állíttatta ki magát, ami a Serie A történetében rekordnak számít. Nem szerencsés, ha az egyik belső védőben ennyire benne van a rizikófaktor.
Nem is csoda, hogy az évek óta figyelt Mateo Musacchio volt a Fassone-Mirabelli korszak első szerzeménye. Az argentin-olasz középhátvéd 7 évet töltött el a Villarrealnál, ami manapság ritkaság. 26 évesen pont ideális társa lehet a valamivel fiatalabb Alessio Romagnolinak. A 22 éves olasz megbízható teljesítménnyel rukkolt elő, amikor egészséges, akkor kihagyhatatlan a kezdőből. Nem is csoda, hogy az Antonio Conte által vezényelt Chelsea 50 millió eurót sem sajnálna kiadni érte.
A szélsőhátvédek szereplése a Cafu-Kaladze-Serginho időszak óta az egyik achilles-pontja a csapatnak. Az elmúlt évek alatt biztos pontnak talán Ignazio Abate és Mattia De Sciglio volt mondható. Abate sosem tudott igazán kiemelkedni a Milanból és az olasz bajnokságból, valamint nem lesz már fiatalabb sem. A sérülékeny és több poszton is bevethető De Scigliót pedig vinné a Juventus. Nagy fegyvertény lenne, ha meg tudná tartani őt a csapat és szerződést hosszabbítana. Erre azonban jelenleg kevés az esély, így a vezetőségnek gondoskodni kell a megfelelő pótlásról.
Habár a Bundesligában a Wolfsburg nem szerepelt fényesen – csak osztályozón tudott bent maradni a csapat -, a gárda balbekkje, Ricardo Rodriguez kiváló szezont futott. A teljesítményéről mindent elmond, hogy januárban már a PSG is vitte volna. Rodriguez természetesen távozni szeretett volna a németektől, Mirabelliék pedig lecsaptak rá és nyélbe ütötték az üzletet. A svájci válogatott már át is esett át az orvosi vizsgálatokon és hivatalosan is a Milan játékosa lett.
A pálya jobb oldalára már több jelentkező van. Az előbb már említett Abate, a fiatal Calabria, valamint az Atalanta egyik meghatározó játékosa, Andrea Conti. A tehetséges olasz játékos kiváló szezonon van túl a bergamóiakkal, hiszen a Serie A-ban 4. helyen végeztek. Conti 33 bajnokin 8 gólt és 4 gólpasszt jegyzett, ami jobbhátvédként a világklasszis Dani Alvest idézi. Alfredo Pedullá, olasz átigazolási szakértő híre szerint a Milan amolyan “gyorsított eljárásban” szeretné megszerezni az Atalantától a 23 éves Contit, az ajánlatuk 20-21 millió euró körül mozog.
Vincenzo Montella egyik legnagyobb feladata talán a középpálya összeállítása lesz. Az utóbbi három évben közel 17 játékos szerepelt a klub keretében, ami azért is meglepő, mert legtöbbször egyszerre három játékos játszhatott itt a pályán. A hírek szerint újra nagy változások lehetnek ebben a csapatrészben. Nehéz olyan embert mondani, aki biztosan meg tudná tartani a helyét a kezdőben, de az Atalantától az elefántcsontparti Franck Kessié már aláírt a klubhoz. Mellé érkezhet a Lyon egyik legjobbja, Corentin Tolisso. A francia játékos 47 mérkőzésen 14 gólt és 7 gólpasszt jegyzett a 2016/2017-es szezonban, amivel tevékenyen hozzájárult Lacazette mellett ahhoz, hogy EL-elődöntőig jussanak. A másik kiszemelt a Lazio középpályása, Lucas Biglia. Ez a transzfer nem a jövőt képviselné, de 1-2 évig biztosan adhatna stabilitást és egy vezéregyéniséget a csapatnak, valamint az egyik legnagyobb riválist is sikerülne alaposan meggyengíteni.
A másik nagy kérdőjel a támadóharmad személyi összetétele körül van. A sérüléséig kiváló szezont futó Bonaventura és a tehetségét kiteljesíteni próbáló Suso biztosan maradnak, a többieknek viszont nincs bérelt helyük. A szélsőként bevethető játékosok közül az Evertontól kölcsönvett Gerard Deulofeu az egyik jelölt, őt azonban a Barcelona opciós joggal megvásárolhatja. A játékos sajtóhírek szerint úgy döntött, hogy nem igazol az MSN trió mellé, így már “csak” az angol klubbal kell megegyezniük Fassonééknak. A kalapban van még a Lazio támadója, Keita Baldé, aki Deulofeuhoz hasonlóan a Barcelona akadémiáján nevelkedett. Az elmúlt Serie A szezonban 31 mérkőzésen 16 gólt lőtt és 5 gólpasszt adott a szenegáli játékos. Az olasz lapok úgy tudják, hogy a piros-feketék és a rómaiak már megegyeztek, most a játékoson múlik, hogy a Milant vagy a Juventust választja.
A center pozícióban is hasonló a nevekkel való játék. A kolumbiai Carlos Bacca hiába lőtt 13 gólt és adott 5 gólpasszt, mégsem tűnik úgy, hogy a következő szezont is Milánóban kezdi el. A helyére érkezők között pedig ott van a kétszeres BL-győztes Alvaro Morata, aki a Real Madridban peremembernek számít Zidane-nál. Amikor számítottak rá, akkor mindig gólt lőtt. Mirabelliék malmára hajthatja a vizet a két klub közötti jó viszony, valamint az, hogy Morata menyasszonya olasz. A legjobb példa lehet talán erre a Milanból távozó Andrij Shevchenko, aki a hírek szerint felesége miatt hagyta el a hétszeres BL-győztes klubot a Chelsea együtteséért. Montellának szüksége van egy olyan támadóra, aki egymaga el tudja dönteni a mérkőzéseket, erre a feladatra pedig tökéletes lehet a spanyol.
Fassonééknak van B-tervük arra az esetre is, ha a madridiak nem engedik el a támadót. Gianluca Di Marzio, a Sky Sport Italia átigazolási szakértője tudni véli, hogy már a tárgyalások is elkezdődtek a Milan és a Torino vezetősége között Andrea Belotti ügyében. Az olasz támadó az elmúlt évben 38 mérkőzésen 28 gólt lőtt és 8 gólpasszt osztott ki, ami egy középcsapatnak számító Torinóban dicsérendő performansz. Morata és Belotti átigazolási ügye mellett a piros-feketék vezetői felvették a kapcsolatot Jorge Mendessel is. A világhírű játékosügynökkel való egyeztetésen többek között felmerült a Real Madridnál parkolópályára került James Rodriguez és az FC Porto gólzsákja, André Silva is.
Ahhoz, hogy a Milan újra a Bajnokok Ligájában szerepelhessen és ott küzdjön a serlegért, még rengeteg munkára van szükség. A játékosoktól, a szakmai stábtól és a vezetőségtől is. Az idei nyár nagyon fontos az újraépítés szempontjából, hiszen most tudják lerakni a csapatrészek alapjátékosait, mint például Donnarumma, Romagnoli, Musacchio, Tolisso, Bonaventura, Keita Baldé és Alvaro Morata. Ezzel a vázzal simán lehetne küzdeni a Bajnokok Ligája visszatérésért, amit már a szurkolók nagyon várnak. A jövő nyáron pedig már a BL-re készülve újabb klasszisok érkezhetnek a már meglévők mellé (a kínai tulajdonosok miatt a pénzzel nem lehet gond), onnan pedig már csak egy lépés az európai elitbe való visszatérés, ami nagy lépés lenne az olasz futball számára is. Az AS Roma és a Napoli az elmúlt években sem tud kilépni saját árnyékából az európai kupaporondon, a Juve mellé pedig még elférne legalább egy jó milánói gárda.
