Stefano Pioli, a Milan vezetőedzője elégedetten nyilatkozott a Verona elleni 3-1-es siker után és úgy véli, hogy a csapat megérdemelten szerezte meg a három pontot. Az olasz szakember beszélt a játékról, a kezdőcsapatot érintő döntésekről, Sandro Tonaliról, Rafael Leaóról, a csapatépítésről és az utolsó két meccsről is.
“Sajnálatos módon hátrányba kerültünk, pedig nagyon jól játszottunk, de előfordul, hogy csökken a koncentráció. A csapat magabiztosan és kvalitással tartotta magát egészen a végéig, így ez egy újabb megérdemelt győzelem volt, ami nagy megelégedéssel tölt el. Úgy gondolom, hogy egy ideje meghatározó meccseket játszunk, amelyeken az eredmény sorsdöntő fontosságú. Csak egy módon nézünk szembe az ilyen összecsapásokkal: a legjobb tudásunk szerint készülünk fel és világos elképzelésekkel lépünk pályára. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy mindent beleadjunk és meccseket nyerjünk. Így jutottunk el idáig és továbbra is így kell folytatnunk.” – mondta Pioli.
“Leao és Tonali? Fantasztikusak voltak. Úgy vélem, hogy mindig érvényes az az elmélet, miszerint a csapat fokozza az egyéni játékosok jellemvonásait. Két fiatal játékosról beszélünk, de már most nagyon erősek. Tavaly nyáron két nappal az előszezon kezdete után azt mondtam, hogy Tonali és Leao is teljesen más játékos lett az előző szezonhoz képest. Sok fiatal srác van a csapatban és sokan közülük most először tapasztalják meg ezt a szintet. A helyes úton vagyunk, de még nem értünk el semmit. Így kell folytatnunk, még 6 pontot lehet szerezni. Maignan? Nagyon fontos szerepe van a támadások felépítésében és Mike remekül csinálja. Ebből a szempontból nagyon hasonló lesz a következő mérkőzésünk. Krunic és Saelemaekers? Az egyetlen terv a fejemben, hogy bízzak a játékosaimban. A mérkőzésekre való felkészülés alatt különböző tulajdonságú játékosokat keresek, akik a lehető legjobban illeszkednek a játékunkhoz. Az alapján választom ki a játékosokat a kezdőbe, hogy milyen típusú játékot várok és hogyan játszunk. Szerencsés vagyok, hogy sok erős és odaadó játékosom van, szerintem ez a sikerünk titka. Mindig azt a csapatot próbálom pályára küldeni, amely a legbiztosabb. Fontos a kezdőtizenegy, de annak is nagy jelentősége van, hogy az egész keret erős és teljes legyen. Az egyes hónapokban – novemberben, decemberben – sokat szenvedtünk, amikor korlátozottak voltak a lehetőségeink. Most sokkal nehezebb számomra meghozni a döntéseket, de a csapatnak sokkal eredményesebb.”
“Imádom a játékosaimat, mert látom, hogy minden egyes nap mekkora erőfeszítéseket tesznek és ismerem az utat, amit megtettünk. Most egy újabb kemény út következik, úgyhogy elégedettek vagyunk. A bátorság és a hit a tapasztalatból illetve a teljesítményből ered. Élő példa rá, hogy 25 perc elteltével nem tudtuk megszerezni a vezetést és a jó kezdés ellenére hátrányba kerültünk, azonban nem idegeskedtünk, mert tudtuk, hogy jól játszunk és ezt fenn kell tartanunk a végéig. Ez a csapat lépésről lépésre mászott fel a ranglétrán. Meg kell őriznünk ezt a koncentrációt, elszántságot és hitet az utolsó két meccsen is.”
“Atalanta? Szerintem a legutóbbi Atalanta elleni mérkőzésünkön a szezon egyik legjobb teljesítményét nyújtottuk 70-80 percig. Ők a bajnokság egyik legerősebb csapata. Védekezésben hasonló taktikát alkalmaznak, mint a Verona, ezért fontos, hogy megfelelő döntéseket hozzunk a csapatunkon belül, hogy semlegesítsük az ellenfél erősségeit.”
“Amikor az edzők azt mondják, hogy egy csapatépítés időt vesz igénybe, akkor ezalatt azt is értjük, hogy idő kell megismerni a játékosainkat és megtalálni az erősségeiket. Ha két középpályásunk van, akkor többet tudunk támadni a széleken és megengedhetjük Tonalinak, hogy többször felfusson. Tonaliból nagyszerű mezzala típusú játékos válhat és hihetetlen fejlődésen megy keresztül. Az első napon megkérdeztem Sandrót, hogy mi az ideális posztja és azt válaszolta, hogy az emberek Pirlóhoz hasonlítják, de ő sokkal inkább egy Gattusóként tekint magára. Úgy vélem, hogy ha hozzáadunk egy kis Daniele De Rossit is, akkor egy tökéletes keveréket kapunk.”
“Szurkolók? Ismét fantasztikusak voltak. A bajnokság végső szakaszában járunk.”
“Úgy érzem, hogy ez a Milan az Atalanta elleni megalázó és borzalmas 5-0-s vereség alkalmával született. Abban a pillanatban tudatosult bennünk, hogy mi kell a csapat fejlődéséhez. AZ A MECCS volt edzői karrierem egyik legnegatívabb pillanata, de egyben az egyik legértékesebb.”
