Az ötödik szezonodat kezdted vezetőedzőként Soroksáron, amivel az NB I és az NB II teljes mezőnyében te vagy a legrégebben egy klubnál dolgozó szakember. Mire vagy a legbüszkébb ebből az időszakból?
– A Soroksár a Fradi fiókcsapata, így nekünk az a legfontosabb, hogy minél több fiatal kapja meg a lehetőséget és folyamatosan fejlődni tudjanak – kezdte Lipcsei Péter, a Soroksár vezetőedzője a csakfoci.hu-nak. – Büszke vagyok arra is, hogy eddig minden évben tudtunk játékost adni az NB I-nek: az első szezon után Silye Erik Mezőkövesdre igazolt, a második idényt követően Kovács Dániel Fehérvárra, utána Kundrák Norbert Debrecenbe, Lőrinczy Attila Budafokra, legutóbb pedig Derekas Zoltán Mezőkövesdre. Ez talán pozitív visszajelzés, hogy jól dolgozunk.
Emellett arra is büszke vagyok, hogy két éve a Magyar Kupában az elődöntőig jutottunk, és az addig vezető úton elbúcsúztattuk többek között a Puskás Akadémiát is.
Egy fiatal Fradi-játékosnak mennyire könnyű Soroksárról visszakerülnie a Ferencvárosba?
– Azon dolgozunk, hogy ez sikerüljön. Jelenleg Nagy Olivér és Damir Redzic személyében két 2003-as születésű Fradi-játékos szerepel nálunk. Mindketten nagy tehetségek, tagjai az U19-es válogatottnak. A Ferencváros szakmai stábja majd eldönti, hogy a jövőben számítanak-e rájuk.
Előnyt vagy éppen hátrányt jelent, hogy Soroksáron a helyezést illetően kevésbé van eredménykényszer, mint például egy olyan csapatnál, amely a feljutásért harcol?
– Azt fontos látni, hogy mi infrastruktúra és a gazdasági háttér szempontjából a 15. hely után vagyunk valahol az NB II-es mezőnyben. Most kezdünk úgy kinézni, mint egy másodosztályú klub: eddig egy kisméretű edzőpályánk volt, amit most bővítettek ki, elkészült egy hibrid borítású pálya, már van konditermünk és most csinálják a világítást. Nagyon sokat köszönhetünk Kubatov Gábornak, a Ferencváros elnökének, aki rengeteget segít nekünk abban, hogy minél jobb feltételek mellett tudjunk dolgozni.
Helyezés szempontjából valóban nincs rajtunk eredménykényszer, de ha én valamit utálok, az a langyos víz.
– Azt próbálom a játékosokba is beleverni, hogy a csapat mellett saját magukért is mindig a maximumra törekedjenek. Nekem nem az a célom, hogy Soroksáron öregedjenek meg, hanem idővel lépjenek feljebb, akár erősebb NB II-es csapatba vagy az NB I-be. Ez elég komoly harc a részemről. Természetesen a keret összeállításánál is megvannak a határaink, nincs minden posztra két hasonló képességű játékosom, ráadásul minden évben 6-7 futballista kicserélődik. Tudom azonban, hogy mit vállaltam, teszem becsülettel a dolgom.
A szakmai munkásságodat közelről figyelők szerint már megértél egy NB I-es kispadra. Vannak ezirányú ambícióid?
– Természetesen, szeretnék előre lépni. Már tíz éve edzősködöm, és azt gondolom, hogy felszedtem annyi tudást, tapasztalatot, hogy megállnám a helyem az NB I-ben is. Nem könnyű azonban a helyzet, hiszen 12 kispad van az NB I-ben, ráadásul az én múltam miatt ebből pár kiesik. Amikor két éve elbúcsúztattuk a Puskás Akadémiát a kupából, voltak olyan hangok, hogy majd én leszek Felcsúton a vezetőedző, de aztán nem így alakult.
A Ferencvárosban játékosként tapasztalt, sikeres edzőkkel dolgoztál. Ki volt rád nagy hatással?
– Azt veszem észre, és erre fel is hívták már a figyelmemet, hogy az edzéseim sokszor hasonlítanak Csank János legendás foglalkozásaihoz, legalábbis, ami a keménységet illeti. Annyi különbség azért van, hogy 30 fokban nálam nem kötelező vastag melegítőben dolgozni. Nyilasi Tibortól a magabiztosságát, a motivációs képességét próbáltam ellesni, míg Garami József és Gellei Imre azon kívül, hogy kiválóan értette a szakmát, remek pedagógus is volt, mindketten tudtak bánni a játékosok lelkével is. A tőlük tanultaknak nagy hasznát veszem.
Hívta a Honvéd és a Stadler is
Lipcsei Péter ahogy edzőként, úgy játékosként is hűséges volt, hiszen itthon csak a Ferencvárosban futballozott, pedig csábították őt magyar klubok.
– Három ilyen eset volt, abból kettő komoly, egy inkább vicces. 1994-ben a Honvéd hívott, akkor jobb anyagi lehetőségekkel rendelkezett a kispesti klub, mint a Fradi, ennek ellenére maradtam. Egy évvel később, amikor már aláírtam a Portohoz, Stadler József azt mondta, hogy inkább igazoljak a Stadler FC-be évi hatmillió forintért. A harmadik megkeresés pedig a Lombard Pápa részéről érkezett, amikor az NB II-ben szerepeltünk és teljesen kilátástalan volt a Fradi helyzete. Akkor sem váltottam…
A mai fiatalokkal másképp kell bánni, mint annak idején veletek bántak?
– Amikor én 18 évesen bekerültem a Fradi öltözőjébe Bánki Dodi, Fischer Pali, Pintér Attila és Limperger Zsolt mellé, hónapokig vigyázzállásban közlekedtem. Ma már másfajta mentalitással rendelkeznek a fiatalok, sok esetben ütni-vágni kell őket, tisztelet a kivételnek. Vannak nálunk is, fogékony, értelmes, egyetemre járó játékosok, de sajnos rossz mentalitásúból is akad, ahogy talán minden más öltözőben is. Számomra a rend, a fegyelem és az alázat mindennél fontosabb, aki ezt nem fogadja el és nem áll be a sorba, az sajnos le fog morzsolódni. Természetesen sok esetben a képességek is behatároltak, de mindig mindenkibe azt próbálom sulykolni, hogy a saját erősségét domborítsa ki, aki nem tud cselezni, az ne cselezzen, aki még soha nem lőtt 30-ról gólt, annak nem biztos, hogy azzal kell próbálkoznia.
Én például soha nem ollóztam játékosként, arra ott volt Gera Zoli. Ha megpróbáltam volna, valószínűleg kezemet, lábamat kitöröm.
– Kiss László, a „mini Menotti” mondta nekem, hogy edzőként nem kérhetem a játékosaimtól azt, amit én tudtam a pályán. Ez nagy igazság és egyáltalán nem nagyképűség. Ennek megértése sokat segített a mindennapi munkában.
TOP 10 Lipcsei-gól
Látsz most olyan játékost, aki a fiatalkori Lipcsei Péterre emlékeztet?
– Inkább azt mondanám, hogy nagy tehetségeket látok, nálunk is vannak. Itt van például Szerető Krisztofer, egy Isten áldotta tehetség, de nála a „dobozban” vannak bajok. Már sokszor sokan leírták, de én megfogadtam, hogy futballistát nevelek belőle. Róla azt kell tudni, hogy sokszor a saját szórakoztatására műveli ezt a sportágat, imád például kötényeket osztogatni, ilyenkor én lefordulok a padról. Rengeteget beszéltem vele: szépen, csúnyán, próbáltam a lelkére hatni, remélem sikerül őt megmenteni a magyar focinak. Ez például egy nagy kihívás számomra, hogy Szerető Krisztofert ne hagyjam elveszni.
Ezek szerint nem csak edzőként, de pszichológusként is nagyon komolyan jelen kell lenned a csapat életében.
– Sokkal összetettebb szakma, mint ahogy ezt játékosként gondoltam. 20 különböző egyéniséget kezelni nem könnyű, de ez is az egyik szépsége ennek a hivatásnak. Én rengeteget beszélek négyszemközt a játékosaimmal, hiszek abban, hogy leginkább így lehet hatni rájuk. A többség értékeli is ezt és próbálja megfogadni az általam mondottakat. Gyömbér Gábor például a meghosszabbított jobb kezem, aki minden szempontból a vezére ennek a csapatnak. 11 Gyömbérrel csodákra lennénk képesek.
Van sajnos ellenpélda is, volt olyan fiatal játékosom, aki megkérdezte, hogy Végh Zoli, aki a kapusedzőnk, védett-e az NB I-ben? Na, ez a mentalitás, ez a felkészültség szégyen és elfogadhatatlan.
Te mennyire tartozol a „melós” edzők közé?
– Nem túlzás, hogy nekem ez az életem. A vereségek után nem tudok aludni, folyamatosan azon jár az agyam, hogy mit rontottam el, mit kell másképp csinálni. Ahogy a játékosaimhoz, úgy saját magamhoz is szigorú vagyok, sőt, még szigorúbb, hiszen én felelek a csapat szerepléséért. Bő egy hónapja kiestünk az NB III-as Tatabányával szemben a Magyar Kupából. A mérkőzés előtt úgy gondoltam, hogy nagyrészt azoknak a játékosoknak adok bizonyítási lehetőséget, akik addig keveset játszottak.
Mivel csalódást okoztak és simán kiestünk, megbüntettem magam 100 ezer forintra, mert hibát követtem el a csapat összeállításnál.
– Thomas Doll mondta azt, hogy mérkőzést nem ajándékozunk játékosnak, azt ki kell érdemelni. Ez valóban így van és mostantól én is ehhez tartom magam. Nagyon sok pozitív és negatív szituációt megéltem és megoldottam itt Soroksáron az elmúlt években. Mindenféle típusú játékossal találkoztam, úgyhogy túl nagy meglepetés ezen a téren talán már nem érhet az edzői pályafutásom során.
PRIVACSEK ANDRÁS
