Interjú a legboldogabb magyar edzővel: „Egy olyan korban élünk, amely már meghaladta ezt a fajta gondolkodást” – a DAC-ot választaná az NB I helyett a Slovan-verő tréner

Eddig csak nyert a DAC-cal, legutóbb legyőzték a Slovant Pozsonyban és életben tartották a bajnoki reményeket. Ön most a legboldogabb magyar edző?

– Valószínűleg Lőw Zsolt sem szomorú, hiszen május végén BL-döntőt játszik a Chelsea, de az tény, hogy a magyar vezetőedzők közül napjainkban nekem van a legtöbb okom az örömre – kezdte Németh Antal, a DAC vezetőedzője a csakfoci.hu-nak. – Nem szabad azonban túlértékelni ezeket a sikereket, hiszen bőven van még mit javítani a játékunkon. A Slovant ugyan legyőztük, de a támadójátékunkkal egyáltalán nem voltam elégedett. A második hely megvan, ahhoz, hogy ennél előrébb lépjünk, a Slovannak már egy meccset sem szabadna megnyernie a kettőből, sőt, maximum egy pontot szerezhet, amire azért kicsi az esély.

Mennyit dobott a népszerűségén és az ismertségén a Slovan legyőzése?

– Általában csak az otthonom és a pálya között ingázok, így nem nagyon érzékelem az emberek reakcióit. Azt látom, hogy a Felvidéken többen ismernek, mint Magyarországon, ami teljesen normális dolog, hiszen a DAC az első élvonalbeli felnőtt csapatom. Győr utcáin például végig tudok úgy sétálni, hogy senki nem ismer meg, Dunaszerdahelyen már nem biztos. A DAC szurkolók tele vannak érzelmekkel, imádják a csapatukat és ezt megmutatták a Slovan elleni meccset megelőző edzésen, majd pedig a hazaérkezésünk alkalmával is.

Ön marad a DAC edzője a következő szezonra is?

– Kinevezésemkor a tulajdonos úr és a klubvezetés azt a fő célt tűzte ki, hogy szerezzük meg a második helyet és teremtsünk pozitív légkört. Nagyon örülök, hogy ezt ilyen rövid időn belül sikerült is teljesíteni, és szeretnénk sikeresek lenni az utolsó két fordulóban is. A szezon után pedig majd lesz elég időnk beszélgetni a jövőmről. Természetesen én örömmel folytatnám a közös munkát a klubnál.

Dunaszerdahelyen több olyan edző is dolgozott, aki korábban a magyar futballban bizonyított, például László Csaba, Marco Rossi vagy éppen Bernd Storck. Ön viszont pont az ellenkező utat járhatja be. Mit gondol, a mostani sikerekkel felkeltheti az NB I-es klubok érdeklődését?

– Tisztában vagyok vele, hogy Magyarországon a szurkolókon kívül a klubvezetők és a tulajdonosok is követik a DAC szereplését, így nyilván tisztában vannak azzal, hogy milyen eredményeket értünk el eddig.

Az NB I-ben edzősködne szívesebben vagy maradna a DAC-nál?

– Erre nagyon egyszerűen tudok válaszolni: számomra a DAC élvez prioritást.

Ha úgy alakul, hogy felkérést kapok a következő szezonra is, nem fogok gondolkodni, még akkor sem, ha esetleg az NB I-ből is érkezne ajánlat.

– Kiválóan érzem itt magam, ismerem a közeget, a vezetőket, a szurkolókat, a kertészeket, mindenkit. Számomra most az a legfontosabb, hogy itt bizonyítsak.

Amikor Bernd Storck áprilisban távozott a DAC-tól, egyértelmű volt, hogy elfogadja a vezetőség felkérését?

– Egy feltételem volt, hogy Bernd rábólintson. Elmondtam neki, hogy lenne egy ilyen lehetőségem, ő pedig maximálisan támogatott, hiszen tudja jól, hogy vannak vezetőedzői ambícióim. Elmesélte a saját történetét, amikor 12 évig volt Röber másodedzője, milyen nehezen tudott kitörni. Sokat segített nekem abban, hogy most vezetőedző lehetek, de mindenképp szerettem volna lojális lenni vele szemben.

Nem először dolgozott együtt Bernd Storckkal, hiszen korábban már az MLSZ-nél is volt az Ön főnöke. Akik jól ismerik közelről a német szakembert, azt mondják, hogy egy nagyon határozott, ellentmondást nem tűrő edző. Önnek milyen volt a viszonya vele?

–  Gyorsan megtaláltam vele a közös hangot. Amikor az MLSZ sportigazgatója volt, ő hívott engem az utánpótlás válogatottakhoz, tavaly pedig a DAC-hoz.

Az tény, hogy nagyon nehéz őt meggyőzni, hiszen határozott véleménye van mindenről. Nem is erre törekedtem, hanem arra, hogy maximálisan elvégezzem azt a feladatot, amit kért tőlem. Sokan régi vágású edzőnek tartják, ami a munkához való hozzáállásában talán igaz, de egyértelműen halad a korral, rengeteget dolgozik, elemez.

– Ez egyébként rám is jellemző, mivel meggyőződésem, hogy csak akkor lehet sikeres egy edző, ha tulajdonképpen nullától 24 óráig a futballal foglalkozik.

Mit gondol a magyar edzői felhozatalról. Kik most a legtehetségesebb szakemberek?

– Sok edzőkollégámnak van jó elképzelése a labdarúgásról, sokan képzik magukat, alázatosan dolgoznak utánpótlásban vagy alacsonyabb osztályokban. Azonban az előre lépéshez sokszor szerencse kell. Véleményem szerint a sportigazgatóknak, tulajdonosoknak sincs könnyű dolga megtalálni a fiatal tehetséges edzőket. Érdekes továbbá annak a meghatározása, hogy ki a jó edző és ki a rossz? Ha egy fiatal edző lehetőséget kap és nem jönnek azonnal az eredmények, akkor rossz edző? Van, olyan, hogy egy szakember nem illik az adott környezetbe, nincs meg a kémia közte és a csapat között. A világ legnevesebb edzői sem tudtak mindenhol eredményesek lenni, elég, ha például Morurinhót vagy Ancelottit említem. Mindketten fantasztikusan felkészültek, mindent tudnak a labdarúgásról, mégis akadtak olyan klubok, ahol nem voltak sikeresek.

Magyarországon rendszeresen téma, hogy hazai vagy külföldi edzőket kell-e inkább foglalkoztatni az NB I-ben. Önnek mi a véleménye erről?

–  Egy olyan korban élünk, amely már meghaladta azt a fajta gondolkodást, hogy származás alapján tegyünk különbséget az edzők között. A világ sokkal nyitottabb ennél, a szolgáltató szektorban, a multik között is vannak olyan cégek Magyarországon, amelyeknek a vezetője külföldi. Miért pont a labdarúgás lenne kivétel?

Például véleményem szerint Michael Borisnak egyértelműen helye van az NB I-ben, még akkor is, ha mondjuk pont tőlem vagy valamelyik magyar kollégától veszi el a helyet.

– Ugyanez a trend figyelhető meg az európia futballban is: Zidane franciaként edzősködik a spanyol bajnokságban, Klopp németként az angolban, Guardiola spanyolként szintén az angolban. Dolgozunk kell nagyon sokat, nem pedig azzal foglalkozni, hogy mit csinálnak a külföldi edzők. Ha folyamatosan képezzük magunkat, akkor biztos vagyok benne, hogy a fiatalabb korosztály, ha megkapja a lehetőséget, tud majd bizonyítani. Továbbá, a befektetett munka és a képzés azért nagyon fontos, mert ha maximálisan felkészültek leszünk amikor megkapjuk a lehetőséget, könnyebben tudunk élni vele. Ez ilyen egyszerű.

PRIVACSEK ANDRÁS