A Siófok elleni vereség után azonnal tudtad, hogy ez volt az utolsó meccsed vagy meglepett a vezetők döntése?
– A mérkőzés előtt Szabó Bence ügyvezetővel megbeszéltük, hogy a következő két bajnokin négy pontot kell szerezni. Mivel a vereséggel ezt már nem tudtuk volna teljesíteni, a lefújás pillanatában egyértelmű volt a helyzet – kezdte Kemenes Szabolcs, a III. Kerületi TVE távozó vezetőedzője a csakfoci.hu-nak. – Hat mérkőzés maradt, és kiesőhelyen áll a csapat. A vezetőség szeretett volna egy sokkhatást előidézni, egyfajta impulzusváltást, annak érdekében, hogy meglegyen a bennmaradás. Nem volt személyes ellentét, nem volt probléma a munkamorálunkkal, egyszerűen a váltásban látták az utolsó reménysugarat. Ezt megértettem én is és a stábom is, ettől függetlenül fájó szívvel hagytuk itt a klubot, amely három év alatt nagyon a szívünkhöz nőtt.
A csapat nem tudott kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani. Gyengén kezdtétek a szezont, aztán úgy tűnt, télre belerázódtok az NB II-be, most azonban megint jött egy komolyabb hullámvölgy. Mi volt a gond?
– Itt mindenki első bálozó volt, a tulajdonosnak, az ügyvezetőnek, a stábnak és több játékosnak is ez volt az első NB II-es szezonja, amit szokni kellett mindenkinek. Nagyon friss még az élmény, hogy itt most pontosan vázolni tudjam a hibákat, de össze fogunk ülni a stábbal és levonjuk a tanulságokat. Az biztos, hogy picit naivak voltunk a ligával kapcsolatban. Azt gondoltuk, hogy az a dominancia, ami jellemzett minket az NB III-ban, elég lehet a középmezőnyhöz az NB II-ben is. Aztán kaptunk pár pofont, gyorsan kiderült, hogy ez a rendszer, ez a felfogás, arra elég, hogy megégessük magunkat. Rájöttünk, hogy valami másra lesz szükség.
Össze is állt a csapat, a mutatott játékkal nem volt gond, de az eredmények elmaradtak, még akkor is, ha volt olyan időszak, amikor eltávolodtunk a kieső zónától.
Hiába voltunk stabilak, ezt nem tudtuk győzelmekre váltani. Rengeteg „meccslabdánk” volt tavasszal, elég, ha csak a Diósgyőr elleni mérkőzés említem, ahol 20-8 volt a kapura lövés a javunkra, mégis kikaptunk.
Utódod, Pintér Attila a bemutatkozó interjújában többek között arról is beszélt, hogy túl sok rendszerben játszott a csapat és ebbe belezavarodtak a játékosok. Ebben lehet igazság?
– Attila csapatának majd biztosan lesz egy kialakult stílusa, abból adódóan, amit ő lát bele ebbe a keretbe. Mivel szinte soha nem mi voltunk domináns csapat, olyan apróságokon változtattunk, amelyek az ellenfelek gyengéire építhetnek. Ez sokszor ült is. Óriási változtatások azonban nem voltak, meccsterv volt minden forduló előtt, mivel nem játszhattuk azt a sablont, amit az NB III-ban, amikor mi domináltunk. Nekünk kellett alkalmazkodni az ellenfelekhez, de nem jöttünk ki rosszul ezekből a meccsekből, soha nem nőttek fölénk játékban, még akkor sem, amikor például a Csákvártól kaptunk egy ötöst. Valóban voltak tehát kísérletezgetések, de ezeknek megvolt a miértje. Sajnos az eredmények nem támasztották alá, hogy ez működőképes megoldás lett volna, egy banánhéjon mindig elcsúsztunk.
Az mennyire volt jó döntés, hogy a klub több olyan „nagynevű” játékost is igazolt az NB II-re, akik egy része már rég túl volt pályafutása csúcsán, így kétségek merülhettek fel, hogy ebben a kiélezett szituációban a csapat segítségére tudnak-e lenni?
– A tanulság levonásának egyik fő témája lesz, hogy a kiválasztásnál mit hibáztunk. A kiválasztás értelemszerűen kulcskérdés egy csapat életében, ezt a saját bőrünkön is tapasztaltuk.
Az biztos, hogy volt olyan játékos, akivel túlzottan türelmesek voltunk, komoly teljesítmény-visszaigazolás nélkül kapta meg sorozatban a lehetőséget.
– Mindezt a stábban keltett remény miatt, hogy majd idővel kijön belőle a várt teljesítmény. Jóval korábban lehetett volna radikálisat lépni. Naivak voltunk a keret kialakításában, ebben kellett volna kicsit átgondoltabbnak lennünk. Beleestünk ebbe a hibába, de legközelebb már biztosan nem fogunk. Rengeteget tanultunk, bátran kijelenthetem, hogy jobb edző, jobb stáb vagyunk, mint amikor elkezdtük a munkát, igaz, ezért nagy árat fizettünk, hiszen nem tudtuk befejezni a munkánkat.
NB II-es kerete van a III. Kerületnek?
– Meggyőződésem, hogy ez a keret NB II-es, nagyon bízom benne, hogy Attila benntartja a csapatot.
Mire vagy a legbüszkébb az elmúlt három évből?
– Hálásak vagyunk a lehetőségért, nagyon komoly feladatot kaptunk. Büszkék vagyunk a feljutásra és arra, hogy több mint száz meccsen irányíthattuk a csapatot. A nulladik naptól az utolsóig hatalmas szenvedéllyel végeztük a munkánkat. Emellett az is baromira jó érzés, hogy a klubkultúra fejlődéséhez is hozzájárultunk. Szimbiózisban éltünk az utánpótlásban dolgozókkal, a vízilabdázókkal, az irodai munkatársakkal. Minden szinten segíteni akartunk a klubnak, büszke vagyok rá, hogy hozzájárulhattunk a jó környezet kialakulásához.
A kerületi projekttel Kemenes Szabolcs felkerült a magyar edzők térképére?
– Ha azt mondom, hogy két napja jöttünk el és már voltak telefonok NB II-es, de NB I-es csapatoktól is érdeklődés szintjén, akkor talán igen a válasz a kérdésre.
