Pár éve állítólag a Vidi második csapatánál is felmerült a neved, de az ott kínált fizetés kétszeresét kaptad elvileg Lipóton a pékségben és a csapatnál, így nemet mondtál.
– Annyiban igaz a sztori, hogy egyszer egy egymás elleni meccs után elkérték a számomat, de végül nem hívtak, így ajánlattételről sem beszélhetünk.
Jól kerestél a pékségben, a lipóti csapatnál? Sok évig ott játszottál a megye I-ben majd az NB III-ban is.
– Két napot dolgoztam hetente, mellette fociztam a helyi csapatban, de nem is gondolkodtam más klubokban sokáig. Szerettem ott élni, ott játszani, más – főleg NB III-as – csapat nem is jöhetett volna szóba emiatt.
Egy éve még – több más lipóti játékossal együtt – dolgoztam is a foci mellett a munkahelyemen.
Heccelni ezzel szokott még valaki most, hogy NB I-es játékos vagy?
– Nem, dehogy! Egy profi csapatnál ilyennel nem foglalkozik senki.
A tavaly tavaszi, ZTE elleni kupapárharc változtatott meg mindent: oda-vissza gólt lőttél a zalaiaknak, akik aztán meg is kerestek. Ha nincs ez a párharc, akkor a mai napig NB III-as focista lennél?
– Az biztos, hogy sokat segítettek az Egerszegre szerződésemben az akkor góljaim. Az az igazság, hogy ellenük próbáltam is úgy teljesíteni, és nagyon örülök, hogy végül felfedeztek és itt focizhatok. Azt, hogy ha ez nincs, még mindig Lipóton fociznék még, már nem tudjuk meg. Talán más is szóba jöhetett volna a félbeszakadt bajnokságot követően, de ezt már nehéz megmondani. Mindenesetre örülök, hogy így alakult!
Zimonyi gólja a ZTE elleni visszavágón:
Edződ, Boér Gábor volt az, aki megadta a lehetőséget neked kezdőként az NB I-ben és a jelek szerint igencsak bízik benned. Állítólag a korábbi Zete-szakvezető, Márton Gábor egyáltalán nem volt oda az ötlettől, hogy leigazoljanak, de Sallói István sportigazgató kitartott melletted.
– Márton Gábor idején csak edzettem még a Zeténél, nehéz lenne megmondani, mi lett volna, ha nincs edzőváltás a csapatnál. Sallói István az elejétől fogva mondta, hogy nyugodtan edzzek és készüljek, ne görcsöljek. Szerintem ő és Boér Gábor is nagyon bízik bennem.
Nem is görcsöltél? Azért hirtelen két osztályt kellett ugranod.
– Azért az elején, amikor igazán csak együtt edzettem a csapattal, nem igazán görcsöltem rá a dologra, ugyanúgy készültem minden egyes tréningre, mint az NB III-ban, a lényeg az volt, hogy jól teljesítsek. Nem is vagyok annyira izgulós fajta. Jó, az első meccsemen, Mezőkövesden, amikor kezdő voltam, volt bennem egy kis drukk, de ahogy elkezdtünk focizni, már el is tűnt mindenféle izgalom belőlem. Azért nagy ugrás volt, egy NB I-es edzés is nagyon más kávéház, mint egy harmadosztályú tréning. Nagyon mások a játékosok, az iram, tudtam, hogy nekem idő kell, míg belerázódom az élvonalba. De nem voltam türelmetlen az elején sem, amikor csak pár percet játszottam. Tudtam, hogy nem leszek én itt azonnal stabil kezdőjátékos.
Sokan neked adják azt a mesebeli szerepet, mint amikor a legkisebb királyfi elment szerencsét próbálni és sikerrel jár. Egy elég más utat jártál be az NB I-ig, mint egy átlagos játékos.
– Őszintén szólva, tetszik nekem ez a szerep, egy dolgot sajnálok csak. Bár fiatal vagyok, de elég későn kerültem az NB I-be. Nem annyira követik az élvonalból a megyei bajnokságokat, nehéz onnan kiugrani, de nehezebben visznek onnan játékost még az NB II-be is. A harmadosztályban egy fokkal már jobb a helyzet ezen a téren, de nem számítottam arra, hogy ilyen lehetőséget kapok majd az élettől. Elég gyorsan és hirtelen végbement az átigazolásom, a két klub jó viszonyban van egymással, de egy ideig inkább csak szó volt arról, hogy esetleg Zalaegerszegre kerülhetek. Aztán egyik este, talán egy pénteki napon csörgött a telefonom, a menedzserem szólt, hogy hétfőn mehetek edzeni a Zetéhez. Eléggé meglepődtem, aztán megbeszéltem a családommal. És most itt vagyok.
Honnan jönnek az olykor igen látványos megoldások a pályán?
– Leginkább ösztönből jönnek ezek a mozdulatok, nem tanultam őket sehol. Igazán példaképem sem volt, bár a Barcelona és Lionel Messi a kedvencem. De példaképnek őt sem mondanám. És olyan sem volt igazán, akitől ezeket a megoldásokat tanultam volna.
Ha már a tanulás: kevés olyan hazai játékos van az NB I-ben, aki ne valamelyik akadémiáról vagy más jelentős utánpótlás-bázisról “származna”. Te viszont az amatőr fociból érkeztél. Nem hiányzott, hogy akadémista legyél?
– Nálam szerintem ez nem hiányzott. Jobban is örülök annak, hogy alacsonyabb osztályból kerültem ide, mint egy akadémiáról. Nem is éreztem ezt a dolgot annyira fontosnak. Pedig azért Mosonmagyaróváron – ahol Lipót előtt fociztam – azért már majdnem akadémiai szint volt, hiszen több korosztályban is játszhattunk, de sem akkor, sem később nem is gondolkodtam azon, hogy nekem valami akadémiára kellene mennem.
Hány százalék esélyt adtál volna még magadnak arra akár egy éve, hogy profi futballista leszel?
– Nehéz erre válaszolni. Úgy voltam vele, hogy minél jobban játsszak, évről évre fejlődjek, rúgjam a gólokat, és persze imádok is focizni. De abban, hogy NB I-es, profi futballista legyek, nem is gondolkodtam. Jött ez magától.
Azt lehetett hallani, hogy mint sok amatőr játékosnak, nálad sem hiányzott a “civilekre” jellemző szórakozás, a bulik, alkohol, satöbbi. Erről nehéz volt átállni a profi sportolói létre?
Fociztam és buliztam is mellette, amíg alsóbb osztályban is játszottam, ezt nem tagadom. De mára ezek eltűntek az életemből, én is megváltoztam. Minden nap edzek, jönnek a meccsek, ezek a dolgokat kizártam az életemből.
Nem volt nehéz egyébként átállni, tudtam, hogy mit vállalok azzal, hogy NB I-es focista leszek. Ez az én döntésem volt, ha nem így akartam volna csinálni, nem változtatok.
Mi hiányzik a legjobban az amatőr fociból?
– Az amatőr fociból semmi. Maga a lipóti csapat hiányzik, az ottani közeg és közösség, nagyon szerettem ott lenni. De ezt egyre inkább elmondhatom Zalaegerszegről is.
Mielőtt az NB I-be igazoltál, talán 61 meccs/100 gól volt a mérleged másfél év alatt. Az élvonalban egyelőre 12/4-es, a ZTE NB III-as csapatában 8/7-es mutatód. Ez így rendben van, mennyi gólt terveztél az első élvonalbeli évedre?
– Nem igazán voltam tervem, annyit tudtam, hogy ehhez a szinthez fel kell építenem magam. Már annak is örültem, hogy egyáltalán az NB I-ben játszhatok, arra nem is számítottam, hogy rúgok egyből négy gólt. Az talán előny volt az elején, hogy a védők nem annyira ismertek, most talán már jobban figyelnek rám…élvezem a bizalmat a Zeténél, próbálok hétről hétre jó teljesítményt nyújtani, és a csapatot segíteni. ha már nem rúgok egy gólt sem, fontos, hogy a ZTE minél jobb helyen végezzen, és bent maradjunk az NB I-ben.
Kik lesznek a kiesők az NB I-ből? A ZTE szerinted mennyire van még veszélyben?
– Szerintem még több csapat is bőven “versenyben van” a kiesést tekintve, az eddigi teljesítmények alapján.
DUDÁS GÁBOR
“Életében nem edzett délelőtt, repülőgépen még nem ült – ez neki egy kultúrsokk volt”
Sallói István sportigazgatót is megkérdeztük Zimonyi Dávid kapcsán.
– Annak idején egy játékosügynök ajánlotta Dávidot, hogy érdemes lenne megnézni, mert mi szeretünk felfedezni játékosokat. Megnéztem a statisztikai mutatóit, és az elérhető videóanyagokat is róla. Aztán az Isten is úgy akarta, hogy ebből legyen valami, mert összesorsoltak minket a Lipóttal a Magyar Kupában. Adódott a lehetőség, hogy élőben is meg tudjuk tekinteni a játékát, hogyan muzsikál NB I-es ellenfél ellen a pályán. Kiváló teljesítményt nyújtott: mindkétszer betalált ellenünk, ültek a cselei, és örömteli volt azt látni, hogy végre van olyan valaki, aki megtudja bontani a védelmet egy-egy váratlan húzással, de a munkamorálja volt a döntő érv mellette, mert a technikai tudása mellett látszott, rengeteget dolgozik a pályán, sokat fut és agresszívan támadja a védőket. A Lipót FC tulajdonosának, Tóth Péternek jeleztük, hogy nyártól szívesen latnánk Dávidot, ő pedig mindenben partner volt és támogatta a játékost a klubváltásban. Amit ezúton is köszönünk neki!
Időközben tavasszal bejött a vírushelyzet, leálltak az NB III küzdelmei. Ekkor megkérdezett minket, hogy edzhet-e már márciustól velünk, mi igent mondtunk. Hatalmas alázattal, szorgalommal edzett végig, szinte egyedül több gólt rúgott a kisjátékokban, mint az egész csapat együttvéve. Hihetetlen szikra van benne, ami a pályán is megmutatkozik. Persze aláírom, idő kellett neki, míg a szakmai stáb felépítette fizikálisan, de sosem panaszkodott, csak edzett keményen,
Nem csak rajta múltak persze a dolgok, hanem Boér Gábor vezetőedzőn és a szakmai stábon is, akik mindenben támogatták és segítették az edzéseken, és külön is foglalkoztak vele taktikailag is. Nyilván alacsonyabb osztályból való igazolásnál a vezetőknek kell meghozni a döntést az igazolásról, de az edzők feladata kihozni a játékosból a maximumot. Szoktam is mondani, ez kicsit olyan, mint a Forma-1: van egy csapattulajdonos, aki biztosítja a gazdasági hátteret, a mérnök megtervezi a kocsit, a pilóta meg vezeti. Nyilván vezetés közben vannak dolgok, amiken kér módosításokat, de nem ő építi az autót. Biztos van olyan pilóta, aki erre is képes, mint ahogy van olyan edző is, akinek jó a szeme, ismeri az alacsonyabb osztályban játszókat is, de a kiválasztás speciális terület, amelynek egyre nagyobb a jelentősége.
Dávid egy hihetetlenül gólérzékeny srác, de gólpasszokat is ad szép számmal, mindemellett sok helyzetet alakít ki. Más utat járt be, mint a többi magyar tehetség. 16 évesen úgy döntött, a felnőttek között szeretne játszani és a megyei osztályban folytatja, szemben az akadémiai képzéssel. Látszik a játékán, hogy olyan, mint régen, akik a grundon nőttek fel. Rengeteg ösztönös döntése van, élvezetből cselez a pályán, nem tűnt el belőle a gyermeki szenvedély, felszabadultan játszik.
Emlékszem, amikor Cipruson voltunk az edzőtáborban, láttam rajta, kicsit meg van „rogyva”. Nem volt olyan vibráló a játéka, mint amit korábban láttunk..
Megkérdeztem tőle, mi a baj? Őszintén megmondta, hogy amit eddig tapasztalt, az számára kultúrsokk volt. Életében nem edzett délelőtt, pláne napi kettőt. Ilyen komoly taktikai értekezletet sem hallott és nem is látott, repülőgépen még nem ült, és nem utazott. Hirtelen annyi mindent történt vele, hogy idő kellett neki a feldolgozásához.
Eleinte az NB III-ban játszattuk, sorra rúgta a gólokat, végig türelmes volt, nagy elszántsággal játszott a második csapatunkban is. Még akkor sem vágott pofákat, amikor nem került be az NB I-es keretbe, ugyanúgy tette a dolgát. Mikor eljött az idő, megkapta a játéklehetőséget, bemutatkozhatott az NB I-ben és meghálálta a bizalmat, Mostanra felvette az NB1 ritmusát, fontos gólokat rúg, és hasznos tagja a keretünknek. Klubunk filozófiája szerint, szeretünk lehetőséget adni tehetséges játékosoknak, edzőknek.
Örömteli, ha értéket teremtünk a magyar foci számára és szerintem Zimonyi Dávid már érték.
LENKÓ PATRIK
