Geoffrey Moncada, a Milan játékosmegfigyelői hálózatának vezetője a L’Equipe lapnak adott nyilatkozatában mesélt arról, hogy a klub az elmúlt években miért összpontosított nagyobb figyelmet a francia játékospiacra, ahonnan olyan játékosok érkeztek, mint Rafael Leao, Mike Maignan, Pierre Kalulu vagy éppen Yacine Adli.
“Nagyon sokat utazom és azt látom, hogy a francia a legerősebb játékospiac. Megtekintettem a Strasbourg-Troyes mérkőzést, amelyen olyan fiatal játékosok játszottak kezdőként, mint Odobert (18 éves), Diarra (19 éves) és Doukouré (19 éves). Ez nem természees dolog mindenhol. Nem igazán vagyok megőrülve a brazil játékospiac miatt, mert túlságosan drága és alkalmazkodási nehézségekkel jár. Franciaországban hihetetlen a piac és minden klubban vannak érdekes játékosok. Azt látom, hogy a francia csapatok előszeretettel vásárolnak játékost külföldről, de ha ez nem működik, akkor pályára küldik a saját nevelésű játékosokat.” – mondta Moncada.
“A Rennes szerződtette Dokut és Sulemanát, akik jó játékosok, de végül a 17 éves Doué, a 20 éves Kalimuendo és a 18 éves Ugochukwu játszik helyettük. A Monaco megszerezte Boadut és Minaminót, ám a 17 éves Seghir játszik. Az Olympique Lyonban ott van Gusto (19 éves), Lukeba (20 éves) és Cherki (19 éves), miattuk jönnek megnézni a mérkőzéseket a játékosmegfigyelők és nem a többiek miatt. El sem tudod képzelni, hogy milyen sok scout érkezik Franciaországba. Sok külföldi klubnak egyszerre két megfigyelője van: egy az ország északi részét, míg a másik a déli részét térképezi fel. Ott a klubok többet akarnak kihozni a játékosokból annál, mint az ifjúsági versenyek megnyerése. Egy olyan klub, mint az Angers a legjobb ifijátékosait egyből az első csapathoz viszi.”
“Olaszországban sokkal nagyobb a nyomás. A Juventusnak, a Milannak vagy az Internek nyernie kell, különben éles kritikák jelennek meg a sajtóban. Mondok egy példát: az UEFA Ifjúsági Ligában az idei szezonban a Marseille összezuhant, de a sajtó szót sem ejtett erről. Nálunk a Milan Primavera egyetlen meccset sem veszített el és számos cikk megjelent.”
“Nem tudom, hogy a francia játékosok összességében felkészültebbek-e, mint az olaszok, de fontos különbség, hogy általában nem félnek. Egy spanyol, egy olasz vagy egy német fiatal fél a kudarctól.”
“Amikor Maignannal beszélek, azt látom, hogy csak játszik és nincs rajta nyomás. Olaszországban ha egy fiatal játékos hibázik, akkor azonnal leültetik a cserepadra, mert még nem áll készen. Franciaországban nem ez történik.”
