Nem tartozik a sokat szereplő NB I-es vezetők közé. Szándékosan marad a háttérben?
– A személyiségemből fakad, hogy ritkán szerepelek a nyilvánosság előtt – kezdte Tóth Balázs, a Puskás Akadémia klubigazgatója a csakfoci.hu-nak. – Játékosként sem szerettem a felhajtást, megpróbáltam akkor is szerényen és hasznosan dolgozni, nem csillogtam, inkább a melós futballisták közé tartoztam. 2015 nyarán fejeztem be a játékot és számomra továbbra is az a fontos, hogy az eredmények beszéljenek helyettem.
Játékosként tudatosan készült a vezetői pályára?
– Mindig érdekelt a sportszervezetek felépítése, irányítása, jobban, mint egy esetleges edzői karrier. Ennek ellenére elvégeztem a különböző licenceket, mivel fontosnak tartottam, hogy vezetőként minél nagyobb rálátásom legyen a szakmai munkára. Hasznosak voltak a tanfolyamok, de edzőként aligha fogok majd dolgozni.
2019 májusában nevezték ki a Puskás Akadémia klubigazgatójának, azóta a klub fennállása két legjobb szezonját produkálta egy bronz- és egy ezüstéremmel. Van összefüggés az Ön kinevezése és az eredmények között?
– 2018 nyarán lettem sportigazgató a Puskás FC-nél. Akkor egy rendkívül bő keretünk volt, ráadásul a megfelelő összhang is hiányzott a játékosok között. Nagyon szenvedősre sikerült az a szezonunk, ezért úgy láttam, hogy drasztikus változásokra lesz szükség. 2019 nyarán már klubigazgatóként eldöntöttem, hogy egy családias klubot szeretnék kialakítani, ahová szívesen jönnek az olyan játékosok, akik képesek egymásért küzdeni.
Ekkor egy erőteljes játékosmozgás vette kezdetét, elment több mint 20 futballista, akik helyére olyanokat kerestünk, akik egyértelmű erősítést jelentenek.
– Így alakult ki a gerinc, amely már az első évben bronzéremhez segítette a csapatot.
Ugyancsak akkor érkezett Hornyák Zsolt is a kispadra, aki már több mint két éve dolgozik a klubnál. Korábban sokkal rövidebb idő jutott egy-egy szakembernek a csapatnál.
– Emiatt is nagyon körül akartuk járni az edzőkérdést.
Voltak hazai és határon túli jelöltek is, de mindenképp magyar szakemberben gondolkodtunk, végül Zsoltra esett a választásunk. Nem ismertem őt korábban, de többször megnéztük személyesen, leinformáltuk, beszélgettem vele és úgy láttam ő a megfelelő személy a projektünkhöz.
Úgy tűnik, nemcsak az edző, de az utóbbi két évben az igazolások nagy része is bevált, ellentétben az azt megelőző időszakokkal. Mit csinálnak most másképp?
– Sokkal jobban körbejárjuk az igazolásokat, velem együtt új játékosmegfigyelők épültek be a klubba. Megvannak a pontos, a legapróbb részletekre kiterjedő kritériumok, azzal kapcsolatosan, hogy milyen játékost keresünk. A videóelemzések után személyesen is többször megnézzük a kiszemelt játékost, elbeszélgetünk vele, mivel számunkra az is nagyon fontos, hogy csak megfelelő személyiséget hozzunk be az öltözőnkbe. Mindezeknek köszönhetően a kiválasztásba kevesebb hiba csúszik, mint korábban.
Az elmúlt két évben az új igazolások hány százaléka vált be?
70 százalék körüli lehet a hatékonyságunk, ami egy nagyon jó arány. Azt mondják, ha az igazolások 50 százaléka beválik, az már rendben van. Mi ezt jóval túlteljesítettük eddig.
Sok klubnál örök vitatéma, hogy a vezetőknek kell igazolniuk vagy a vezetőedzőnek? Önöknél ki dönt?
– Folyamatos az egyeztetés a vezetőedzővel és a stábbal. Rendszeresen követjük azokat a ligákat, amelyekből erősíteni szeretnénk, majd, amikor felkutatjuk a kiszemelteket, felállítunk egy sorrendet és ebből a listából választunk közösen. Nálunk olyan nem fordulhat elő, hogy a vezetőedző tudta nélkül igazolunk játékost.
Kinek vagy kiknek a leigazolására a legbüszkébb és kik azok, akik nem váltak be?
– João Nunes és Yoell van Nieff érkezése is sokat jelentett a csapatnak. Mindketten vezéregyéniségek és az első pillanattól húzóemberek. Ez nagyon ritka, a játékosok többségének szüksége van egy kis időre, mire beilleszkedik az új közegbe. Ilyen például Jakub Plšek, aki ma már nagyon fontos láncszeme a csapatnak és több poszton is képes átlagon felül teljesíteni. Persze, voltak olyanok is, akik csalódást okoztak, de alapvetően türelmes ember vagyok, mindenkinek adok időt a bizonyításra.
A legnagyobb visszhangot kiváltott eset David Vaněčeké volt, aki egy különös szokása miatt szorult ki a csapatból….
– Ő saját maga farolt ki a csapatból. Egy drasztikus étrendváltozás következtében több kilót lefogyott, elment az ereje, nem tudott úgy teljesíteni, mint korábban. Emellett a szerződése lejárta előtt már a jövőjével foglalkozott, ami elvitte a koncentrációját a feladatokról. Többször is megpróbáltunk vele beszélni, de nem lehetett rá hatni.
Mi ma a Puskás Akadémia küldetése? Az, hogy minél több fiatalt kineveljenek a klubnak és a magyar futballnak, ezzel feladva akár azt is, hogy a bajnokságban a dobogóért harcoljanak, vagy az, hogy főleg külföldiekre építve minél eredményesebb legyen a csapat?
– Mi megpróbáljuk ötvözni a kettőt. Mindenképpen szükség van azokra, akik ide tartoznak, itt nevelkedtek, melléjük kellenek a jó minőségű légiósok és a fiatalok.
Úgy látom ma már ilyen szempontból is jó az egyensúly, hiszen a 25 fős keretünkből 15 magyar játékos, amelyből 11 saját nevelésű.
– Tudjuk, hogy ez nem mindig volt így, de számomra fontos, hogy akadémiáról minél többen bemutatkozhassanak nálunk. Az előző szezonban hét fiatalt debütáltattunk, ami egyedülálló, és azt is jól mutatja, hogy a vezetőedzőnk bátran nyúl a tehetségekhez, akikkel eredményes tud lenni.
Fotó: pfla.hu
Tíz éve a Puskás Akadémia a Videoton fiókcsapata volt, az előző idény eredményiből kiindulva viszont már megelőzték a Fehérvárt. Kijelenthető, hogy ma előrébb tart a Puskás, mint a Vidi?
– Ezt ilyen bátran azért nem merném kijelenteni. Az tény, hogy az előző szezonunk nagyon jól sikerült, de ehhez az is kellett, hogy a Vidinél tavasszal a hullámvölgy hosszasan elnyúljon. Nekünk erőteljesen sikerült a szezon második fele, így tudtunk előzni.
Mi szükséges ahhoz, hogy a harmadik és a második hely után még egy pozíciót javítsanak?
– Mindig van feljebb, de nekünk a saját utunkat kell járnunk.
Hogy ebben benne van-e egy meglepetés eredmény, az majd kiderül. Nem biztos, hogy a Ferencvárossal és a Fehérvárral külön harcot kell vívnunk. Mindkét klubnál az eredményesség a legfontosabb, több a légiósuk, mint nekünk, ezáltal mások a céljaik is.
Játékosként három országban légióskodott, 34 alkalommal volt válogatott, a Videotonnal szerepelt az Európa Liga csoportkörében. Mindent kihozott a pályafutásából vagy van Önben hiányérzet?
– Jó döntéseket hoztam, semmit nem bántam meg. A Genkkel Belga Kupa-győztes voltam, a Vidinél ugyan lemaradtam a bajnoki címekről, de az Európa Liga szereplés kárpótolt mindenért, szinte az egész ország futball-lázban égett. A 34 válogatottság talán lehetett volna több is. Belgiumban voltam a csúcson, fizikálisan és játékban egyaránt. 2009-ben azonban történt egy családi tragédia: pont egy válogatott meccs előtt váratlanul elveszítettem édesanyámat, amit nagyon nehezen tudtam feldolgozni, akkor megbicsaklott a pályafutásom, ráment szűk egy évem, és utána már nem sikerült feljebb lépni. Most így visszatekintve még egy lépcsőfok talán benne lett volna a karrieremben.
Mikor lehet majd azt mondani, hogy vezetőként többre vitte, mint játékosként?
– Legkönnyebben a klub fejlődéséből és az eredményekből mérhető le, hogy milyen munkát végzek. Az is fontos tényező a megítélésemben, hogy az általunk kinevelt fiatalok mekkora karriert futnak be, hová tudnak eljutni tőlünk, mennyien lesznek például válogatottak. Emellett jó lenne azt látni, hogy komoly külföldi klubok foglalkoztatnak magyar sportvezetőket. Ezt a lépcsőfokot itthon közösen kell megmásznunk a kollégákkal.
PRIVACSEK ANDRÁS
