Elképesztő tehetség, kitartás, mentális erő, szerethető személyiség. Ma 45 éves a magyar hátúszás királynője, Egerszegi Krisztina, aki csak egy véletlennek köszönhetően kezdett el úszni. Hamar bebizonyosodott, hogy nem mindennapi, szerencsés véletlenről van szó, hiszen a sportolónő 14 évesen a legfiatalabb olimpiai bajnokunk lett. Az egész ország a szívébe zárta, s talán nem is akad olyan ember hazánkban, aki ne emlékezne Vitray Tamás tévés-, vagy Török László rádiós közvetítésére: „Gyere Egérke, gyere kicsi lány!”, illetve az „Ilyen nincs, és mégis van!” felkiáltásaikra, amelyek ennyi év távlatából is hidegrázósan csengenek.
Gyermekként az első versenyén megállt 33 méternél az 50 méteres medencében, és a kötélen kapaszkodva végignézte, ahogyan a többiek elúsznak mellette, és beérnek. Akkor nem tudhatta, hogy pár év múlva, az ellenfelei ugyan nem állnak le, mégis egy testhosszal lemaradva “figyelik”, ahogy benyúl a célba. 10 éves korában, egy utánpótlásversenyen az NDK-s versenyzők kinevették, mert nem értették, hogy egy ilyen vékonyka kislány, mit keres ott. Aztán jött a meglepetés: leúszta őket.
14 évesen, 1988-ban megszerezte első olimpiai győzelmét Szöulban, így ő lett a legfiatalabb olimpiai bajnokunk. „Gyere Egérke, gyere kicsi lány!” – itt született meg Vitray Tamás szállóigévé vált mondata. A futam utolsó 50 méterén a kommentátor nem bírt uralkodni érzelmein, de ugyanígy volt vele az egész ország, mindenkit úgy sodort magával a tinédzser, mint a lavina.
„Egy csapás, még egy csapás, Egerszegi Krisztina olimpiai bajnok! Hát ilyen nincs, ilyen nincs, és mégis van!” – a másik felejthetetlen közvetítés, a rádiós legenda, Török László hangján, amit ennyi év távlatából sem lehet csak úgy simán hallgatni, jóleső gyomorideg fogja el az embert.
Akkoriban nem létezett olyan sportkedvelő vagy szakértő szerte a világban, aki ne elemezte volna a törékeny lány stílusát, és ne akart volna rájönni a titokra, hogy a 25 centivel magasabb úszónők között, hogy képes ekkora sikerre a kis szirén, aki szinte siklott a vízen.
Az 1992-es barcelonai olimpiáról Egerszegi három aranyéremmel tért haza, így nem volt meglepő, hogy elképesztő felhajtás vette körül. Az ő sikerét ünneplő rendezvényen az úszónő meghatódottan, szerényen viselkedett. A tömeg őrjöngésétől sírva borult Kiss László nyakába, láthatóan nehezen bírt megbirkózni a szeretettel és a rajongással.
Az úszónő karrierjében aztán 1994-ben jött a törés. Krisztina elkezdett kamaszodni, edzőjében néha kételkedni, lázadni. A kínaiak – nem feltétlenül tiszta szervezettel – emberfeletti időket úsztak, ám a legnagyobb probléma ennek ellenére az volt, hogy Egerszegi a barcelonai siker után nem talált választ arra a kérdésre, hogy miért érdemes tovább folytatnia. Kiégett a hajnali keléstől, a monotonitástól. Az 1994-es világbajnokságra Kriszta úgy ment ki, hogy a verseny után, 20 évesen visszavonul. A torna nem sikerült az úszónőnek, ezért tervei ellenére úgy döntött, hogy küzd tovább az olimpiáig.
A hullámvölgyből ki kellett jönni, ami nem volt könnyű feladat, de sikerült. Az 1996-os olimpián Krisztina nagy fölénnyel nyerte a 200 méteres hátúszást, a magyar sportmédia azonban először és utoljára felrótta neki, hogy látszólag nem örült a sikernek. Szerintük, mert valójában senki nem tudhatta, hogy mi játszódik az úszónő fejében, főleg nem az újságírók. Lehet, hogy épp elbúcsúzott a medencétől, de bárhogy is volt, ő ünneplést érdemelt és szeretetet. Rászolgált a tiszteletünkre, rászolgált arra, hogy élete végéig, és azon is túl, csodáljuk a teljesítményéért.
Elképesztő, és emberfeletti tett, ha valaki 14 éves korában olimpiai bajnok lesz. Igen ám, de ezt fel kell tudni dolgozni és megérteni azt is, hogy mire mások a csúcsra érnek, az, aki ilyen korán elérte azt, kiéghet, motiválatlanná válhat. Mégis tette a dolgát, szállította az aranyakat és a dicsőséget az országnak.
Óriási lelki erő kell ahhoz, hogy 18 évesen folytasd a karriered egy nagy törés után, és fel tudj állni, megmutatni a világnak, hogy Egerszegi Krisztina nem fordít hátat a medencének csak úgy, ahhoz minimum egy olimpiai győzelem kell. Mert egy királynő nem vonul ki a hátsó ajtón. A királynő felemelt fejjel, arannyal a nyakában távozik. És olyan mély nyomot hagy maga után, hogy hiánya örökké visszhangzik a világ arénáiban…
Nagyon boldog születésnapot, és sok boldogságot, Krisztina!
Forrás, fotó: KD/@egerszegikriszti, femina, lafemme
