A véletlennek köszönhetően került a Folyondár utcába Kiss Dániel erőnléti edző, de ma már ezer szállal kötődik a teniszhez. A korábbi olimpikon gátfutó szerint izomerőre minden sportágban szükség van, az tartja össze az egész rendszert. A Vasas Körmöczy Teniszakadémia szakembere nem igazán érti, hogy a teniszezők miért váltogatják olyan sűrűn az edzőiket.
Kiss Dániel a gátfutóból lett tenisz erőnléti edző
Az Európa-bajnoki bronzérmes, kétszeres olimpikon 110 gátas Kiss Dániel, a Vasas Körmöczy Teniszakadémia erőnléti edzőjeként nap mint nap találkozik a sportág fizikális felkészítésének problémáival. A szerénységét és alázatosságát atléta múltjából átmentő szakember mégsem gondolja, hogy ő lenne a legalkalmasabb ezeknek a megoldására. A hozzá fordulóknak ennek ellenére mindig segít, bár
vannak dolgok, amiket nem igazán ért. Ilyen például a gyakori edzőváltás,
amelyet saját sportágában sohasem tapasztalt.
– Széttárt karokkal állok a jelenség előtt, igazi eredményt ugyanis csak hosszú távú, jól megalapozott tervek alapján lehet elérni. Jól kell ismerni a sportoló testének a reakcióit, és nagy terhelés esetén bizony bizalomra is szükség van, amely nem alakulhat ki egyik napról a másikra – mondja Kiss Dániel, aki mesterét, az Ikarus SE kiváló edzőjét, ifj. Tomhauser Istvánt hozza fel példaként, akivel vállvetve edzette és versenyezte végig egész karrierjét, együtt fejlődtek, s együtt tanultak az esetleges hibákból is. Igen aktív, szoros kapcsolat volt közöttük, amelyben a versenyző visszajelzéseinek is fontos szerepe volt. Ezt a szemléletet jelenlegi munkakörébe, a teniszesek közé is hozta magával.
– Én is igyekszem baráti viszonyt kialakítani a srácokkal, szívemen viselem a dolgaikat. Ez azért is fontos, mert egy sportolónak tisztában kell lennie azzal, mit miért csinál, és mi lesz a közös munka eredménye. Ehhez pedig beszélgetnünk is kell, nem is keveset. Ami a teniszezőket illeti, velük az a legnehezebb a munkámban, hogy szinte soha nem kapok „friss anyagot” a kezembe, hosszú és megterhelő edzések után, sokszor fáradtan érkeznek hozzám. Éppen ezért ilyenkor gyakran valami lazább, felrázó programot választok, mert ezzel többet segítenek nekik. Annak ellenére, hogy
pontosan tudom, az igazi erőfejlesztést egyszerűen nem lehet kihagyni.
Még a teniszben sem. Biztos vagyok benne, hogy Nadaltól kezdve Djokovicson át Federerig, a legjobbak mind tudnak például szabályosan, nagy súlyokkal guggolni és konditeremben eltöltött órák sokasága van mögöttük. Úgy érzem, hogy itthon ebben van a fiataloknak lemaradásuk, szerintem nem oldható meg minden fejlesztés a teniszpályán. Azoknál, akikkel mostanában dolgoztam általában a széles alapokat hiányoltam, amelyet az évek múlásával egyre nehezebb pótolni.
Kiss Dániel gyakorlatilag a véletlennek köszönheti, hogy belecsöppent teniszbe. A Sávolt Akadémián egyik barátja, a korábbi kiváló távolugró, Dömötör Balázs felelt a játékosok erőnléti felkészítéséért, s amikor ő vissza akart térni saját sportágába, az amerikai tanulmányait éppen befejező, Achilles-ín műtéten átesett gátfutó vette át a helyét.
Első tanítványai egyike Szávay Ágnes volt, igaz mindössze két hónap erejéig.
A folyamatosan cserélődő játékosokkal szemben a Folyondár utca képviseli életében az állandóságot, hiszen azóta is ott dolgozik, amiben nagy része van Fonó Lászlónak is, akivel közösen folytatták a Sávolt Akadémián elkezdett munkát, immáron a Vasas égisze alatt. Borsányi Csilla, Anna Szavics, Jani Réka, Susányi Zsófia, majd a Kotormán Ákos és Füle Mátyás fémjelezte generáció következett, de rövid ideig Stollár Fanny és sokan mások is jártak hozzá edzésre.
A teljes interjú a tenisz-palya.hu oldalon található.
