A francia pilóta a két futamgyőzelme mellett elsősorban azzal írta be a nevét a Formula-1 történetében, hogy ő volt az első pilóta, aki egy turbómotoros autóval nyert az F1-ben, ami egy igazi ajándék volt a tehetséges pilóta számára miután két évet küszködött végig a megbízhatatlan Renault turbómotorok fejlesztésével. Jean Pierre Jabouille ma 69 éves.
Jean Pierre Alain Jabouille 1942. október 1-én született Franciaország fővárosában, Párizsban. Jean-Pierre 1967-ben mutatkozott be a francia Formula-3-as bajnokságban, ahol 1968-ban Francois Cevert mögött a második helyen végzett a bajnokságban, majd 1969-ben az Alpine fejlesztő pilótájaként a sportkocsi versenyeken mérette meg magát, ahol 1973-ban és 1974-ben is a 3. helyen végzett a Le Mans-i 24 órás versenyen, közben 1972-től kezdődően a Formula-2-es bajnokságban is tekerte a kormányt, ahol végül 1976-ban megnyerte a bajnoki címet. A Formula-2-ben egyre jobb eredményeket elérő pilóta, 1974-ben Frank Williamsnek köszönhetően a Francia Nagydíjon bemutatkozhatott a Formula-1-be is, de kvalifikálnia már nem tudta magát a futamra.
1975-ben egy Tyrrelles beugrást követően a Formula-2-es bajnoki címmel a zsebében Jean Pierre Jabouille végül 1977 végén 35 évesen a Renault csapat pilótájaként lett állandó résztvevője a száguldó cirkusznak. Az új turbómotoros Renault RS1 azonban ritka megbízhatatlannak bizonyult, így Jabouille végül csak a 8. nagydíján láthatta meg a Renault csapat színeiben első ízben a célvonalat, míg az első világbajnoki pontszerzésre csak az 1978-as szezon végén az Amerikai Nagydíjon kerülhetett sor. 1979-ben a Dél-Afrikai Nagydíjon azonban a francia pilóta megszerezte pályafutása első pole pozícióját, majd az új RS10-es versenyautóval a Francia Nagydíjon egy újabb pole pozíciót követően a saját és a Renault első futamgyőzelme is megszületett végre. Az 1979-es Francia Nagydíjon aratott győzelme nem csak az első turbómotoros győzelem miatt volt emlékezetes, hanem a miatt is, hogy egy francia pilóta, francia autóval (Renault), francia üzemanyaggal (Elf) és francia gumikkal (Michelin) nyerte meg a Francia Nagydíjat. A Renault turbómotorok megbízhatósága azonban ezt követően sem javult számottevően, így Jabouille az 1979-es szezonban két további pole mellett újabb világbajnoki pont nélkül az egyetlen egy futamgyőzelmével a bajnokság 13. helyén zárta az évet. A helyzet a következő évben sem javult számottevően, így Jabouille csak két pole pozíciót és egy újabb futamgyőzelmet volt képes felmutatni az 1980-as szezonban, ami mellett nem kevesebb, mint 11 kiesés szerepelt a statisztikájában. Nem csoda hát, hogy a 38 éves francia pilóta úgy döntött, hogy az 1981-es szezonra a Ligier istállóhoz ír alá, a szerződés megkötése után azonban nem sokkal az utolsó előtti Kanadai Nagydíjon Jabouille egy balesetben eltörte a lábát, aminek következtében az 1981-es szezonban csak a harmadik futamon, az Argentin Nagydíjon állhatott ismét rajthoz az F1-ben, öt futamot követően a Spanyol Nagydíjon azonban felismerte, hogy már nem elég fitt a Formula-1-hez, így távozott a száguldó cirkuszból. Jabouille ezt követően a Peugeot sportkocsi programját segítette, és 1993-ban újra a harmadik helyen végzett a Le Mans-i 24 órás versenyen, majd 1994-től a Ferrarihoz távozó Jean Todt helyét átvéve ő lett a Peugeot motorsport osztályának a vezetője, ahonnan végül 1995-ben a cég sikertelen Formula-1-es szereplése miatt távozott, ezt követően saját csapatot futtató pilóta 2007-ig Jacques Laffite oldalán még feltűnt különböző versenyeken.
Jean Pierre Jabouille 55 futamon indult a Formula-1-ben, 2 futamgyőzelmet, 6 pole pozíciót, 2 dobogót és 21 világbajnoki pontot szerzett.
